2020. augusztus 3., hétfő

Leltár (81) A hónap, mikor végre újra olvastam - 2020. július


A Leltár minden hónap elején jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan....





Hello Dearies!
Három hónap kihagyás után elérkezett az idő, hogy visszatérjek a Leltár rovatommal is! Júliusban igencsak megjött a kedvem a blogoláshoz; ennek lett az eredménye két bejegyzés is.
De térjünk is rá az olvasmányaimra, mert júliusban végre nagyobb mennyiségben olvastam!


Júliusban olvastam


Júliusban 7 könyvet sikerült befejeznem, ami az idei legjobb olvasási hónapomat is jelenti. Ráadásul nagyon jó hónapot tudhatok magam mögött!

1. Rainbow Rowell: Fangirl (angol)
Olvasási idő: 2020. június 28. - július 2.
Oldalszám: 474 oldal
Csillagozás: 5/5

A Fangirlt az "olvassam el a legrégebben megszerzett könyveimet - 2014" kihívásom keretében került elő. Őszintén szólva eléggé tartottam ettől a regénytől; nagyon túlhypeolt kötet volt anno. Ezért kellett 6 évet várnia, hogy egyáltalán foglalkozzak vele. 
Ez pedig mekkora hiba volt! Már az első oldalakkal magával ragadott, s alig bírtam leállni az olvasással. Elég egyszerű a története, de néha ezek a "slice of life" jellegű művek, amiktől egyszerűen jól érzed magad, is kellenek. Személy szerint rajongtam a szereplőkért, a köztük lévő kapcsolatokért. Én magam is átvedlettem a fangirl énembe olvasás közben, s még most is mosolyogva gondolok vissza erre az élményre. Biztos, hogy a jövőben újra fogom olvasni!

2. Shannon Messenger: Exile (Keeper of the Lost Cities #2)
Olvasási idő: 2020. május 8. - július 7.
Oldalszám: 568 oldal
Csillagozás: 5/5 ❤

Shannon Messenger Keeper of the Lost Cities regénye fenomenális élmény volt számomra első és második olvasásra is, viszont ismét olyan helyzetbe kerültem, mint a Fangirlnél. Annyi csupán a különbség, hogy a sorozatot saját magamnak hypeoltam fel annyira, hogy tartsak a folytatástól. Szerencsére ez a könyv is 2014-ben került hozzám, így idén "rá kellett vennem" magam, hogy elolvassam. 
Mint látjátok, elég hosszú az olvasási időm, de igazából májusban nagyjából 30 oldalt olvastam, majd letettem. Az a hónap volt, mikor teljesen elhavazódtam, és minden kissé borúsabbnak érződött a megszokottnál. Júliusban viszont már ismételten helyreálltak a dolgok, s a Fangirl befejezése után ismét elkezdtem olvasni az Exilet. 
Most pedig már magabiztosan kijelenthetem, hogy ez a sorozat csodálatos! Az Exile ugyanolyan fantasztikus élmény volt, mint az első rész. A szereplők imádnivalók, Sophie küzdelmei szívbemarkolók, a történet pedig olvastatja magát. Nagyon sajnálom, hogy ez a sorozat nem annyira felkapott, pedig szerintem azok, akik a Nevermoort szeretik, ezt is kedvelnék. 

3. Brandon Sanderson: Firefight (Reckoners #2)
Olvasási idő: 2020. július 7. - július 11.
Oldalszám: 420
Csillagozás: 3,5/5

Igen, februári várólistán már szerepelt ez a regény, de egészen júliusig kellett várnia, hogy ténylegesen elolvassam. Ha nem tudtam volna már a sorozat elkezdése előtt, hogy ez Sanderson gyengébb művei közé kapcsolódik, csalódottabb lennék, mint amilyen vagyok. Pedig nem rossz ez a regény sem, mert megvan benne szinte minden, ami egy Sanderson alkotást kiemelkedővé tesz: karakterek, történet, világ, mondanivaló. Itt a háttérvilág a legerősebb elem, de az sincs annyira alaposan kidolgozva. A történet pörgős és fordulatos (ó, és micsoda függővége van!), a karakterek is érdekesek. 
Mégsem tudott teljesen megfogni. Akadtak részek, amikor teljesen belefeledkeztem, de elég sokszor csak unatkoztam olvasás közben. (Ez odáig fajult, hogy a 4 napos olvasást sokkal többnek gondoltam.)

4. Margaret Atwood: Az ehető nő
Olvasási idő: 2020. július 11. - július 12.
Oldalszám: 464
Csillagozás: 5/5

Micsoda meglepetés, hogy a Margaret Atwood regényre öt csillagot adok? Lehet elfogultságnak nevezni, de amikor az írónő ilyen gyönyörűen megírt regényt tár elém, nehéz mást mondani. Ha összehasonlítanám az írónő további műveivel (amiket olvastam), alul maradna, de önmagában megállja a helyét. 
Leginkább az érzelmi hatás maradt el a megszokottól - inkább azt érte el, hogy egy ponton legszívesebben csukott szemmel olvastam volna. Atwood tud bánni a szavakkal, s ahogy az egyes élelmiszereket leírta, csak arra tudtam gondolni, hogy ha még egy ilyen leírást elolvasok, vegetáriánus leszek. A tojássárgájával eddig is hadilábon adtam, de azt úgy érzem, pláne nem eszek a jövőbe. És nem akarok többet ezekre a leírásokra gondolni, mert túl élénken élnek a fantáziámban így is.
A lényeg, hogy nagyon szépen megírt történet, mondanivalóval és egy csipet szimbolizmussal.

5. Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
Olvasási idő: 2020. július 13. - július 15.
Oldalszám: 544
Csillagozás: 5/5 ❤❤

Ha nem lenne a Dűne, gondolkodás nélkül kikiáltanám az év olvasmányának ezt a csodálatos, lenyűgöző, elvarázsoló regényt. Így holtversenyben vannak, s az idő dönt majd köztük.
Ha megkérnék valakit, hogy írjon egy olyan művet, amiben benne van minden, amit szeretek - a lehető legkisebb apróságtól a legnagyobb jelentőségű elemig -, ezt a regényt alkotnák meg. Imádtam a gyönyörű prózát, a mágikus és komplex világot, a szerethető (és ha nem is kedvelhető, akkor is kidolgozott) karaktereket, azt az igencsak mellékes romantikus szálat, ami csak úgy megsanyargatta a szívemet. És akkor még nem is írtam a többszörösen egymásba fonódó történetről tele mesével, varázslattal és bánattal. Nem tudom összeszedni még mindig a gondolataimat, de azt hiszem, egy ilyen jelentős regénynél ez így van rendjén. 
Azért azt megjegyezném, hogy célszerű nem túl sokáig halogatni az olvasását, miután elkezdted, mert minden apró részlet számít. Én is, pedig három napba telt elolvasni, többször is visszalapoztam, hogy felidézzem egy-egy információt. Jaj, de élveztem ezt is! 

6. Philip K. Dick: Már megint a felfedezők
Olvasási idő: 2020. július 15. - július 18.
Oldalszám: 334
Csillagozás: 5/5

Az elmúlt évek alapján tudhatjátok rólam, hogy gyűjtöm Philip K. Dick Agave kiadónál megjelent műveit. Szeptemberben, mikor újra megjelent a Lenn a sivár földön, már csak egyetlen könyv hiányzott a gyűjteményemből. Mivel csillagászati összegekért lehet megszerezni, el is engedtem, s reménykedtem benne, hogy esetleg újra kiadják. Aztán múlt hónapban egyik nap be kellett mennem dolgozni, és mikor hazafelé a buszt vártam, felmentem az Agave rajongói csoportba, ahol új megosztásként felkerült rengeteg eladó Agave könyv. 
Igen, ez is közte volt, én pedig nem hittem a szememnek. Persze először lebeszéltem magam, azt gondoltam, biztos elvitték, de nem hagyott nyugodni a gondolat, s ráírtam az eladóra. 1500Ft-ért + pk-ért enyém lett ez a kötet. Az utolsó hiányzó darab! 
Ennek örömére ebben a hónapban elő is vettem, és elolvastam. Elkerülhetetlenül akadt 1-2 novella, amit már olvastam korábban, de ezúttal is rengeteg új, szürreális élménnyel gazdagodtam! Ráadásul idén még nem is olvastam a szerzőtől, úgyhogy ez adott neki egy kis extra löketet is. 
Az egyik kedvenc novellám a Vízipók volt, ami már-már az aranyos kategóriába tartozik (igen, ez a legfurcsább jelző, amit az író bármely művére használtam). Ebben a jövő világa az '50-es évek sci-fi szerzők fantáziája szerint néz ki. Még Ray Bradbury is szerepet kapott, ami mindig extra pont. 

Ha pedig Bradburyt említettem...

7. Ray Bradbury: Stories Volume 2.
Olvasási idő: 2020. január 13. - július 29.
Oldalszám: 846
Csillagozás: 4,75/5

Elolvastam újabb 100 novellát a kedvenc szerzőmtől. 4 hónapos kihagyás után jó volt visszatérni Bradburyhez. Csupán azért nem adtam öt csillagot, mert ebben a kötetben szerepelnek az I Sing the Body Electric novelláskötet novellái is, azok közül pedig nem mindet kedvelem annyira. A szerző rajongása Írország iránt az esetek többségében nem működött rajtam. (Ráadásul azokat éreztem leginkább földhözragadtnak, holott egyáltalán nem azok a valóságban.)
Ebben a kötetben egyébként nagyrészt a The Martian Chronicles, a The Illustrated Man, az I Sing the Body Electric, a The Toynbee Convector és a The Golden Apples of the Sun novellái találhatók, úgyhogy elég sok újraolvasásban volt részem. Rá kellett viszont ébrednem, hogy a félelmetes novellák, hiába emlékszem rájuk, ugyanolyan félelmetesek másodjára is. Főleg, ha éjszaka olvasod őket. 
A kötet befejezésével együtt sikerült eljutnom arra a konklúzióra is (több mint 200 novella és kisregény olvasása után igazán illő módon), hogy ha egy írótól olvashatnék csak, az Ray Bradbury lenne. Ő a Kedvenc Íróm. 

Aktuális olvasmányok



   

Cassandra Clare: Éjsötét Királynő
Haladás: 214. oldal (+214 oldal)

Korábban már említettem, de olyan érdekesnek találom a Cassandra Clare könyveivel való viszonyomat - ami a megváltozott elvárásaimnak köszönhető. Most is elkezdtem olvasni ezt a 800+ oldalas féltéglát, és az, ami a Mennyei tűz városában zavart, most már nem okoz gondot. (A nem okoz gondot rész azért Ty és Kit részeire nem vonatkozik, mert ők ketten számomra ennek a sorozatnak a fénypontjai, és folyton azt várom, hogy ők következzenek.) Sőt, arra jutottam, hogy ez a feldaraboltsága könnyíti meg az olvasást. Arra mindenesetre tökéletes, hogy elhitesse velünk, hogy mennyi minden történik - holott a 200 oldal alatti eseményeket 5 mondatban össze tudnám foglalni. 
Ettől függetlenül tetszik a könyv, és még mindig nem tudom megunni, hogy ebben a világban tartózkodom, pedig az írónőnek lassan darabokra kell szétszakítania a teljes univerzumát, hogy tartalmat találjon benne. Azért drukkolok most, hogy csak tartson ki a lendülete Ty és Kit sorozatáig, és szuper lesz minden!

Neil Gaiman: The Absolute Sandman Volume 1.
Haladás: 8:29:24 (+8:29:24)

Ártatlanul böngésztem a neten, mikor szembejött velem, hogy bizony július 15-én kiadták a teljes szereplőgárdás hangoskönyv verzióját a Sandman 1-3.kötetének. Esélyem sem volt, hogy ellenálljak neki, és aznap éjszaka már Neil Gaiman narrálásával hallgattam Morpheus történetét. 
Ez a harmadik alkalom, hogy olvasom (hallgatom) ezeket a történeteket, de még mindig annyi újdonságot találok bennük, a hangoskönyv pedig hatalmas pluszt ad. Akadt olyan fejezet is, ahol, miközben hallgattam a hangoskönyvet, néztem hozzá a képregényt - az külön élmény volt. 
Most még 2,5 óra van hátra, ami a 3. kötet 4 története lesz - ezeket majd ismét éjszaka hallgatom. (Meg buszon... fuh, arról majd a leltárban megemlékezem.)

Tervek


1. A júliusi várólistámról sokkal több könyvet sikerült elolvasnom, mint eredetileg gondoltam volna - az pedig, hogy a Bradbury novelláskötetet is befejeztem kisebbfajta csodának érződik. Ettől függetlenül 4 könyv ígyis maradt a listán:


   

Joe Abercrombie: A penge maga és Dan Simmons: Olümposz nem véletlenül került egybe. Augusztus 8-án indult a Tome Topple újabb felvonása, és ha már úgysem sikerült júliusban elolvasnom ezeket a féltéglákat, a read-a-thon majd megfelelő alkalom lesz erre. Mindkét könyv kissé zavarba hoz - A penge maga már nagyon régóta várólistás, és Abercrombie másik sorozata tetszik (aminek még mindig nem olvastam el a zárókötetét), mégis kicsit tartok tőle. Főleg, hogy a teljes sorozat + Hidegen tálalva itt van a polcomon. Simmons esetében inkább az első rész okozta élmény adja az aggodalmat. Az Ílion a sci-fi irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása, és annyira félek, hogy a folytatás esetleg nem ér fel arra a szintre. Mindenesetre ebben a hónapban szembe fogok nézni a fenntartásaimmal!


   

Kim Stanley Robinson: Vörös Hold könyvét már olvastam, és igen vegyes érzelmeim voltak. Ugyanakkor elég furcsa időszakban olvastam, úgyhogy szeretnék adni neki mégegy esélyt, hátha pozitívabb élmény lesz!

Végül pedig itt van nekünk Maggie Stiefvater: Call Down the Hawk kötete, amit A Hollófiúk hatalmas rajongójaként már olvasnom illett volna. Ugyanaz történt itt is, mint az Olümposz esetében. Hihetetlen magas elvárásaim vannak, főleg az érzelmeket tekintve, úgyhogy izgulok. Ezt a könyvet lehet hangoskönyvben hallgatom meg.

2. Habár ez a 4 könyv elég lenne egy havi olvasmánynak, én mégsem tudtam ellenállni az új könyvek csábításának, így 4 újabb könyvvel nőtt a várólistám. 


Idén még nem olvastam Stanislaw Lemtől, úgyhogy ideje pótolnom. Legalábbis ez az egyik ok, amiért az Éden felkerült a listámra. A másik szimplán az, hogy 149 disztópiát olvastam eddig, s szeretném elolvasni a 150. ilyen könyvemet - az olvasatlan regényeim közül pedig ez tűnt a legszimpatikusabbnak. 

      

Frank Herbert: Csillagkorbács, Iain M. Banks: Félemmetes géjpezet és Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről könyvekben van egy közös vonás: ezek a regények a júliusi beszerzéseim. Mivel pedig törekszem arra, hogy ne csak olvasatlanul porosodjanak a könyveim, fel is raktam mindegyiket az augusztusi várólistámra. Legjobban ezek közül a Shriver regény érdekel, azt pár napja vettem meg.

2 megjegyzés:

  1. De jókat olvastál :) A Fangirl eddig is érdekelt, illetve az írónő egy másik könyve is, a Szív küldi, de most az angol verziókat vettem fel í kívánságlistámra. Nem volt bajom az Eleanor és Parkkal sem, de ezek a Scolar kiadások nekem olyan minimalisták és furák :/
    Atwood.. fú.. 18-19-ben 4 könyvét elolvastam, de idén még semmit. Pótolnom kéne, de a Guvat és Gazella leírásai annyira kizökkentettek az életből, hogy már ettől az ehető nőtől is félek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eleanor és Park kiadás nekem tetszett, de a többi szerintem is jobb eredeti borítóval. Majd kíváncsi leszek, mit gondolsz róla!
      A Guvat és Gazella és Az ehető nő elég más élmény volt, őket nem tudnám összehasonlítani. Kicsit visszafogottabb Az ehető nő. Bár lehet könyvtárból érné meg neked.

      Törlés