"– Veszélyes vagy – mondja.
– Miért?
– Mert a lehetetlent is elhiteted velem."
Sorozat: Perfect Chemistry #2
A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?
Ez az a sorozat, amelyet nagyon sokan imádnak, és én még mindig nem értem az okát. Kedvelem a kortárs, chick-lit regényeket - Sarah Dessen például az egyik kedvenc íróm évek óta -, de nem tudom, mi ennek a Simone Elkeles láznak az alapja? Mi a Perfect Chemistry sorozat vonzóereje?
Mármint Alex Fuentesnél még úgy-úgy értettem, de ennél a résznél már nem tudtam hova tenni a sikongatós rajongó módot.
Valószínűleg az én hibám, hogy elvárásokkal indultam neki ennek a regénynek.
Tudjátok, a legnagyobb gondom ott volt, hogy mikor olvastam, még "ühm, oké, egészen nem rossz", de mikor abbahagytam, és Belegondoltam(!), csak a "mi a szöszt is olvastam?" kérdés jutott eszembe vele kapcsolatban. Mégis, nagyon gyorsan elolvastam a regényt, és talán ez lehet a hype alapja? Hogy képes elfeledtetni velünk a külvilágot arra a pár órára, amíg tart?
De nézzük kicsit közelebbről a dolgokról. Mivel a könyv chick-lit, így a történet finoman szólva is kiszámítható, és eléggé vattacukros. Egyébként ezt sem értettem, hogy miért nem volt benne legalább egy csavar? Az egész kötet arról szól, hogy összejönnek, átmennek minimális szerelmi drámán és kész.
Ha történetszálat kérdeznének tőlem, nem tudnám megmondani. Volt valami bandadolog említve minimális szinten, ami igazából kb. 5-10 oldalt tartalmaz a könyvön belül, és kész.
Persze, romantika-központúság. Abban mondhatnánk, hogy jó volt végül is. Rendben, a romantika része felettébb érdekes volt a regény nagy részében. Mikor például nem a legklisésebb jelenetekről kellett olvasnom.
Illetve, komolyan, a főszereplőnő igazán megtanulhatott volna haragudni, hogy egy kissé reálisabbá tegyük ezt a regényt. De nem.
Ami a legrosszabb, az a vége volt számomra. Komolyan egy trilógia második részének epilógusa 18 évvel később kell, hogy játszódjon? És erről kelljen szóljon? Én ott konkrétan levontam egy fél pontot, mert ez volt az egyik legborzalmasabb regénylezárás, amit valaha olvasnom kellett.
A karakterek is érdekesek voltak. Olyan szempontból, hogy nem tudtam hova tenni őket. Azt kedveltem, hogy Kiara egy hétköznapi lány volt, aki nem tudja magáról milyen gyönyörű, de valójában az, és mikor Carlos először látja kicsit kevesebb ruhával, máris belezúg. Carlos pedig nem tudom... elég sok olvasónak ő a favorit karaktere, ami érthető, hiszen jól néz ki, de számomra ez a rosszfiú, aki valójában jó, csak bunkónak lenni kifizetődőbb életérzés annyira nem volt szimpatikus. És ez a karakterváltozás az epilógusra? Nem vagyok hajlandó fejlődésnek hívni ezt; ez karakterváltás volt. Csak a klisésség kedvéért úgy megvariálták a személyiségét, hogy az már nem Carlos volt.
Amit pozitívumként említhetek velük kapcsolatban, hogy legalább volt személyiségük - nem egyetlen jellemzőre épült fel a teljes karakterük.
Összesítve, nem volt rossz könyv, de egyszerűen nem értem, miért dicsérik annyira. Chick-litként nagyjából megállja a helyét, de sajnálom, hogy mindent a rózsaszín vattacukorral vont be, és nem vette saját magát elég komolyan ahhoz, hogy többet hozzon ki belőle.
Könyv adatai
Eredeti cím: Rules of Attraction (2010)
Kiadó: Könyvmolyképző (2012)
Oldalszám: 348
Mármint Alex Fuentesnél még úgy-úgy értettem, de ennél a résznél már nem tudtam hova tenni a sikongatós rajongó módot.
Valószínűleg az én hibám, hogy elvárásokkal indultam neki ennek a regénynek.
Tudjátok, a legnagyobb gondom ott volt, hogy mikor olvastam, még "ühm, oké, egészen nem rossz", de mikor abbahagytam, és Belegondoltam(!), csak a "mi a szöszt is olvastam?" kérdés jutott eszembe vele kapcsolatban. Mégis, nagyon gyorsan elolvastam a regényt, és talán ez lehet a hype alapja? Hogy képes elfeledtetni velünk a külvilágot arra a pár órára, amíg tart?
De nézzük kicsit közelebbről a dolgokról. Mivel a könyv chick-lit, így a történet finoman szólva is kiszámítható, és eléggé vattacukros. Egyébként ezt sem értettem, hogy miért nem volt benne legalább egy csavar? Az egész kötet arról szól, hogy összejönnek, átmennek minimális szerelmi drámán és kész.
Ha történetszálat kérdeznének tőlem, nem tudnám megmondani. Volt valami bandadolog említve minimális szinten, ami igazából kb. 5-10 oldalt tartalmaz a könyvön belül, és kész.
Persze, romantika-központúság. Abban mondhatnánk, hogy jó volt végül is. Rendben, a romantika része felettébb érdekes volt a regény nagy részében. Mikor például nem a legklisésebb jelenetekről kellett olvasnom.
Illetve, komolyan, a főszereplőnő igazán megtanulhatott volna haragudni, hogy egy kissé reálisabbá tegyük ezt a regényt. De nem.
Ami a legrosszabb, az a vége volt számomra. Komolyan egy trilógia második részének epilógusa 18 évvel később kell, hogy játszódjon? És erről kelljen szóljon? Én ott konkrétan levontam egy fél pontot, mert ez volt az egyik legborzalmasabb regénylezárás, amit valaha olvasnom kellett.
A karakterek is érdekesek voltak. Olyan szempontból, hogy nem tudtam hova tenni őket. Azt kedveltem, hogy Kiara egy hétköznapi lány volt, aki nem tudja magáról milyen gyönyörű, de valójában az, és mikor Carlos először látja kicsit kevesebb ruhával, máris belezúg. Carlos pedig nem tudom... elég sok olvasónak ő a favorit karaktere, ami érthető, hiszen jól néz ki, de számomra ez a rosszfiú, aki valójában jó, csak bunkónak lenni kifizetődőbb életérzés annyira nem volt szimpatikus. És ez a karakterváltozás az epilógusra? Nem vagyok hajlandó fejlődésnek hívni ezt; ez karakterváltás volt. Csak a klisésség kedvéért úgy megvariálták a személyiségét, hogy az már nem Carlos volt.
Amit pozitívumként említhetek velük kapcsolatban, hogy legalább volt személyiségük - nem egyetlen jellemzőre épült fel a teljes karakterük.
Összesítve, nem volt rossz könyv, de egyszerűen nem értem, miért dicsérik annyira. Chick-litként nagyjából megállja a helyét, de sajnálom, hogy mindent a rózsaszín vattacukorral vont be, és nem vette saját magát elég komolyan ahhoz, hogy többet hozzon ki belőle.
Eredeti cím: Rules of Attraction (2010)
Kiadó: Könyvmolyképző (2012)
Oldalszám: 348
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése