2018. március 16., péntek

Hétvégi Olvasónapló (139) Ünneplős hét

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.




Annyira végtelenségnek tűnő hetem volt, hogy nem is tudom, mit lehetne írni. (Szerencsére nagyon pozitív hetem volt, sok-sok jóság történt, de mind annyira kis privát.) Úgyhogy inkább csak beszélgessünk könyvekről ma.

A héten elcsábultam az Agave kiadónál, és megrendeltem az utolsó két Neil Gaiman könyvet, amit még nem birtokoltam. A temető könyv volt anno (2011-ben) az első olvasásom az írótól, míg a Sosehol az idei év első olvasmánya volt. Mindkettőt nagyon szerettem, és biztos, hogy újraolvasom őket.

Ha pedig már rendeltem, beszereztem Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek kötetét, amit tavaly nyáron olvastam nyaraláson. Ez volt az első Bradbury kötetem ráadásul!
Azért pedig külön hálás voltam, hogy kedden megrendeltem ezt a csomagot, és szerdán már kézhez is kaptam. *-*

A héten olvastam


A befejezett könyveket tekintve egy nagyon erős héten vagyok túl!

   

Sikerült befejeznem mindkét könyvet, amivel múlt héten haladtam - pedig nem hittem volna, hogy meglesz.
Robin Hobb: Az orgyilkos küldetése volt az első áldozatom, amit még a hétvégén fejeztem be. A könyv egyetlen hátránya abból fakadt, hogy nagyon keveset aludtam ezekben a napokban, mert egyszerűen letehetetlen volt! Amúgy pedig abszolút elégedett vagyok - nem ez a kedvenc részem, de ez a befejezés felülmúlta minden elvárásomat. És igen, készülök bejegyzéssel, de még össze kell szednem a gondolataimat.

A másik befejezett olvasmányom is hatalmas szerelem lett! Ray Bradbury: Marsbéli krónikákat hétfőn fejeztem be két hosszú buszút eredményeként. Nem tudom, miért gondoltam, hogy ez valami humoros iromány lesz, mikor nagyjából ötvenezer darabba törte a szívemet. Ez egy igazi klasszikus, ami még mindig komoly értéket közvetít. Csodálatos volt, egyszerűen csodálatos.

Aktuális olvasmányok


Már megint felvittem az aktuális olvasmányaim számát ötre... de van rá magyarázatom. Tényleg.

      

 

Dan Brown: Eredet
Haladás: 170. oldal (+15 oldal)

Az Eredetet csak tegnap este vettem elő, mert kellett egy könyv, ami nem annyira gondolkodós, és az aktuális olvasmányaim közül erre illett leginkább a leírás. Mivel azonban túl fáradt voltam, csak 15 oldalt sikerült haladnom. Annyira érződik ezen a köteten amúgy, hogy az eddig bevált formulát használja újra az író, és ez kissé csalódást keltő. Még úgyis, hogy van egy Robert Langdonom, aki a kedvenc fikcionális szereplőm.

Cinda Williams Chima: Flamecaster
Haladás: 27. oldal (+27 oldal)

Ugyebár ez volt a váltókötetem Hobb után - mert ez az a könyv, amiről tudom, hogy ki tud rántani a Látnok-trilógia iránt hagyott űr mélyéből. Ezt meg is tette sikeresen! Bár egyelőre még csak az Eseményig olvastam el - amit a mai napig gyűlölök, mert annyira igazságtalan és fájdalmas és... nem tudok erről érzelemmentesen írni. Úgy nem, hogy végigolvastam a Seven Realms sorozatot.
Bár megértem bizonyos szempontból, mert kellett valami katalizátor, és ez mégiscsak egy teljesen új történet, de miért? Miért kellett ilyen egyszerűen? Oké, menjünk tovább.
(Amúgy vicces, hogy egy könyves érzelmi traumán úgy teszem túl magam, hogy egy még mélyebbe vetem magam. Így kell ezt! :) )

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Haladás: 109. oldal (+109 oldal)

Múlt héten azt terveztem, hogy a Marsbéli krónikák után Brandon Hackett: Xenoval folytatom a sort. Azonban hiába volt kedvem hozzá, nem győzött meg a könyv, hogy végig kellene olvasnom, így félbehagytam. Kisebb dilemmázást követően pedig Neil Gaimannél kötöttem ki újra - mert ki másnál, tényleg...
A Kilátás az erkélyről meglepett! Azt gondoltam, hogy "egynek elmegy" majd, ami max. arra lesz jó, hogy közelebb visz az életmű-olvasásom teljesítéséhez. Aztán már az első oldalakkal magával ragadott az író. Úgy érzem, mintha egy történetet olvasnék, pedig ezek beszédek, gondolatmenetek. Nagyszerű!
A dolog hátránya, hogy már több cikk szólt az Amerikai istenekről, és annyira, de ANNYIRA felkeltették iránta az érdeklődésemet, hogy most már olvasni fogom. Lehet, az áprilist sem várom meg vele.

Jeff VanderMeer: Kontroll
Haladás: 65. oldal (+65 oldal)

Ha maratonozok is egy sorozatot, nem szeretek addig belekezdeni a következő részbe, amíg nem írtam véleményt az előzőről (persze csak akkor, ha akarok írni róla). Így jártam a Déli végek-trilógiával is, ahol hiába akartam már nagyon olvasni a folytatást, össze kellett szednem a gondolataimat az első résszel kapcsolatban. Ez a héten viszont megtörtént, meg is írtam a bejegyzést hozzá, így már semmi nem állhatott közém és a második rész közé.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt hittem, már csitult bennem a vágy a folytatás azonnali elkezdése iránt, és csak azért vettem kézbe, hogy az első oldalt elolvassam... aztán ez történt.
Na de, milyen a Kontroll? Nekem tetszik! Nem az X Térségben játszódik (eddig?), de most a narrátor eléggé megfogott. Ráadásul akkora fordulat volt már az elején, hogy azóta is döbbenten állok az egész előtt.

Tervek



Az elsődleges terveim a jövő hétre mindenképp az aktuális olvasmányaimmal való haladás és a "nagy négyes" egyik tagjának elolvasása (Dan Brown: Eredet valószínűleg).
Emellett szeretnék haladni Richard Morgan: A végzet barlangjaival, ami az utolsó korábban elkezdett olvasmányom (januárban álltam neki).
Gondolkodtam, hogy szeretnék-e új könyvet kezdeni, de ismerem magam, és a válasz egyértelműen igen. Eleinte A láng légióján gondolkodtam, mert mégis szívszerelmem sorozatom folytatása, de rájöttem, hogy azt addig nem akarom elkezdeni, míg nem jutok Richard Morgan könyvének a végére. Nem szeretnék egyszerre két hasonszőrű kötetet olvasni.

Ó igen, és hogy valami kihívás legyen: szeretném 4-re csökkenteni az aktuális olvasmányaim számát.

Nos, ennyi lett volna az eheti hétvégi olvasónapló! Hétvégére nem tudom, hogy lesz-e valami poszt - én szeretnék, de majd meglátjuk, sikerül-e.
Csodás hétvégét nektek, jó olvasást és pihenést! 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése