"Ne arra gondolj, hogy kik ők. Azon gondolkodj, hogy te ki vagy; hogy miféle áldozatokkal vagy képes együtt élni, és mi az, amibe beleroppansz."
Franciaország, 1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal, aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.
A II. világháború történetét már sokféleképpen feldolgozta a szépirodalom, azonban a mai napig vannak történetek, amelyek elmondásra várnak. Kristin Hannah a németek által elfoglalt Franciaország, azon belül is az otthon maradt különleges nők történetét tárja fel, akik a maguk módján próbáltak túlélni és segíteni társaikon. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével 2017. február 25-e és március 1-je között, hogy megismerhessétek a Fülemüléket. Ha pedig a nyereményjátékunkon is részt vesztek, esélyetek lesz megnyerni a Park kiadó által felajánlott példányt Kristin Hannah: Fülemüle regényéből.
Kristin Hannah: Fülemüle regényével a Goodreadsen találkoztam először, mikor szavazni lehetett 2015-ben, hogy melyik történelmi regény tetszett leginkább. Ezt a szavazást meg is nyerte később. Mivel kedvelem a II. világháborús történeteket, így fel is került a listámra (a helyzeten sokat segített, hogy többen is A láthatatlan fényhez hasonlították, amit nagyon szerettem).
Se veled, se nélküled kapcsolatom alakult ki ezzel a könyvvel. Olvastatta magát, fenntartotta az érdeklődésemet, ugyanakkor folyamatosan azt éreztem, hogy valami nem stimmel, valamiért képtelen vagyok ténylegesen szeretni ezt a regényt. Pedig a történet eseménydús, izgalmakban gazdag volt, a karakterek hatalmas karakterfejlődésen mentek keresztül, ráadásul akadtak olyan pillanatok, amikor gombóc nőtt a torkomban. És mégsem.
Aztán rájöttem, hogy nem a könyv ezen aspektusaival van gondom, hanem az írással. Annál a könyvnél, amelyről rengetegen azt mondják, hogy gyönyörűen van megírva, ez elég megdöbbentő felfedezés volt számomra. De egyszerűen annyi sebből vérzett a dolog.
Először is, az írónő folyamatosan igyekezett minél líraiabban megfogalmazni egy-egy gondolatot – ezzel nincs is gond, viszont neki ez gyakran nem sikerült. Túlírta, de olyan mértékben, hogy előfordult olyan eset, mikor egy drámai, romantikus jeleneten elnevettem magam.
Másodszor pedig, szerintem az események ütemezése és a történet hangsúlya gyakran nem úgy működött, ahogy az írónő szerette volna. Képzeljétek el, hogy hosszú oldalakon keresztül készül egy nagy esemény, majd a csúcspontja egy fél pillanatot vesz igénybe, ráadásul hiába történik közben elég sok minden, azok a történések csak egy-egy mondatot kapnak. Így lehetetlen volt átérezni néhány alapvetően súlyosnak számító eseményt.
Az érzelmek alapvetően kényes kérdés volt ebben a könyvben. Említettem, hogy akadtak olyan pillanatok, mikor elérzékenyültem, és amiatt folytattam elsősorban a regényt. Különösen akkor kapaszkodtam ezekbe az érzelmekbe, mikor az írónő elvileg ki akart váltani valamilyen érzelmi reakciót belőlem, de ez nem sikerült neki. Ez elsősorban a regény második felére volt jellemző, ami, tekintve, hogy az 1942 utáni eseményeket taglalja, igenis tönkre kellett volna tennie. Ehelyett az merült fel bennem, hogy Kristin Hannah összeírt egy listát mindarról a szörnyűségről, ami a világháborúban történt, és ezeket kötelességből beleszőtte a cselekménybe. De mindet. Konkrétan azon gondolkodtam egy idő után, hogy „miről nem írt még”, és máris biztosra tudtam a következő 50 oldal eseményeit. Ne értsetek félre, nem azt vártam, hogy hatalmas csavarok lesznek, itt sokkal inkább az volt a gond, hogy bár emberi sorsokról ír, az emberi érzelmeket rosszul fűzte bele legtöbbször.
Azt el kell viszont ismernem, hogy hű maradt történelmileg, látszott, hogy az írónő sok időt töltött kutatómunkával. Azt pedig különösen kedveltem, hogy ezúttal nem a katonák életét mutatta be egy regény, hanem az otthonmaradottakét, akiknek a hétköznapi életük része lett a háború. Tetszett, hogy több felfogású embert is megismertem, láthattam, hogy milyen motivációk vezérelték az embereket, és hogy nem volt elítélő a regény.
Még két dolgot szeretnék kiemelni; a karaktereket és a romantikát, amelyek végül is a regény központi aspektusai. A Fülemüle két nővér történetét dolgozta fel, egy családanyáét, akinek a férjét katonának hívják be, és egy lázadó lányét, akiben túlteng a tettvágy. Az alapkonfliktus adott is, miszerint teljesen másként szemlélik szerepüket a háborúban. Az egyik szeretné a családját biztonságban tudni, a másik pedig küzdeni akar. A saját gondolkodásmódom inkább az idősebb testvérhez hasonlítható, így én inkább vele szimpatizáltam, az ő saját háborúját jobban át tudtam érezni, mint a húgáét. Kimondom, Isabellet én ki nem állhattam a könyv első felében (később ez megváltozott). Ezután viszont mondhatni, kicserélődött a személyisége – nevezhetjük karakterfejlődésnek is, viszont az írónő nem igazán dolgozta ki ezt, így inkább úgy tűnt, mintha egy éjszaka alatt átalakult volna a személyisége, felnőtt volna. Vianne karakterfejlődése jobban látszódott, fokozatosabb volt és átérezhetőbb. Mindennek ellenére mindketten eleven karakterként jelentek meg a könyv lapjain.
És végül beszéljünk a romantikáról, vagyis az egyik legjobban fájó részéről a regénynek. Eredetileg én nem számítottam arra, hogy ilyen hangsúlyos szerepet kap ez az elem a történetben, úgyhogy igencsak meglepődtem, mikor kiderült, hogy mégis. A fő szerelmi szál Isabellehez és Gaëtanhoz kötődik, és finoman szólva, nem kedveltem. Egyrészt semmilyen tekintetben sem megalapozott, gyakorlatilag insta-love kategóriába esőnek tekinthető. Emellett viszont annyira klisés, Hallmark-szerűen alakult, hogy csak a szememet forgattam. Nem volt köztük kémia, és ez nem változott.
Mindent összevetve kissé vegyes érzéseim vannak ezzel a regénnyel kapcsolatban. Ha egészében nézem, nem tartom negatív élménynek, ugyanis olvastatta magát, végig fenntartotta az érdeklődésemet és olyan karaktereket alkotott az írónő, akik maradandóak voltak. Ugyanakkor mélységesen sajnáltam, hogy nem tudtam annyira szeretni, amennyire szerettem volna, de több sebből is vérzett, amelyek rányomták a bélyegüket az olvasási élményemre. Az viszont biztos, hogy nem egy könnyen felejthető könyv a Fülemüle, így végül is bátran kijelenthetem, hogy minden hibája ellenére megérte megismerni a Fülemüle testvérek történetét.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Nightingale (2015)
Kiadó: Park (2017)
Oldalszám: 544
Nyereményjáték
áldozták embertársaikért. A feladatotok az lesz, hogy a képet alapján megnevezzétek a rajta található hölgyet, és a helyes választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtést adók közt kisorsolunk három példányt
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
További állomások
02.25 Always Love a Wild Book
02.27 Szembetűnő
03.01 Kelly & Lupi Olvas
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése