2017. március 24., péntek

Hétvégi Olvasónapló (96) Lelkek trónja

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.




Fel vagyok pörögve! Mármint milyen szuper hét volt ez minden lehetséges szempontból! 
Végre olyan igazán meleg volt, ami ahhoz vezetett, hogy munka után kiülhettem napozni és olvasni.
Ráadásul most, hogy egyre szebb az udvar, még inkább élvezetes ott kint lenni.
Persze, még van még mit csinálnom, de lassan összeáll egy szép egésszé a dolog.

A hét elején két könyvet is kaptam - megérkezett Gerencsér János: Kósza utak legendája, ami sokkal kisebb, mint eredetileg vártam, illetve Catherynne M. Valente: The Boy Who Lost Fairyland, az itthon Tündérföld néven futó sorozat negyedik része. Ez utóbbi is vékonyabb, mint hittem volna, mindössze 256 oldalacska. De megvan, és azóta meg is rendeltem az utolsó részt is (végre akciós volt BWB-n).

Emellett ma a postás elhalmozott mindenféle jóval - ma érkezett meg a két tavaszi rúzsom (I'm nude és a Celebrity skin), amelyek nagyon bejönnek. Igazán tavaszias színek - bár az I'm nude még kicsit sápaszt (nem sütött eleget még a Nap).
És két könyvet is hozott - a múlt héten megrendelt Richelle Mead: Silver Shadows és The Ruby Circle köteteket. Egyszerűen imádom, hogy végre teljessé vált ez a sorozatom, és hogy olvashatom őket. :)



A héten olvastam

   

Vagy inkább a hétvégén. Nem számítottam arra, hogy két kötetet is befejezek ezen a héten, arra pedig pláne nem, hogy ezt a teljesítményt vasárnap estig sikerült elérnem.
Miután pénteken mindennel végeztem, nekiálltam Richelle Mead: The Indigo Spelljének, amiből már csak 150 oldal körül volt. Mivel pedig az események felpörögtek kissé, gyakorlatilag végigszáguldottam rajta. Mivel már írtam róla a blogon, nem kezdek el ismét áradozni róla - nagyon szerettem, az a lényeg. (És persze Adrian/Sydney. *-*)

Aztán nekiálltam Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványának, és teljesen belevesztem. Mármint amikor ráértem, folyamatosan ezt olvastam. Az első 90 oldal is tetszett, de ami még rám várt utána... hú! Az enyhe kifejezés, hogy érzelmileg kikészített - gyakorlatilag voltak pillanatok, ahol meg kellett egy picit állnom, hogy összeszedjem magam. Igen, annyira beleéltem magam a történésekbe. Abszolút kedvencem lett, és annyira örülök, hogy kissé hirtelen felindulásból, de próbát tettem az írónővel.

Aktuális olvasmányok

      

Simon Sebag Montefiore: The Romanovs
Haladás: 82. oldal

Eljutottam I. Péter uralkodásáig - sőt, kicsit már bele is kezdtem. Nemsokára eljutok 100 évnyi uralkodáshoz, hiszen 1613-ban kezdtünk, most pedig az 1690-es éveknél járok már. (I. Péter uralkodása pedig 1725-ig tartott.)

Cinda Williams Chima: The Gray Wolf Throne
Haladás: 45. oldal

Sajnos nem lett meg a 100 oldalnyi haladás, mindössze egy fejezetet olvastam el ezen a héten a kicsikémből. De micsoda fejezet volt az! Bár még csak a rész elején vagyok, úgy érzem, ez a kötet felül fogja múlni az előzőt - pedig már az is kiemelkedő volt. Az írónő könyvről-könyvre jobb, én pedig örömködöm, hogy megtaláltam őt.
Az egyedüli "gondom", hogy picit sokáig húztuk el ezt a nyilvánvaló információt, ami senkinek nem esett le (mondjuk jogosan, de mégis). Ugyanakkor Han reakciójáért határozottan megérte ez a várakozás, ráadásul így olyan morális dilemma elé állította az írónő a főszereplőmet. Ahh, boldogság ilyen minőségi YA high fantasyt olvasni. *-*

Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Haladás: 180. oldal

Látszik, nem hittem múlt héten, hogy végezhetek Az orgyilkos tanítványával, mert nem terveztem be másik könyvet. Így haladtam a TBR listámmal, és végre elővettem a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei sorozat utolsó részét.
Kicsit furcsa a kapcsolatunk - szeretem a történetet, kellemes élmény, jó olvasni. De mégsem szeretem annyira, hogy odáig legyek érte. Azért még bizakodom egy "lassú víz partot mos" élményben, azaz, hogy egyszer azon kapom magam, hogy teljesen belefeledkeztem.

Tervek


Jövő hét lesz az utolsó márciusból, így annyira nem tervezek sok könyvet erre a hétre - hiszen van három (inkább  2+1) olvasmányom. Mivel azonban nem olvastam még 2017-es megjelenést a hónapban, most megteszem (amint végzek a Lelkek könyvtárával), mégpedig Gerencsér János: Kósza utak legendája - Kalászkirály könyvével. Őszintén szólva, kissé aggódom, mert eddig igazán vegyes véleményeket hallottam róla, de reménykedem, hogy én a "lelkes" táborba kerülök.

Emellett a The Romanovsból szeretnék újabb fejezetet haladni, a The Gray Wolf Throne-nak pedig jó lenne esetleg eljutni a feléig (250 oldal körül).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése