2019. január 11., péntek

Hétvégi Olvasónapló (168) 2019 első olvasmányai és könyvtárazása

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.





Péntek az én napom! Habár imádom a munkámat, de annyira vártam most a hétvégét - ennek pedig egy nagyon fontos oka van: nem kell kimennem a hidegbe. 
Nem hiszem, hogy meséltem arról, hogy mennyire fázós vagyok. De ez a hét nem kedvezett nekem. Már hétfőn elértem a mélypontot, mikor a buszon nem működött a fűtés, s azzal szórakoztam, hogy nézegettem a lélegzetem, s zokogtam belül. Még olvasni se tudtam, mert nem volt az az ég, hogy levegyem a kesztyűm. 

Kedden viszont helyreállt a világ békéje, ugyanis beiratkoztam újra könyvtárba! Ezt még az időjárás is megünnepelte, mert mikor odaértem, elkezdett hatalmas pelyhekben hullani a hó. Még akkor is havazott, mikor elindultam a szerzeményeimmel, így olyan hangulatos volt sétálni! Nagyon élveztem.
Na de a lényeg, azaz, hogy miket kölcsönöztem ki?

Kicsit bőség zavara volt, ugyanakkor tudtam, hogy nem hozhatok ki mindent, mert úgysem tudnám elolvasni őket. Így végül hat könyvet kölcsönöztem ki.

* Jasmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!
A könyvet már régóta kinéztem magamnak, majdnem meg is vettem magamnak, csak a könyves limitem gátolt meg. 

* Neil Gaiman - Michael Reaves - Mallory Reaves: Az örökkévalóság kereke
Nem a kedvenc sorozatom, viszont kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége. Az előző résznek elég függővége lett, úgyhogy örülök, hogy itt a folytatás!

* Stanislaw Lem: Solaris
Decemberben teljesen lenyűgözött az Úr Hangja, úgyhogy mindenképp akartam még a szerzőtől olvasni. Nagy örömömre pont a Solaris volt bent, ami már régóta várólistás nálam. De hamarosan újra elmerülhetek Lem filozófiai kérdéseiben és eszmefuttatásaiban.

* Christelle Dabos: A tél jegyesei
Nem igazán olvasok YA könyveket, de ennek a könyvnek a fülszövege (és a pozitív kritikák) meggyőztek. Egy történet, amelyben a tárgyaknak lelkük van, és egy kis románc. Izgatottan várom, hogy nekem is elnyeri-e annyira a tetszésem, mint sokatokét!

* Isaac Asimov: Alapítvány
Tesztolvasok, ugyanis, ha tetszik a könyv eleje, akkor lehet inkább megveszem a teljes Alapítvány-trilógiát a Gabo kiadótól. Mindenesetre szeretnék megismerkedni Asimovval is, aki kihagyhatatlan a sci-fi olvasók számára.

* Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége
Ugyanez a kategória Clarke is. Csupa jót hallok róla, így szeretném én is felfedezni magamnak az írásait.

Kicsit nagy mennyiség egyébként, de A tél jegyesein kívül mindegyik vékonyka (Ward könyve pedig nagy betűkkel írott). Amint végére érek a januári TBR listámnak, belevetem magam ebbe a kupacba!

Ha pedig a januári TBR listát emlegettem, nézzük, mit olvastam a héten!

A héten olvastam


"Van két nagyon jó kis olvasmányom, úgyhogy lehetséges, hogy végzek valamelyikkel." (2019.01.04.)

   

Sikerült mind a két olvasmányom végére érnem a hét során! Ennek persze egyszerű oka van. Úgy tűnik, sikerül az olvasást beintegrálnom az életembe. A buszon szinte mindig olvasok, és lefekvés után is eltöltök egy kis időt az aktuális könyvem társaságában.

Először a The Great Glowing Coils of the Universe kötetnek értem a végére. Ezt félig a podcast hallgatásával, félig olvasással töltöttem. Sajnos ebben a részben volt egy nagyon nem kedvelt rész is, amit még újrahallgatni is frusztráló volt. Attól tartok, nem tesz jót a sorozatnak, hogyha ennyire rámegy egy történetszálra. Mindenesetre meglátjuk, milyen lesz később. A szereplőket viszont ugyanúgy imádom.

Tegnap este Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I. kötetét is befejeztem. Még nem tudok róla teljesen véleményt formálni, fel kell dolgoznom az utolsó novellákat is. Kicsit sok volt egyszerre ez a rengeteg szenvedés és elnyomás. Ugyanakkor újfent megállapítottam, hogy Ursula K. Le Guin az egyik legszebben író hölgy volt. A fordítók pedig csodás munkát végeztek a magyar verzióval!

Aktuális olvasmány




N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Haladás: 104. oldal (+104 oldal)

Először is. Meglepett, hogy a múlt heti előrejelzésem ennyire pontosan bejött. Pontosan azt olvastam, amiket írtam. Semmi elcsábulás, semmi más.
Ami azt jelenti, hogy elkezdtem az egyik kedvenc sorozatom utolsó kötetét. Kijelenthetem, hogy nem álltam készre mindarra, amit itt fogadott. Ismételten elsodort az érzelmek áradata, a felszín alatt bugyogó feszültség, az igazság lassú ébredése. Egyszerűen lerakhatatlan ez a könyv. (Ami azt is jelenti, hogy amint végzek a bejegyzéssel, zuhanyzok és olvasom is tovább!)

Tervek


   

(Ezt a két könyvet még egymás mellé rakni is botrány!)

Előfordulhat, hogy túllövök a célon. Úgy gondolom, hogy A megkövült égboltot biztosan elolvasom, hiszen nagyon olvastatja magát. Habár lesz más dolgom is, szeretnék több időt szánni erre.

A következő olvasmányom 2019 első újraolvasása lesz, Mark Lawrence: Tövisek hercege kötetével. Egy kis grimdark, amivel elkezdem a sok-sok Mark Lawrence olvasatlanom csökkentését. Kíváncsi vagyok, másodszorra milyen élmény lesz! Amikor először olvastam, jó volt, de valami visszatartott attól, hogy imádjam. Remélem, másodjára nem áll semmi az utamba.

Mivel nem túl hosszú a Tövisek hercege sem, szeretnék bizakodó lenni, hogy elolvasom. Ha ez sikerül, egy nagyon éles váltással Lauren Oliver: Liesl & Po regényét kezdem el. Lassan 6 éve birtoklom a könyvet, úgyhogy ideje elolvasnom. Ráadásul rengeteg listámra felraktam!


Lehet, elkiabálom most, de úgy érzem, hogy most olyan jól haladok az olvasással. Nem olvasok annyit, mint régen, de valahogy az olvasás minősége jobb lett. Nem tudom elmagyarázni, de az például jó indikátor, hogy nem 80 aktuális olvasmányom van, hanem csak 1 vagy 2. Remélem, ezt sikerül a későbbiekben is tartanom!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése