Karolina a Babák Földjén élt, ahol a babák és a patkányok háborúban álltak. A helyzet egyre reménytelenebbé vált, és Karolina azt remélte, hogy az emberek földjén talál majd megoldást.
És egy napon egy furcsa jó szél elviszi Babaországból… Krakkóban, a németek által megszállt Lengyelországban találja magát, a Babakészítő társaságában, 1939-ben.
A játékgyáros fájdalmas múltú, rendkívüli, varázserejű férfi. Már régóta egyedül él, ám Karolina bátor és szeretetteljes társaságában néha újra képes mosolyogni. Közben telnek a napok, és a Babakészítő mindenhova magával viszi Karolinát. De amikor elkezdődik a zsidók begyűjtése, a férfi és Karolina nem maradhatnak tétlenek.
De mit tehet egy varázserővel bíró játékgyáros és egy baba? Visszajut még valaha Karolina a Babák Földjére?
A Maxim Kiadó elhozta nekünk idén decemberben R. M. Romero nem mindennapi könyvét. A Karolina és a krakkói Babakészítő a második világháború idején játszódik, a krakkói zsidók kitelepítését veszi témájául. Azonban nem egy megszokott módon, egy baba szemszögén keresztül meséli el a történetet, aki maga is egy háború miatt menekült el a Babák Földjéről. Ha szeretnétek ti is megélni egy különleges barátság szívfacsaró történetét a történelem egyik legszörnyűbb időszakában, akkor tartsatok a turné négy bloggerével, és játsszatok a könyvért.
Azt gondolná az ember, hogy a II. világháború és az ifjúsági irodalom nem férnek meg egymás mellett. Erre már több, a témát feldolgozó regény is rácáfolt – például Lois Lowry Számláld meg a csillagokat és John Boyne A csíkos pizsamás fiú. R. M. Romero a Karolina és a krakkói babakészítő könyvével szintén ezt a korszakot, azon belül is a holokauszt történetét dolgozza fel egy csipetnyi mágiával megfűszerezve.
A történet két idősíkon és két világban játszódik, amelyek közt komoly párhuzamot lehet vonni. A mi világunkban a II. világháború kirobbanásának előestéjén, 1939 augusztusán, járunk, míg Babaországban a patkányok betörésének kezdetén. Ahogy haladunk előre az időben, mindkét történetsíkon kísértetiesen hasonló eseményeknek lehetünk tanúi, amelyek még inkább hangsúlyozzák Babaország szimbolikus jellegét. Nagyon könnyű volt ugyanis a patkányokat a németeknek látni, akik romba döntenek mindent és semmibe veszik az emberi életet.
Nagyon értékeltem, hogy a szerző nem köntörfalazott, amikor a megszállásról és az egyre fokozódó zsidóellenességről írt. Habár nagy vonalakban tette, de érzékeltette, mennyire veszélyes is volt ez az időszak a zsidók számára. Ha a célközönségbe tartoznék, nem biztos, hogy fel tudnám fogni mindennek a valóságtartalmát. Felnőttként, a korszakot ismerve, is úgy gondolom, hogy képtelenség felfogni az akkor történtek teljességét. A Babaországban játszódó párhuzamos történet az, amely valamiképp elveszi az élét, meseszerűbbé teszi a történetet. Még úgyis, hogy ott is szörnyű események játszódtak le. Emellett a németeket Rena gonosz trolloknak hívja (ami el is terjed, szinte végig így utalnak rájuk), ami valamiképp azt az érzetet kelti az olvasóban, hogy akárcsak a mesékben, a valóságban is győzedelmeskedni fognak fölöttük.
Úgy gondolom, a regény egyik nagy erőssége, hogy nem általánosított, hanem megmutatta, hogy mennyire más irányba vihetnek el a döntéseink. Láttatta, hogy a jót választani nem mindig egyszerű. Alapvetően ez a korszak rengeteg morális kérdést vet fel, amelyek közül a történet is merített néhányat. A leghangsúlyosabb szerepet az kapta, hogy miként viszonyultak az emberek a zsidók meghurcoltatásához. Az írónő a két végletet reprezentáló karakter segítségével mutatta ezt be, de a háttérben megjelentek a morálisan szürke területekhez tartozó szereplők is. A regény azért valamilyen formában leegyszerűsíti a választ (a célközönség miatt), viszont értékeltem, hogy meglebegtette a háttérben rejlő más lehetséges okokat is.
A regény különlegessége, hogy a narrátor egy baba, Karolina, akit a Babakészítő varázslata idézett meg ebbe a világba. Az ő szemszögéből láthatjuk mind a világháború, mind Babaország megtámadásának borzalmait. A történet így nem csupán a holokausztra való emlékezés, hanem karakterdráma; az ártatlanság elvesztésének folyamata is. Karolina ugyanis a tökéletes, békés és boldog Babaországban élt, ahol semmi aggódnivalója nem akadt. Ebből kifolyólag a narrációját is ártatlanság, a világra való rácsodálkozás jellemzi. A patkányok támadása után azonban mindez semmivé lett. Innen került át az emberi világba, ahol az újrakezdés helyett egy hasonló súlyú tragédiát kénytelen átélni.
Karolinát lehetetlenség nem kedvelni. Hatalmas szíve van, hűséges és hősies a maga módján. A regény könnyedebb pillanatai is hozzá kötődnek, ő tudott megmosolyogtatni még a kevésbé vidám időszakokban is. Ő volt a Babakészítő megmentője, aki kirántotta a férfit a magányból. Számomra mégis a legkedvesebb szereplő a Babakészítő volt, ez a szerény, magányos, varázslatos férfi, aki egy cseppet sem hétköznapi hősé vált a háborúban. Az írónő a regény végén meg is emlékszik azokról az emberekről, akik inspirálták az ő karakterét. Mert voltak hozzá hasonló hősök, akik varázslat nélkül is segítettek.
Engem ez a regény teljesen lenyűgözött és megviselt. Amikor belekezdtem, azt gondoltam, hogy csak egy mese lesz, ahol ugyan borzalmak történnek, de a varázslat segítségével minden megváltozik. Hinni akartam a csodában, sajnos azonban ilyen mértékű borzalmakat nem lehet pár varázsszó segítségével eltüntetni. Ennek ellenére semmi nem készített fel arra a mély fájdalomra, amelyet a könyv olvasása kiváltott belőlem. Annyira megszerettem mindenkit, így mélységesen elszomorított, amin keresztül kellett menniük.
Spoileres bekezdés következik.
Bármennyire is fel voltak készülve arra, hogy egy szereplőt elvesztünk, semmi nem készíthetett fel arra, ami a Babakészítővel és ezután Karolinával történt. Amikor azt mondták, hogy zuhanyzás után visszakaphatja az értékeit, tudtam… és mikor Karolina is rájött. Ez a rész annyira belém égett, mint Elizabeth Wein Fedőneve Verity regényének egyik mondata. Nem tudom feldolgozni, hogy az írónő ennyire sötét helyre vitte a történetet, mielőtt újabb kezdet lehetőségét villantotta fel.
Spoileres bekezdés vége.
Mindent összevetve, a Karolina és a krakkói babakészítő egy gyönyörű történet egy borzalmas korszakba elhelyezve. Számomra az idei év egyik kiemelkedő olvasmánya lett, amit csak dicsérni tudok. Habár ifjúsági regény, nem csupán a célközönség számára tanulságos, hanem még nekünk, felnőtteknek is tartogat mondanivalót. Az írónőnek sikerült egy különleges művet alkotnia a valóság és a mese kontrasztba állításával. Egy olyan történetet írt, ami biztos, hogy maradandó élményt nyújt minden olvasójának. A könyvet ajánlanám mindenkinek, akinek egy csipetnyi mágia rejtezik a szívében.
És hogy mi a regény tanulsága? Személy szerint több következtetést is le tudtam vonni. Mindegyik nagyon fontos és releváns a mai világban is.
– Nem vehetik el az otthonomat – sikerült rekedtes hangon kipréselnie magából. – Nem vehetik el a műhelyemet! Semmit nem adtak cserébe!
– Az életedet – felelte a patkány.
– Az eddig is az enyém volt – tiltakozott Karolina. – Az életem az enyém.
– Egyelőre – válaszolta a patkány.
A történet két idősíkon és két világban játszódik, amelyek közt komoly párhuzamot lehet vonni. A mi világunkban a II. világháború kirobbanásának előestéjén, 1939 augusztusán, járunk, míg Babaországban a patkányok betörésének kezdetén. Ahogy haladunk előre az időben, mindkét történetsíkon kísértetiesen hasonló eseményeknek lehetünk tanúi, amelyek még inkább hangsúlyozzák Babaország szimbolikus jellegét. Nagyon könnyű volt ugyanis a patkányokat a németeknek látni, akik romba döntenek mindent és semmibe veszik az emberi életet.
Nagyon értékeltem, hogy a szerző nem köntörfalazott, amikor a megszállásról és az egyre fokozódó zsidóellenességről írt. Habár nagy vonalakban tette, de érzékeltette, mennyire veszélyes is volt ez az időszak a zsidók számára. Ha a célközönségbe tartoznék, nem biztos, hogy fel tudnám fogni mindennek a valóságtartalmát. Felnőttként, a korszakot ismerve, is úgy gondolom, hogy képtelenség felfogni az akkor történtek teljességét. A Babaországban játszódó párhuzamos történet az, amely valamiképp elveszi az élét, meseszerűbbé teszi a történetet. Még úgyis, hogy ott is szörnyű események játszódtak le. Emellett a németeket Rena gonosz trolloknak hívja (ami el is terjed, szinte végig így utalnak rájuk), ami valamiképp azt az érzetet kelti az olvasóban, hogy akárcsak a mesékben, a valóságban is győzedelmeskedni fognak fölöttük.
– Hány gonosz troll kezdi hercegként és hercegnőként?
A regény különlegessége, hogy a narrátor egy baba, Karolina, akit a Babakészítő varázslata idézett meg ebbe a világba. Az ő szemszögéből láthatjuk mind a világháború, mind Babaország megtámadásának borzalmait. A történet így nem csupán a holokausztra való emlékezés, hanem karakterdráma; az ártatlanság elvesztésének folyamata is. Karolina ugyanis a tökéletes, békés és boldog Babaországban élt, ahol semmi aggódnivalója nem akadt. Ebből kifolyólag a narrációját is ártatlanság, a világra való rácsodálkozás jellemzi. A patkányok támadása után azonban mindez semmivé lett. Innen került át az emberi világba, ahol az újrakezdés helyett egy hasonló súlyú tragédiát kénytelen átélni.
Karolinát lehetetlenség nem kedvelni. Hatalmas szíve van, hűséges és hősies a maga módján. A regény könnyedebb pillanatai is hozzá kötődnek, ő tudott megmosolyogtatni még a kevésbé vidám időszakokban is. Ő volt a Babakészítő megmentője, aki kirántotta a férfit a magányból. Számomra mégis a legkedvesebb szereplő a Babakészítő volt, ez a szerény, magányos, varázslatos férfi, aki egy cseppet sem hétköznapi hősé vált a háborúban. Az írónő a regény végén meg is emlékszik azokról az emberekről, akik inspirálták az ő karakterét. Mert voltak hozzá hasonló hősök, akik varázslat nélkül is segítettek.
Engem ez a regény teljesen lenyűgözött és megviselt. Amikor belekezdtem, azt gondoltam, hogy csak egy mese lesz, ahol ugyan borzalmak történnek, de a varázslat segítségével minden megváltozik. Hinni akartam a csodában, sajnos azonban ilyen mértékű borzalmakat nem lehet pár varázsszó segítségével eltüntetni. Ennek ellenére semmi nem készített fel arra a mély fájdalomra, amelyet a könyv olvasása kiváltott belőlem. Annyira megszerettem mindenkit, így mélységesen elszomorított, amin keresztül kellett menniük.
Spoileres bekezdés következik.
Bármennyire is fel voltak készülve arra, hogy egy szereplőt elvesztünk, semmi nem készíthetett fel arra, ami a Babakészítővel és ezután Karolinával történt. Amikor azt mondták, hogy zuhanyzás után visszakaphatja az értékeit, tudtam… és mikor Karolina is rájött. Ez a rész annyira belém égett, mint Elizabeth Wein Fedőneve Verity regényének egyik mondata. Nem tudom feldolgozni, hogy az írónő ennyire sötét helyre vitte a történetet, mielőtt újabb kezdet lehetőségét villantotta fel.
Spoileres bekezdés vége.
Mindent összevetve, a Karolina és a krakkói babakészítő egy gyönyörű történet egy borzalmas korszakba elhelyezve. Számomra az idei év egyik kiemelkedő olvasmánya lett, amit csak dicsérni tudok. Habár ifjúsági regény, nem csupán a célközönség számára tanulságos, hanem még nekünk, felnőtteknek is tartogat mondanivalót. Az írónőnek sikerült egy különleges művet alkotnia a valóság és a mese kontrasztba állításával. Egy olyan történetet írt, ami biztos, hogy maradandó élményt nyújt minden olvasójának. A könyvet ajánlanám mindenkinek, akinek egy csipetnyi mágia rejtezik a szívében.
És hogy mi a regény tanulsága? Személy szerint több következtetést is le tudtam vonni. Mindegyik nagyon fontos és releváns a mai világban is.
A család nem csupán vérségi alapokon nyugszik.
Attól, hogy nem vagyunk egyformák, még mind emberek vagyunk.
Választhatod a gonoszságot, de választhatod a jót is. Még úgyis, hogy a jó nem biztos, hogy könnyű választás lesz.
Van tovább.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Dollmaker of Krakow (2017)
Kiadó: Maxim (2018)
Oldalszám: 318
Nyereményjáték
A mostani nyereményjáték során egy kicsit jobban megismerkedünk Krakkóval. Minden állomáson megtaláljátok a város egyik híres helyszínét, a feladat pedig természetesen az lesz, hogy a kép és leírás alapján kitaláljátok, hogy melyik látnivalóról van szó. A helyszínek/épületek nevét a szokásos módon a rafflecopter dobozba várjuk!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Krakkó egyik legjellegzetesebb épülete, mely a város főterén található. Az épületet majdnem 50 év után, 1392-ben adták át. Jelenlegi, reneszánsz jegyekkel büszkélkedő külsejét a XVI. században nyerte el.
További állomások
12.12. Always Love a Wild Book
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése