Még a legsötétebb időkben is – és főleg akkor – helye van az erőnek és a bátorságnak. Leon Leyson volt az egyik legfiatalabb, aki Oskar Schindler listájának köszönhetően élte túl a holokausztot. Leon Leyson (eredeti neve Leib Lejzon) csupán tízesztendős volt, amikor a nácik megszállták Lengyelországot, és családjával együtt be kellett költöznie a krakkói gettóba. Hihetetlen szerencsével, kitartással és ügyességgel Leyson túlélte a második világháborút, és elviselte az ördögien gonosz plaszowi lágerparancsnok, Amon Göth kegyetlenségét. Végül egy bátor és mindenre elszánt férfi, Oskar Schindler volt az, aki megmentette Leyson, valamint szülei és két testvére életét azzal, hogy az ő nevüket is felvette azoknak a munkásoknak a listájára, akiknek a gyárában kellett dolgozniuk. Ez a névsor vált Schindler-listájaként híressé.
Leon Leyson elbeszéléséből hiányzik a gyűlölet és a bosszúvágy. A visszaemlékezés tökéletesen megragadja az ártatlanságát annak a fiúnak, akinek elképzelhetetlen borzalmakon kellett keresztülmennie. A méltóság és a remény könyve ez.
RENDELD MEG TE IS!
Leon Leyson túlélte a legborzasztóbb dolgokat, amikor kitört a második világháború és a Lengyelországban élő zsidó fiút és családját a krakkói gettóba költöztették. Az ő, és még rengeteg zsidó története ez a könyv, azokról az időkről, amik a nácik uralta országban túlélni embertelen nehéz volt. A kilátástalan helyzetben egy férfi nagyon sokat tett ezekért az emberekért, nevét örökre megtanulta a világ. Leon Leyson ismerte a zsidók megmentőjét azaz Oskar Schindlert, és visszaemlékezésében elmeséli, hogy milyen ember volt a gyár igazgató, aki mindent kockára tett azért, hogy más emberek életét mentse meg.
Ismerd meg Leon szemén keresztül a világ legsötétebb éveit és olvasd el a könyvről a Blogturné Klub 6 bloggerének véleményét. A bejegyzések végén kvíz kérdéseket találsz a Schindler-listája című filmről, amikre ha helyes válaszolsz, akkor neked is lehetőséged lesz, hogy a Maxim Kiadó által a Könyvfesztiválon megjelenő könyvet megnyerhesd.
A holokauszt gyakran kerül elő a közéletben, sőt minden évben az iskolában is hallgathattunk rádióadást a holokauszt áldozatainak megemlékezésére. Akkoriban sokáig nem értettem, miért is hallgatjuk ezt. Ugyanezt látom a diákjaimon is – ők is csak azt veszik észre, hogy a történelem óra éppenséggel ennyivel rövidebb. Mikor pedig a tanításban/tanulásban eljutunk a II. világháború ezen borzalmainak tárgyalásáig, vagy épp a TV-ben mutatnak valamilyen filmet róla, leggyakrabban a szörnyűségesebbnél-szörnyűségesebb képeket látjuk. Tudom, hogy milyen rettenetes volt, de ahogy egyik professzorom is mondta, ha túl sok szörnyűséget zúdítunk egyszerre valakire, a válaszreakció nem az empátia lesz legtöbb esetben. Tagadás, kizárás vagy épp ignorálás.
Miért írok erről és mi köze van mindennek a mai könyvünkhöz? Nos, ez a memoár egy másik életúttal mutatja be, miként zajlott a holokauszt. Ebben a könyvben nincsenek elborzasztó képek, nincsenek olyan leírások, amelyek álmaidban elevenítik meg, milyen lehetett egy koncentrációs táborban lenni. Nem. Ez a regény egy felnövekvő fiú életét mutatja be egy olyan világban, ami bárcsak kitaláció lenne. Tévedés ne essék, rengeteg szörnyűség történik ebben a könyvben is – rengeteg borzalmon megy át Leon családja. Azonban ez egy túlélőtörténet, egy olyan történet, amely úgy mutatja be mindazt a leírhatatlan kínt, hogy az mégis befogadhatóvá váljon a mai ember számára.
Rengeteget gondolkodtam azon, hogy miként fogom értékelni ezt a regény. Miként adok csillagot egy életnek? Úgy döntöttem, sehogy. A csillagozásom pusztán az írásmódhoz köthető. Annyira nem szeretném minősíteni az írást sem, de itt nem tudtam figyelmen kívül hagyni néhány elemet. Engem nagyon kizökkentett például az olvasásból, amikor éppen egy eseményt részletez az író, és random hozzátesz egy olyan tényt, amit szakirodalmakból tudhatunk. Tudom, ezek arra szolgáltak, hogy megmagyarázzák az adott történés okát, vagy kifejezzék a mértékét. Attól még nagyon kirívó volt, és eltért a könyv folyásától. A másik ilyen a sok-sok előreutalás, ami a közeljövőben várható borzalmakat volt hivatott előrevetíteni. Itt az egyetlen gondom az volt, hogy túl sok volt az ilyenből. Néha a kevesebb több.
Ezen kívül azonban, ha a történelmi értékét nézem, egy hiánypótló regény, amit érdemes megismertetni bárkivel. Igazából nem is éreztem úgy, mintha egy memoárt olvasnék, annyira beleéltem magam az eseményekbe. Úgyhogy, még ha valakinek nem szíve csücske a műfaj, egy esélyt megérdemelne ez a könyv. Úgy gondolom, hogy ez a könyv különleges, egy másik perspektívát kínál az olvasóknak. A morális tanulsága is nagyon fontos, érdemes elgondolkodni rajta.
Miért írok erről és mi köze van mindennek a mai könyvünkhöz? Nos, ez a memoár egy másik életúttal mutatja be, miként zajlott a holokauszt. Ebben a könyvben nincsenek elborzasztó képek, nincsenek olyan leírások, amelyek álmaidban elevenítik meg, milyen lehetett egy koncentrációs táborban lenni. Nem. Ez a regény egy felnövekvő fiú életét mutatja be egy olyan világban, ami bárcsak kitaláció lenne. Tévedés ne essék, rengeteg szörnyűség történik ebben a könyvben is – rengeteg borzalmon megy át Leon családja. Azonban ez egy túlélőtörténet, egy olyan történet, amely úgy mutatja be mindazt a leírhatatlan kínt, hogy az mégis befogadhatóvá váljon a mai ember számára.
Rengeteget gondolkodtam azon, hogy miként fogom értékelni ezt a regény. Miként adok csillagot egy életnek? Úgy döntöttem, sehogy. A csillagozásom pusztán az írásmódhoz köthető. Annyira nem szeretném minősíteni az írást sem, de itt nem tudtam figyelmen kívül hagyni néhány elemet. Engem nagyon kizökkentett például az olvasásból, amikor éppen egy eseményt részletez az író, és random hozzátesz egy olyan tényt, amit szakirodalmakból tudhatunk. Tudom, ezek arra szolgáltak, hogy megmagyarázzák az adott történés okát, vagy kifejezzék a mértékét. Attól még nagyon kirívó volt, és eltért a könyv folyásától. A másik ilyen a sok-sok előreutalás, ami a közeljövőben várható borzalmakat volt hivatott előrevetíteni. Itt az egyetlen gondom az volt, hogy túl sok volt az ilyenből. Néha a kevesebb több.
Ezen kívül azonban, ha a történelmi értékét nézem, egy hiánypótló regény, amit érdemes megismertetni bárkivel. Igazából nem is éreztem úgy, mintha egy memoárt olvasnék, annyira beleéltem magam az eseményekbe. Úgyhogy, még ha valakinek nem szíve csücske a műfaj, egy esélyt megérdemelne ez a könyv. Úgy gondolom, hogy ez a könyv különleges, egy másik perspektívát kínál az olvasóknak. A morális tanulsága is nagyon fontos, érdemes elgondolkodni rajta.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Boy on the Wooden Box (2012)
Kiadó: Maxim (2015)
Oldalszám: 224
Nyereményjáték
Az április 23-án megjelenő A lehetetlen valóra vált című könyvet most te is megnyerheted. Minden blogon felteszünk egy kérdést a Schindler listája című filmből (ha nem láttad akkor pótold gyorsan mert filmtörténeti klasszikusról van szó), amire a rafflecopter dobozban várjuk a választ. Azok, akik mind a 6 kérdésre helyesen válaszolnak, és meglátogatják az oldalakat, amik szerepelnek a dobozban, esélyesek arra, hogy a könyvet megnyerjék.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre.
A mai kérdés: Mikor mutatták be a filmet Magyarországon?
További állomások
04.19. Always Love a Wild Book
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése