2014. február 3., hétfő

Lauren Kate: Rapture - Boldogság

 Ez a nap is elérkezett... Nem hittem volna, hogy mikor Nancyvel azt tervezgettük, hogy a nyáron valamikor kivégezzük a Fallen sorozat utolsó részét, az meg is fog valósulni. De megtörtént!
Úgyhogy még egyszer, utoljára - ismerkedjünk meg Lauren Kate Fallen sorozatának újabb részével. Ezúttal a befejezéssel.

A múlt újraírható… De milyen áron? A vaksötét égbolton szárnysuhogás hallik…
Luce és Daniel ideje, akárcsak a homokórán gyorsan pergő kvarcszemek, vészesen fogy. Ahhoz, hogy meghiúsíthassák Lucifer a múlt eltörlésére irányuló tervét, időben meg kell találniuk az angyalok földre érkezésének pontos helyét.
Sötét erők üldözik őket, ám Daniel maga sem tudja, képes-e tovább folytatni… örökre együtt tud-e élni azzal, hogy Luce-t újra meg újra elveszíti. Közösen kellene felvenniük a harcot a rájuk váró epikus küzdelemben, amelynek végén csak élettelen testek és… angyalpor marad, miközben hatalmas áldozatok hozatnak, és szívek törnek darabokra.
Luce ekkor eszmél rá az elkerülhetetlenre: megérti, hogy a sors nem is Danielnek, hanem valaki másnak rendelte! A fejükre hozott átok mindig is csupán Luce-ról szólt… róla és a rég elhagyott szerelméről. És voltaképp csak az számít, hogy most milyen döntést hoz.
Ki nyeri vajon végül a Luce-ért folyó csatározást? 

A Fallen sorozattal igen érdekes viszonyban vagyunk - történetesen, hogy a kötetek címei tükrözik az adott résszel való kapcsolatomat:
1. rész - Fallen --- beleestem az írónő csapdájába, és elhittem, hogy egy jó sorozatot találtam.
2. rész - Torment - Kínzás... mikor minden rosszra fordult, és nem értettem, miért bír döntő fontossággal egy hajfestés.
3. rész - Passion - Szenvedéllyel gyűlöltem ezt a részt. Olvashattátok, tudjátok.
4. rész - Rapture - Boldogság - Boldogság, hogy végre befejezhettem a sorozatot.

 A Rapture-t már említettem párszor a blogomon - különösen a 2013-as best of/worst of lista kapcsán jött elő, ahol sok-sok legrosszabb kategóriában indult. Bár ez nekem sajnos egyáltalán nem volt meglepő. Ez az a sorozat, ahol az első részt kedveltem, és utána zuhanórepülésszerűen vált egyre rosszabbá és rosszabbá. Ne tudjátok meg, mennyire örültem, mikor a hangoskönyv felolvasója kijelentette, hogy vége.

De miért is nem tudtam szeretni ezt a részt sem?

1. Logikátlan már az alapfeltevés is. 
Ugye a harmadik rész végén megtudjuk, hogy valamiképpen a bukott angyalokat át akarja hozni a jelenbe Lucifer. Konkrétan a Rapture elejét azzal töltöttem, hogy próbáltam rájönni, miként kísérelhető ez? És hogy miért is van nekik 9 napjuk, mikor időutazásról beszélünk? A jelen bármelyik pontjába áthozhatná elvileg, sőt akár régebbre is?
Végeredmény? Egy takaros fejfájás, mert ez egyszerűen értelmetlen. Rendben,  logikátlan.

2. Fontossági sorrend a'lá Lucinda Price. 
Ez a 9 nap van a világ végéig, és indulni kellene. Luce reakciója: Muszáj indulnunk?
Nem, aranyom, a világvége megvárja, míg te a szépítő alvásodat letudod.

3. Életmentés felsőfokon.
Tudtátok, hogy kólából gyógyító folyadékot lehet keverni? Nos, ha nem, most megtudhatjátok, miként. Csak kövessétek a Rapture utasításait.

4. Újfent rájöhettem, hogy a Passionnek semmi értelme nem volt.
Luce ugyanazokra a kérdésekre keresi a választ, mint az előző részben - amikre akkor ugye nem kaphatott, mert akkor mi értelme lett volna a Rapture-nek?
Megsúgom, ugyanannyi, mint most.

5. Rekordok könyvébe illő romantika.
Végre, vééégre megtudjuk, Luce és Daniel kapcsolatának az eredetét. És azon túl, hogy Luce nem a legerkölcsösebb személy, de ennél instább love-t soha életemben nem olvastam, és van egy olyan érzésem, hogy soha nem is fogok.
Ismeritek az alap-álláspontomat a kapcsolatukról, és az a gond, hogy nem hittem volna, hogy ez fokozható.

6. Már maga az említett romantika léte.
Nem bírom, hogy ivós játékot lehetne rendezni abból, Luce hányszor mondja, hogy "Daniel". Pedig egész mindegyik életében hazudott neki a saját létéről, és mégis ó, mennyire szeretik egymást. Mikor legyünk reálisak? Még őszinték sem tudtak lenni egymással a négy rész alatt. Ez nekik igaz szerelem? Ez ámítás, az.

7. Mert Luce semmit nem képes értékelni az életében, és általánosságban használja ki az embereket.
Itt elsődleges példaként a nem-Daniel karakterekhez való viszonyát tudnám kiemelni. Egyszerűen hihetetlen, mennyire nem alakít kapcsolatot - és ha igen, az is teljesen háttérbe szorul, mikor Daniel kék szemeit meglátja. És főleg, mindig utólag gondolkodik, ami nem a legpraktikusabb tulajdonság. Viszont akkor őt kell sajnálnunk, amíg Daniel meg nem csókolja.

8. Ne gondolj rá!
Ez volt az a jelenet, mikor újra kellett olvasnom, mert nem akartam elhinni. Luce étlen-szomjan, alvatlanul. És miként oldjuk meg ezt a problémát? Gondolj arra, hogy nem vagy éhes/szomjas/álmos.
Mert tudod, az unalmas, hogyha a szereplők ilyen alapvető szükségleteit ki kell elégíteni. Meg annyira régimódi. Mármint simán arra gondolunk, hogy semmi bajunk, és tádámm, máris minden rendben!

9. Az ördög szarvak nélkül
Lucifer eleinte még egészen rendes főgonosznak indult. Nem ismertük a motivációját, de egyértelműen nagyszabású tervei voltak. És azt kívánom, bár így is maradt volna ez. A Rapture végére kiderült, hogy teljesen inkompetens főgonosz.

10. Spoiler!
Ennél röhejesebb indokot arra, hogy miért most történt minden...
Hogy mivel változtatta meg a végzetét.
Megmondom... azzal, hogy levágatta a haját. 
Igen, ezt komolyan mondom. És igen, fejem és a fal újra megismerték egymás.

A többit tudhatjátok - nem szerettem a logikátlanságot, nem szerettem a karakterek többségét. Ennek mondjuk főleg az volt az oka, hogy nem volt lényegi karakterizálás, így gyakorlatilag csak voltak a szereplők, és kész. Kis játékszerek Luce életében.
Luce még mindig az egyik legrosszabb női főszereplő. Semmi hősies nincsen benne, hiszen igazából mások állnak ki küzdeni. Leggyakrabban sír, és Daniel nevét hajtogatja non-stop.
A romantika egyszerűen irreális, és sem kémia, sem őszinte érzelem nem fedezhető fel benne. Egyszerűen csak van két karakter, akik együtt vannak, mert csak.
Ó, mert az OKot... pontosabban, értékelhető okot nem tudok még mindig a kapcsolatukra.

De mivel ez sorozatzáró kötet, ezért pozitívumaim is vannak! Igen, tudom, meglepő, én is sokkos állapotban érzem magam, de vannak. Három darab:

1. Cam.
2. A Rapture vége, ami szerintem sokkal többet ér, mint az előtte lévő 400 oldal. Igen, szerettem a legutolsó oldalt, az ottani tartalom végett.
3. Vége lett az egyáltalán nem kalandos szenvedésemnek Lauren Kate: Fallen sorozatával.

Úgyhogy viszlát, Boldogság, viszlát Bukás!

Itt a vége.

Könyv adatai
Eredeti cím: Rapture (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző (2013)
Oldalszám:  448

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése