2018. január 6., szombat

Leltár (53) 2017. december

A Leltár minden hónap első napján jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan.






Boldog új évet kívánok, Dearies!
Back from the dead... 

Kissé megkésve, de megérkezett a leltár rovat! Sajnos az elmúlt napokban nagyon beteg voltam, így nemhogy blogolni vagy olvasni, de még fent lenni sem tudtam igazán. Viszont lassan kezdek jobban lenni, ami azt jelenti, hogy nekiállhatok blogolni is.

Amúgy képzeljétek (ha már nem volt hétvégi olvasónapló sem), megvolt életem első szóbeli vizsgáztatása - bizottsági tagként, minden -, és nagyon furcsa élmény volt. Ráadásul buktatnom is kellett, sőt egyik diákom sírva fakadt előttem, amire egyáltalán nem számítottam. Alapvetően mindenkinek meg akartam adni az esélyt, mert tudom, milyen stresszes helyzetben vannak, de a semmire sajnos nem lehetett jobbat adni. Azért voltak nagyon szép feleletek is, amire könnyedén ötöst adhattam. A legnagyobb örömöm azért az volt, hogy a diákjaim megértették az angol nyelvű kérdéseimet és tudtak is rá reagálni. (Kezdő angolos csoportom.)

Na de, térjünk vissza az olvasáshoz és decemberhez!

Decemberben olvastam


A hónapot Neil Gaimannel indítottam, akinek először az Északi mitológia, majd a Fortunately, the Milk könyvét olvastam el. Az Északi mitológia érdekes és tanulságos olvasmánynak bizonyult, még ha nem is ez a kedvencem Gaimantől. Ugyanakkor a távolság ezúttal még inkább megszépíti az élményt, így gondolkodom rajta, hogy beszerzem majd, hogy legyen saját példányom is.
A Fortunately, the Milket viszont imádtam - olyannyira, hogy azóta megvettem keménykötésben (pont tegnap érkezett meg). Nagyon érdekes kis mese volt, ami felidézte a gyerekkoromat, amikor a papám hasonló történeteket mesélt. Mérhetetlenül hálás voltam érte. Lehet, újraolvasom most januárban, kis gyógyírként.

A következő befejezett könyvem Tavi Kata: Szívkeringője lett, amiről az év utolsó blogos értékelése is készült. Bevallom, kicsit keserédes emlékként él bennem jelenleg a könyv, pedig 90%-ban nagyon szerettem... csak Márk részei annyira a "nem, nem, nem" kategóriába estek, hogy elrontották a nagy szerelmemet. Illetve továbbra is áll a kérdés, hogy miért olyan nagy kérés, hogy valaki szingli maradjon? Bár azt értékelem ettől függetlenül, hogy realisztikus vége lett a könyvnek - ezen kívül.

Majd elértem a legfőbb célomat - végeztem Simon Sebag Montefiore: The Romanovs könyvével.
Ó egek, ez egy nem semmi élmény volt. Nagyon szomorú lett a vége, de ezt tudtam is, hogy így lesz. Rengeteget új ismeretre tettem szert a könyv olvasása során - még úgy is, hogy néha kissé bulváros volt.

Következett egy újabb könyves szerelem, Margaret Atwood: Alias Grace kötete. Más élmény volt, mint A szolgálólány meséje, de ezt is imádtam! Ismételten egy lebilincselő történetet olvastam, ami elgondolkodtatott és lenyűgözött. Emlékszem, még a bejegyzés írása után is újabb és újabb gondolataim támadtak ezzel kapcsolatban. Kis híján ez lett decemberben a "kedvenc könyv". Közel volt, nagyon-nagyon közel.

Decemberben 3 könyvet olvastam újra - három első részt ráadásul. Először is 10+ év után J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek kövét vettem elő. Másodszorra is nagyon tetszett, még ha nem is okozta ugyanazt az extázist, mint az akkori olvasása. Amúgy rengeteg kérdés merült fel bennem olvasás közben, ráadásul nagyon jó volt észrevenni apró nyomokat, amik később fontosak lesznek.

A következő újraolvasásom előtt fejeztem be Andy Weir: Artemis regényét. Háááát... nem lett kedvenc, de a vége legalább szolid lezárásként szolgált, így nem okozott akkora csalódást. De erre a témára visszatérek még egy blogposztban!

Simon Tamás: Vérmacska, 4. olvasás. Komolyan írtam, hogy ez karácsonyi olvasmány nekem. Nem sajnálok semmit, továbbra is nagyon vicces, nagyon szórakoztató, és mindig eléri, hogy akarjak macskát.

És most érünk el december hónap kedvenc könyvéhez!
Dobverés, gyászmenet....
Ray Bradbury: Októberi vidék.
Dearies, ez a novelláskötet nagyon nagy hatással volt rám. Karácsonyra kaptam meg, és aznap el is kezdtem. Sejtettem, hogy jó lesz, a fülszöveg meggyőző volt, illetve kedveltem a szerző egy másik kötetét is. Viszont nem gondoltam, hogy ennyire magával ragad. Még a "legrosszabb" novella is jó volt, a legjobbak pedig... Némely novella a félelmeimet jelenítette meg, némelyik egyszerűen csak megrémített, némelyik elgondolkodtatott.
Nagyon hálás vagyok az Agave kiadónak, hogy kiadták ezt a gyűjteményt, mert egy ilyen élményről veszteség lett volna lemaradni.

A 3. újraolvasásom hirtelen felindulásból történt. Eredetileg januárra terveztem, de képtelen voltam ellenállni. Így 2014 után ismét elolvastam Rick Riordan: A villámtolvajt. Még mindig nagyon szeretem ezt a sorozatot, és folytatom is majd az újraolvasási hullámot!

Az utolsó olvasmányom igazán ildomos befejezésként funkcionált. Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017. Ahogy vártam is, elég vegyes felhozatalú kötet volt ez. Legnagyobb örömömre a kedvenc szerzőim hozták a tőlük megszokott színvonalt, ami pedig még jobb, néhány új szerző is felkeltette az érdeklődésemet!

Novemberrel ellentétben a decemberi olvasási hónapom egész jól sikerült! 11 könyvet fejeztem be, amelyek közül több 500+ oldalas is akadt. Emellett egész változatosan olvastam decemberben - akadt itt YA realista, történelmi, sci-fi, fantasy, humor és ifjúsági is.

Aktuális olvasmányok


Ha január 1-jén meg tudtam volna írni a posztot, itt most nem szerepelne semmi, de azóta azért elkezdtem olvasni pár könyvet (kettőt tegnap kezdtem, mikor is újra nekiálltam olvasni 4 nap kihagyás után).

      

Neil Gaiman: Sosehol
Haladás: 97. oldal (+97 oldal)

Mi mással kezdtem volna az évemet, mint a tavalyi év legtöbbet olvasott szerzőjével? A Sosehol sajnos elég méltatlan körülmények közt kezdte sorsát - a betegségem miatt alig tudtam figyelni rá. Viszont nagyon tetszik az alsó London, és az egész világ. Azt a piacot annyira szívesen megismerném!
Ha lesz rá erőm, ma szeretném vagy befejezni, vagy legalább haladni vele.

John Corey Whaley: Where Things Come Back
Haladás: 4. oldal (+4 oldal)

Tegnap érkezett meg a tavaly leadott Awesomebooksos rendelésem. Aztán, mikor gondoltam, hogy felpakolom őket a polcra, belenéztem a könyvbe, és egyből megfogott az első mondat. Úgyhogy nem tehettem mást, nekiálltam.
Persze a nekiálltam csak egy kis kóstolót jelentett tegnap, de már az alapján tetszik. John Corey Whaley a tavalyelőtti évem nagy szerelme volt, mikor olvastam tőle a Kobakot. Remélem, ez is hasonló élményt nyújt majd.

Brian Moynahan: The Russian Century
Haladás: 43. oldal (+43 oldal)

Hogy állhatnék ellen egy fényképekkel teletűzdelt orosz történelmi áttekintő elolvasásának? Imádom egyébként - nagyalakú, keménykötéses könyv, amelyet én főleg a képi források miatt vettem meg. A szöveg elsősorban az orosz hétköznapokat igyekszik bemutatni. Itt némely aspektusát csak felszínesen érinti, némelyet viszont igen részletesen kifejt. Ez a kötet is főleg az érdekességek tekintetében jelent újdonságot - a meglévő tudásommal együtt pedig egy igazán élvezetes utazás a 20. századi Oroszországba.

Tervek



      


      

Egészen a mai napig variáltam a januári TBR listámon, mert szerettem volna valami racionális mennyiséget rátenni, és nem rögtön év elején annyira elcsúszni vele, hogy sose érem utol magam.
Mint írtam feljebb, szeretném folytatni a Percy Jackson sorozatot. A 2-3. részt raktam fel TBR-ra, de lehetséges, hogy a 4-5. kötet is sorra kerül. Még nem tudom, meglátjuk, miként lesz időm.

Januárban lesz blogturné Holly Black - Cassandra Clare: Az ezüstmaszk regényével, amit csak azért halogattam ennyire, mert annyira félek, mi történik. Ráadásul semmi infónk nincs az utolsó rész megjelenését tekintve!

Egy friss megjelenésem van januárra, mégpedig rögtön egy novelláskötet - Dominik Parisien - Navah Wolfe (szerk.): Robots vs. Fairies, egy jó kis SFF kötet, amibe több kedvenc szerzőm is írt novellát. Kell.

Januárban két könyvvel járulnék hozzá a sorozatfüggős kihívásomhoz. Egyfelől itt van nekem Marko Kloos: Felderítők, ami - ha jól emlékszem - 3 évvel az első kötet után játszódik. Az első rész is tetszett, jó kis katonai sci-fi volt, kíváncsi vagyok, mit nyújt a folytatása.

A másik sorozatfolytatásom Richard Morgan: A végzet barlangjai, amit idénre halasztottam. Nem tudom, mi a bajom, hogy megrémiszt a mérete. Mármint, elég gyakran olvasok 500+ oldalas köteteket, nem tudom, miért más ez, mint a többi. Lehet, mert ennél a sorozatnál az előző részek nem voltak ilyen hosszúak? Talán, ha belekezdek, túl is tudok majd lendülni ezen a fenntartásomon.

1 megjegyzés: