Védjük meg a sci-fit!

 

Témázó rovat következik, központban a műfajokkal.

Amikor megláttam a témát, „Műfajvédnökség”, alaposan el kellett gondolkodnom azon, hogy vajon melyik műfaj vagy kategória az, amit szívesen előtérbe helyeznék. Aztán beugrott a kategória, amiről a blogomon nagy ritkán írok csak, ám valójában rengeteget olvasok az utóbbi pár évben: a klasszikus sci-fi.

A sci-fi iránti rajongásomat John Scalzi lobbantotta lángra, ám a klasszikus sci-finek köszönhetően maradtam ma is szerelmese. Úgyhogy össze is gyűjtöttem első körben öt indokot, hogy miért érdemes kicsit kilépni a legújabb megjelenések világából, s visszatérni a korai/korábbi művekhez:

1. A legegyszerűbb indok: a legtöbb klasszikus szerző és mű nem véletlenül örvend töretlen népszerűségnek. Ahhoz persze, hogy megértsük az okokat, el kell olvasni őket.

A sci-fi az a műfaj, ahol nagyon gyorsan elavulttá válhat egy mű, hiszen a szerzők gyakran a jelen korukra reflektálnak.

2. Azonban rengeteg olyan mű létezik, amely a mai napig releváns. Ez egyszerre lenyűgöző és ijesztő.

3. Szórakoztató arról olvasni, hogy miként képzelték el a 20. század írói a jövőt.

4. Ugyanígy bátran ki merem jelenteni, hogy a legelborultabb víziókat ezekben a regényekben láttam.

5. A szerzők korának hatása az elkészült műveikre engem lenyűgöz.

Nézzünk is néhány történetet és szerzőt, akitől szerintem érdemes olvasni.

Gyorsan meg is jegyezném, hogy ennél sokkal több kiváló szerző és mű van, ami még arra vár, hogy felfedezzem, az alábbi szerzők és műveik viszont kiemelt helyet foglalnak el a szívemben.

 

Szereted a fantasyt, és olyan műre vágysz, ami úgy érződik, mintha a kedvenc műfajodban maradnál? Íme az egyik legismertebb sci-fi birodalma, Frank Herbert: Dűne sorozata.

Indok: A regény első 100 oldalában azt hittem, félreolvastam a műfaji besorolást, mert az itt bemutatott világ egy fantasyben is könnyedén megállná a helyét. Mire jobban elmélyedünk a sci-fi vonalban, már semmi más nem fog érdekelni, csak a karakterek és mesteri „játékuk”.

*

Vágynál valami elborult történetre, ami a legvadabb fantáziádat is felülmúlja? Nem kell piszkos dolgokra gondolni, elég leemelni a polcról Philip K. Dick egy művét. Lehetőleg először egy novelláskötetet.

Indok: Legelső felnőtt sci-fi olvasmányom Philip K. Dick: Visszafelé világja volt, ami ténylegesen bemutatja, hogy mi történne, ha minden visszafelé működne. A holtak felébrednek sírjukban, így indítva életüket. Hihetetlenül elborult történet, de brutálisan jó. Philip K. Dick számomra az a szerző, aki megvalósít bármit, és garantáltan eléri, hogy megkérdőjelezd a valóságot. A kezdeti művei jobban a külvilágra fókuszál, a kései alkotásai pedig a belső harcait, illúzióit mutatja meg.

*

Jó-jó, de a sci-fiben nem ránk hasonlító robotok vannak, érzelmek és gondolatok nélküli pusztítógépek? Nem bizony, viszont, érdekelne egy olyan szerző, aki a robotokat teljes valójában mutatja be? Személyiséggel vagy anélkül, humanoidként vagy sem? Érdemes kipróbálni Isaac Asimov robottörténeteit!

Indok: Annak ellenére, hogy imádom a sci-fit, a robotos aspektusa sosem fogott meg. Egyszerűen nem kedvelem a robotos történeteket, mert mindig azt éreztem, hogy szélsőséges módon jelennek meg a robotok benne. Aztán olvastam Isaac Asimov The Complete Robot (itthon Robottörténetek címen jelent meg) 600+ oldalas novelláskötetét, és nem győztem ámulni. A szerző olyan változatos módon mutatja be a robotokat – legyen szó egy kezdetleges, épp csak értelemmel rendelkező gépről, vagy egy mindenkit megtévesztően emberszerű androidról. Mesteri.

*

Irány az űr! Szeretnél megismerkedni egy űrhajóssal, akivel együtt repülhetnétek a végtelenbe és tovább? Stanislaw Lem: Pirx pilóta kalandjai várnak rád!

Indok: Stanislaw Lem-et legtöbben a Solarisnak köszönhetően ismerik, pedig az csak a jéghegy csúcsa. Lemtől bármilyen könyvet is veszek a kezembe, valami teljesen újba csöppenek. Pirx pilóta kalandjai pedig kiemelkedik a sorból, ugyanis ez a legkarakterközpontúbb műve (amit eddig olvastam), és Lem Pirxet egy könnyen szerethető, rengeteget hibázó emberi karakternek álmodta meg, akivel az első pillanattól kezdve azonosulni lehet.

 *

Földönkívüliek! Támad a Mars?! Szeretnél részese lenne az első kapcsolatfelvételnek? A fenti szerzőkön túl Octavia E. Butler: Hajnal és Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége regényében is új fajokkal ismerkedhetsz meg.

Indok: Sok filmben az első kapcsolatfelvétel hatalmas háborúval, vérengzéssel jár, azonban nem ez az egyetlen út. Ebben a két regényben a hangsúly sokkal inkább az emberiség belső dilemmáját mutatja be – képes alkalmazkodni az idegenhez? Hozzászokni a kiszolgáltatottsághoz? A hétköznapokat helyezi előtérbe, ezzel pedig sokkal relevánsabbakká váltak.

 *

Vágynál esetleg egy olyan történetre, ami egyszerűen csak elvarázsol, ami rólunk szól, ami nem hagy nyugodni? (Szeretnéd megismerni a kedvenc szerzőmet?) Akkor ideje Ray Bradbury novellásköteteit a kezedbe venni!

Indok: Ray Bradbury ötvöz mindent, amit szeretek a sci-fiben. A történetei, játszódjanak bárhol ebben az univerzumban, úgy jelennek meg előttünk, mintha egy valóságot jelentenének. Megmutatja, hogy egy emberi sors néha maradandóbb, mint a leglátványosabb űrcsaták. Bradburyt olvasni számomra egy élmény, ami minden esetben hatással van rám. Hiszen könnyeztem, nevettem, és néha éjszaka féltem kimenni a szobából…

 

További résztvevők

Dóri

Mandi

Sister

Zenka

Anett

Nita

PuPilla