Idén hatodik alkalommal jutottam el a Könyvfesztiválra, az eseményre, amit minden évben nagyon várok.
Az idei fesztivál számomra annyi újdonságot hozott, hogy szombat helyett pénteken voltunk kint.
De nézzük, miként is alakult a napom!
A napom nagyon korán indult. Alapból nem tudtam a lábam miatt aludni éjszaka, így 4.30-kor teljesen üdén keltem fel.
Otthon az 5.36-os vonattal indultam, majd Dombóváron IC-re váltottam.
Útitársam Robert Jackson Bennett: Csodák városa volt, amit egészen Százhalombattáig olvastam. Ott ugyanis át kellett szállni buszra pályafelújítási munkálatok miatt.
A lényeg, hogy felértem Kelenföldre, átértem a Délibe, sikerült eljutnom a Széll Kálmán térre is, ahol két év után végre-végre-végre találkoztam Nikivel.
Első program egy gyors reggeli (fancy szendvics és frissen facsart narancslé) volt, ahol kezdtük a pótlást (vajh miért tartott 1 órán át kb.), majd mentünk is a Könyvfesztiválra.
Az első kört igazából annak szántuk, hogy felmérjük a kínálatot, és mérlegeljünk, hogy mit is szeretnénk megvenni. Ez Nikinél majdnem 100%-ban működött, nálam viszont kb. egyáltalán nem. A legelső beszerzésem Naomi Alderman: A hatalom volt, ami mellé csokit és könyvjelzőt is választhattam. Erről a könyvről tudtam biztosan, hogy meg fogom venni, szóval nem volt értelme halogatnom a tényleges beszerzést.
A következő könyvem a recenzióba kapott Ken Liu: A papírsereglet és más történetek volt, amit az Agave kiadónál vettem át. Itt beszereztem még néhány könyvjelzőt azokhoz a könyvekhez, amik már megvannak. Itt egyébként elgondolkodtam A negyedik majom beszerzésén is, de nem tartozik annyira a komfortzónámba, így majd könyvtárból elolvasom.
A D épületbe mentünk át következőleg, ahol a fő célállomásom a Fumax kiadó volt. És nagyon jól megéreztem a dolgokat, ugyanis kiváló kis akcióra bukkantam ott. A szépséghibás könyvek közt találtam kettőt is, amit terveztem beszerezni idővel - Dan Wells: Már nincs vesztenivalód és James S. A. Corey: Cibola meghódítása könyveket. A két kötetért 4000 Ft teljesen jó üzletnek tűnt, pláne, hogy a Dan Wellsen fogalmam sincs, mi a szépséghiba. Ó, és persze rávettem Nikit is, hogy 1000Ft-ért hozza csak el Az elvarázsoltakat. Ezt egyébként minden kedves Könyvfesztiválra látogatónak ajánlok! Az egyik leggyönyörűbb regény, ami nem csupán komoly morális kérdéseket vet fel, de még hónapokkal, sőt évekkel később is hatással van az olvasóra. Ritka kincs, ami megérdemli, hogy minél többen olvassák.
Az új beszerzések közül csak egy könyvet hoztam el, mégpedig Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit kisregényét, amit a BTK keretein belül fogok olvasni a közeljövőben.
Ezután tartottunk egy KFC-s ebédszünetet, majd visszatértünk, hogy megejtsük a következő kört, és Niki is utolérjen könyves beszerzéseket tekintve. Ebben én is azért a segítségére voltam, s mint csodálatos barátné, támogattam minden könyves vásárt. Erről a Gabosok is mesélhetnének.
Ekkor futottam bele ismerősökbe is - Ramiba és Pupillába (Bocsi Pupi, hogy annyira lassan kapcsoltam, de a nem alvás hatásai...). Amúgy már tényleg azt hittem, hogy senki nem lesz kint, de szerencsére összehoz a sors ilyenkor is emberekkel.
Második kör, D épületben ért a következő beszerzés. A Főnix Könyvműhelynél ugyanis a maratoni dedikálást tartó Holden Rose-ra bukkantam. Ráadásul nagyon kedves író lévén, megbocsátva vétkemet, adott egy példányt a YA könyvéből, a Holtidőből, amit dedikált is. (Amúgy nem tudom, mennyire kötődik a regényhez, amit írt, de rám nézve inspirálóan hatott.) Emellett vettem Noelkámnak is könyvet, a Leonardo lovagot, amit szintén dedikáltattam.
Utolsó kör jön, ahol még egyszer végigsétáltunk a B épületen. Én ekkor abban a hitben éltem, hogy rengeteg könyvet vettem, mert a Fumaxtól is elhoztam kettőt, amit eredetileg nem terveztem... azonban mindenképp szerettem volna Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan novelláskötetek közül legalább egyet hazahozni. Úgyhogy végül a 2. részt, Az űr odakint, a világ idebent gyűjteményt vettem meg. (De csak azért, mert azt még nem fejeztem be, és így saját példányként élvezhetem ki a hátralévő 200 oldalt.)
Már elfáradtunk nagyon, így kint leültünk. Ekkorra Arwen is megérkezett, akivel most találkoztam először, de nem utoljára. Nagyon sajnálom, hogy nem maradt időnk rendesen beszélgetni, meg végigjárni a Könyvfesztivált mégegyszer - de majd legközelebb!
Hazafele 3,5 óra volt az út, úgyhogy sikerült befejeznem a Csodák városát, és haladni az Ursula K. Le Guin kötetemmel. Amúgy a vonaton valószínűleg azt hihették, hogy valami gond van bennem, mikor egy oldalt bámulva először sírok, aztán mosolygok, majd megint sírok... de hát intenzív könyv, intenzív érzelmek.
Ennyi lett volna számomra a Könyvfesztivál. Örülök, hogy mindennek ellenére idén is eljutottam, és hogy ilyen fantasztikus élményként marad meg számomra.
Ami általánosságban igaz volt:
* Az eladók nagyon kedvesek voltak mindenhol.
* A könyvek pedig hívogatóak. De erősek voltunk!
* Nem volt akkora tömeg, mint szombatonként, amit mérhetetlenül élveztem.
* Még sosem volt ennyire nagyszerű idő - ezt is megélhettem.
* A lábamat ugyanúgy lejártam, mert a Könyvfesztivált nem lehet csak egyszer végigjárni. Minimum háromszor kell végignézni a könyveket, hátha...
* Az akciókat tekintve... az általános akció mértékének örültem, a kedvenc kiadóim akcióinak pedig különösen.
* Most már tényleg szinte mindenhol lehetett zsákbamacskát venni.
Ezúton is köszönöm Nikinek, hogy eljött velem, örülök, hogy ennyi idő után újra találkoztunk.
Végezetül pedig ezek lettek volna a beszerzéseim:
Hú, de hosszút vonatoztál most! Mondjuk könyvolvasásra pont megfelelő az ilyen út. :) Pénteken mindig olyan jó is szellős még a könyvfeszt, gyere máskor is így, ha meg tudod szervezni. :)
VálaszTörlésUgyan, semmi baj, én is csak rádrivalltam a semmiből! :D :D
A szépséghibás akció jó a Fumaxnál, én is meglestem, de végül nem vettem semmit, Az elvarázsoltak pedig már megvan. ;)))
Szép zsákmány, és azért igazán mértékletes voltál! :D
Igen, de szerencsére le tudtam foglalni magam a csodás könyvekkel. Ráadásul légkondicionált vonat volt, úgyhogy kényelmesen elvoltam.
TörlésAmúgy most költöttem a legkevesebbet, de nincs is hiányérzetem - ami kész csoda. :D