"– […] Én ismerem a szíved mélyén rejlő igazságot. A magányt. Hogy egyre jobban ráébredsz, mennyire más vagy. – Közelebb hajolt. – És hogy ez mennyire fáj."
Sorozat: Grisa trilógia #2
Az Igaz-tengeren keresztül űzött Alina, akit kísértenek azok az életek, amelyeket a Zónában vett el, megpróbál új életet kezdeni Mallal egy ismeretlen földön, és közben igyekszik titokban tartani, hogy napidéző. De sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.
Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a maga mögött hagyott országba, elszántan, hogy szembeszáll a Ravka ellen törő erőkkel. De ahogy hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Valamiképpen választania kell hazája, hatalma és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.
A Sötétség sosem hal meg. Ezt pedig Alinánál és Malnél jobban senki nem tudja. Habár sikerült átjutniuk a Zónán, a veszélyek még koránt sem értek véget. A Blogturné Klub öt bloggerinája pedig arra vállalkozott, hogy elkíséri őket útjukon az eddig ismeretlen világban. Ha pedig ti is velünk tartotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három darab példányt Leigh Bardugo: Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvéből. A fény legyen velünk!
Nemrég olvastam újra Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont könyvét, és másodszorra is imádtam. Emiatt komoly elvárásokkal vágtam bele a második kötetbe. Imádni akartam, ismét elvarázsolódni; izgulni; örömködni; szomorkodni… Magyarul, szerettem volna átélni ugyanazt a rajongást, amit az első rész adott nekem.
És a Siege and Storm nem okozott csalódást!
Az első kötetben írt bejegyzésben összeírtam egy listát arról, miért is ez az egyik legjobb YA high fantasy, így a mostani véleményemet is erre fűzöm fel.
Felsorolásomat így kezdtem: „Teremtsünk olyan világot, amit az olvasó imádna”. Imádtam, hogy az írónő a cári Oroszországot választotta inspirációjául – már csak azért is, mert érdekel az ország történelme és kultúrája. A legendák és mítoszok beleszövése csak még mesésebbé, ugyanakkor sötétebbé is tették a világot.
Az egész birodalom sötétnek, szürkének és fakónak érződött, még úgy is, hogy az írónő rengeteg színről írt. Ez azért tetszett, mert remekül illeszkedett a történethez, amely maga is igen komor és borongós.
Leigh Bardugo kibővítette a világot, hiszen megismerhettük, milyen az élet a Zónán túl, ráadásul magát a zónát is egyre részletesebben mutatta be. Nagyon örültem neki, hogy még tudott új elemeket behozni, ezzel még inkább lekötötte a figyelmemet.
A második pont így szólt: „Keressünk egy főszereplőnőt, akivel azonosulni lehet”. Alinát megkedveltem az első részben, de ebben a kötetben nagyon komoly karakterfejlődésen ment keresztül. A gyámoltalan kislány eljutott oda, hogy rengetegen szentként tiszteljék őt. Leginkább azt a kettőséget szerettem benne, amit az adott, hogy ő a Napidéző, de a lelkében egyre inkább elhatalmasodott a sötétség is. Ezek a változások nem egyik napról a másikra történtek, viszont annál mélyebben gyökereztek. Tetszett, hogy az írónő érzelmes, komoly és átérezhető reakciókat írt erre a változásra.
Mondjuk, azonosulni már nem tudok a főhősnővel, de szerettem, hogy egyre komplexebb karakterré változott, egyre árnyaltabb lett a személyisége is. Nem szállt el magától, még ha a tervei kissé nagyratörők is lettek. Ebben a részben úgy érzem, elérte fejlődése csúcsát Alina, így nagyon kíváncsi vagyok, hová lehet innen fokozni. Mert abban biztos vagyok, hogy az írónő még tovább fogja fejleszteni a lány képességeit.
„Sötét, titokzatos, és fogalmad sincs, mire számíts tőle”, írtam harmadiknak. Bizony, az Árnyék és csont olvasásakor komoly Éjúr-lázban égtem, amely elporladt a mostani részre. Ugyanakkor szerintem az egyik legizgalmasabb karakter a sorozatban. Kissé úgy éreztem, hogy az írónő elhanyagolta őt, és ez meg is látszott rajta. Még mindig titokzatos és sötét, de valami hiányzott belőle.
Viszont megjelent egy új karakter, aki átvette a helyét a rajongásomat tekintve. Nyikolaj sok mindenben hasonlít Éjúrra, de van egy-két alapvető különbség köztük, amelyek szinte az ellentétéve teszik őt. Nyikolaj remek stratéga, a személyisége rejtély, de a humora és a sármja fantasztikus. Nagyon hamar megkedveltem őt, mert benne megvolt az, ami Éjúrból most már hiányzott.
Leigh Bardugo egyik legnagyobb erőssége a karakterábrázolás. Minden egyes szereplő kidolgozott, jól árnyalt és valamiképp különleges volt. Mindenkihez tudtam kötni valamilyen emléket, így maradandókká váltak. Az írónő emellett arra is figyelmet fordít, hogy nemcsak a főszereplőket, hanem a mellékszereplőket is fejlessze. Ez nem minden esetben volt komoly változás, de így is észrevehető volt.
A negyedik pont szerint: „Kellene valami izgalmas történetszál is, ha már megalkottuk a tökéletes szereplőket és elhelyeztük őket egy remek világba”. Izgalmat, árulást, hatalmi harcokat, csatákat és varázslatot ebben a kötetben is bőven kaptam, így egyáltalán nem lehet panaszom. Már az első oldalaktól kezdve beszippantott a regény, és végig lekötötte a figyelmemet. A könyv gyakorlatilag egészét huszonnégy óra leforgása alatt olvastam el, annyira magával ragadott a történet.
Az írónő több csavart is belerakott a cselekménybe, így folyamatosan arra várhattam, hogy mi történik még a karakterekkel. Nem éreztem, hogy bárki biztonságban lenne, különösen, miután részletes leírást kaptam arról, mi történt néhány első részben megismert szereplővel. Ráadásul még a befejezés miatt nagyon szeretném máris olvasni a sorozat utolsó részét, aminek címéből a „rom” egyáltalán nem megnyugtató.
„I’m so going down with this ship”, írtam utolsóként. Az első kötetben Éjúrt és Alinát nagyon szerettem volna együtt látni, és végülis megvalósult eme vágyam. Akkortájt nem igazán kedveltem Malt, amit utólag nem is értek. Ebben a kötetben sok minden változott, ugyanakkor bizonyos aspektusok megmaradtak.
A romantikát egyáltalán nem éreztem zavarónak ebben a részben, pedig három (vagy négy?) jelentkező is előkerült hirtelenjében. Azt inkább bántam, hogy megjelent a tipikus második részben kavarjunk be a canon párosnak elem. Szerencsére ezt viszonylag finoman oldotta meg az írónő, így nem zavart.
Éjúr és Alina szerintem még mindig jó páros lehetne, ráadásul volt olyan jelenet, ahol én csak olvadoztam. Annyira nagy volumenű és ütős lett, minden érzelem tisztán átjött. Ők ketten nagyon hasonlók, még úgyis, hogy egyikük a fénynek, másikuk a sötétségnek képes parancsolni. Ráadásul megvan köztük a szikra, ami az első részben pattant ki.
Alina és Nyikolaj az újonnan bemutatott páros, amelyben megvolt a potenciál, de náluk annyira nem éreztem a szikrát. A férfi inkább pótléknak szolgált, és ezt Alina is kijelentette egy ponton. Úgy érzem, Nyikolaj az átmenet Éjúr és Mal között – ő érti Alina erejét és emellett több hasonlóság is volt Mal személyiségével. Egyébként szerintem ezért vált ennyire népszerűvé a rajongók körében Nyikolaj már önmagában is.
Mindent összevetve, egyszerűen imádtam a folytatást! Magas elvárásaim voltak, de ezeknek simán megfelelt a könyv. A világ még mindig elbűvölő, lenyűgöző és hátborzongató; a történet pörgős, fordulatos és izgalmas; a karakterek pedig részletesen kidolgozottak, egyediek és szerethetők. A rajongásom a sorozat iránt töretlen maradt, még mindig úgy gondolom, hogy ez az egyik legjobb YA high fantasy sorozat.
Könyv adatai
Eredeti cím: Siege and Storm (2013)
Kiadó: Könyvmolyképző (2016)
Oldalszám: 416
Nyereményjáték
A Grisa krónikák egy olyan világban játszódik, amelyet az Orosz Birodalom inspirált. Ennek okán a mostani nyereményjáték is ehhez kötődik. Minden állomáson találhattok egy rövid leírást, amely alapján ki kell találnotok, melyik cárra gondoltunk, és beírnotok a Rafflecopter megfelelő dobozába. A résztvevők közt pedig kisorsolunk három példányt, a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott, Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvből.
A 19.században élő cár uralkodását két szakaszra lehetne osztani: az elsőben reformokat vezetett be a Birodalomban, ezek nagy részét azonban később visszavonta.
További állomások
03/27 Always Love a Wild Book
03/29 Deszy könyvajánlója
03/30 Kelly & Lupi Olvas
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése