2018. november 9., péntek

Hétvégi Olvasónapló (165) Egy csipetnyi boldogság

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.





Boldog vagyok. Ez a gondolat ma fogalmazódott meg bennem egy nyugodt pillanatomban. Nem tudom, honnan jött a dolog, de nagyszerű érzés. 
Mostanában azt hiszem, kezd helyreállni minden az életemben, sikerült egyensúlyt találnom a munkám és a szabadidőm között; emellett imádom a munkámat. Persze, még mindig vannak húzósabb napok, de annyi pozitív dolgot kapok a diákjaimtól, amelyek kárpótolnak az ilyen napokért. Másrészt igyekszem kerülni, hogy mások a negatív mondanivalójukkal lehúzzanak. Tudom, hogy nem tökéletes a világ, nem vagyok idealista, de nem akarom, hogy a cseppnyi boldogságomat is elrontsák mások.

Ezen kívül a hét sok apróságból állt össze, úgyhogy csak említés szinten nézzük:
- Megvettük a karácsonyfánkat, amit december 22-én hoznak is.
- Ugyanitt kaptunk levendulát és pálmát is ajándékba. Az előbbit ma raktam el, az utóbbi szintén december 22-én érkezik.
- Szakmai hét volt a munkahelyemen, s beszabadulva a cukrászokhoz, olyan finom dolgokat kóstoltam! (pl. bonbont, csokis mousse-t)
- A diákjaim nem akartak elengedni szabadságra - pláne nem egy hétre. :) 
- Azt vettem észre, hogy az egyik osztállyal rengeteget javult a kapcsolatunk. 
- Egyik csoportommal egy nagyon érzelmes beszélgetést folytattunk a mentális betegségekről. 
- Mamáméknak segítettem kitakarítani a konyhát és a főzőfülkét, s lecserélni a függönyöket.
- Most pedig itthon ülök, s írás közben csak mosolygok.

A héten olvastam



9 nap alatt 1 könyvet sikerült elolvasnom ténylegesen (de haladtam 2 másikkal legalább). Mit ne mondjak, a csalódás enyhe kifejezés erre az olvasásra. Összesen 2 csillagot adtam rá, bár volt olyan időszaka a könyvnek, mikor azt kívántam, bár elérné legalább ezt a minősítést. 
De mi is történt? Már a könyv elején kialakul a túszdráma, ami igazából nem is teljesen az, mert egy nagyobb jó érdekében történik minden. Őszinte leszek - ennek a könyvnek az egyik legnagyobb baja az volt, hogy sokat beszélt, de keveset mondott. Semmi magyarázatot nem kaptunk a történet egyes elemeire vagy a karakterek motivációjára, pedig az író rengeteg visszaemlékezést beletett. 
És akkor még nem is beszéltünk az igen gyengén sikerült írásmódról. Céltalanul váltogatott személyes névmásoktól kezdve minden volt ezen a téren is. 
Úgyhogy hiába imádtam a Szellemek a fejben regényét, ez a kötet eléggé elbizonytalanított abban, hogy érdemes-e olvasnom még az írótól.

Aktuális olvasmányok


   

Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei
Haladás: 240. oldal (+176 oldal)

A hét nagy részében ezt a regényt olvastam (buszon legalábbis), és sikerült végre teljesen beleélnem magam! Megjött a nagy imádat is, amit a legutóbbi posztban hiányoltam, ugyanakkor ez a regény azok számára még mélyebb hatással lesz, akik tapasztaltak valamilyen formában elnyomást. 
A történet egyébként izgalmas, bár komoly meglepetéseket eddig nem tartogatott. A karakterek fejlődése kapja azonban a legnagyobb hangsúlyt, amiatt különösen érdekes olvasmánynak tartom. Mondjuk nem igazán találtam még kedvenc karaktert, talán pont azért, mert úgy érzem, nincsenek túl nagy biztonságban a szereplők. 

Kleinheincz Csilla - Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2018
Haladás: 138. oldal (+138 oldal)

Hogy is tudtam volna ellenállni ennek a kötetnek? Ezidáig 7 történetet olvastam, s most tartok a 8. közepén, s pozitív élmény a novellák többsége (bár ez az utolsó, és amit most olvasok, nem igazán fogott meg). Két szerzőt emelnék ki, akiknek a történetei egyszerűen kivételesek voltak: Moskát Anita és Gaura Ágnes. Nehéz szavakban kifejezni, mennyire meghatott mind a kettő, és mekkorát ütöttek! Ezekért már megérte megvenni ezt a kötetet.

Tervek


Nem igazán vannak terveim jövő hétre az olvasást tekintve; talán csak, hogy elolvassam a Vér és csont gyermekeit, mivel turnézok vele 15-én.
Ezen kívül, nem hiszem, hogy sokat olvasnék, mert portfóliót írok, s szeretném a szabadságom végére befejezni (jövő hét szerda). 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése