A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Ezen a héten nagyon jól ment ez az olvasós téma, ugyanis minden tervet, amit múlt héten írtam, sikeresen megvalósítottam. Pedig azt hittem, hogy egy kicsit sok lesz ennyi mindent olvasni, de megvolt hozzá a hangulatom szerencsére.
A héten Welcome to Night Vale lázban égtem, ugyanis az Üdvözöljük Night Vale-ben! regény olvasása felélesztette bennem ismételten a világ és karakterei iránti rajongásomat. Úgyhogy rengeteget hallgattam a két kedvencemet az időjárásból: Danny Schmidt: This Too Shall Pass és Two Gallants: Despite What You've Been Told dalokat.
Tegnapelőtt városjárós napom volt - meglátogattam a Foxpost és MPL automatákat, amely séták
során két új könyvet szereztem be - Peter Clines: 14 és Tatyjana Tolsztaja: Macskány. Mindkettőt cseréltem, és úgy örülök, hogy mostantól az én könyvespolcomat gazdagítják!
(Emellett vettem a törzshelyen fagyit - ezúttal mangót, amit szintén imádtam. Bár szomorú, hogy 20Ft-tal felment ismét a fagyik ára.)
Végül pedig elcsábultam a Bookdepositoryn. Ismét egy orosz történelmes könyvet sikerült beszereznem, mert nincs belőle elég idehaza... (szarkazmus, kemény szarkazmus). Már csak egy poszt-szovjet szakirodalomra lenne szükségem, de azt sokkal nehezebb találni, mint hinnétek. Legalábbis olyat, ahol nem billen ki túlságosan a objektivitás mérlege.
A héten olvastam
A héten a Maxim kiadó került középpontba nálam, ugyanis az engem érdeklő két Könyvfesztiválos megjelenésükön rágtam át magam. Sőt, még bejegyzést is írtam mindkét könyvről - Joseph Fink - Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben! (valami összetörik bennem, akárhányszor magyarul írom le ezt) regényt elsősorban a világért szerettem. Hatalmas élvezet számomra Night Vale felfedezése a sok-sok furcsaságával és képtelenségnek tűnő dolgával. Alexandra Bracken: Sötét hajnal pedig kedvenc lett. Kiváló lezárása lett a sorozatnak, elégedett vagyok, bár hiányozni fognak nagyon a szereplők.
Aktuális olvasmányok
A héten eljutottam az Act II-höz, illetve átléptem a 100. oldalt! Eseményileg a Nagy északi háború első felvonása után járok, ahol Nagy Péter uralkodásából még egy évtized maradt.
Neal Stephenson: A hét Éva
Haladás: 266. oldal
Majdnem 100 oldalt haladtam ezzel a könyvvel, ami azt jelenti, hogy még a múlt heti maximális célkitűzésemet is túlteljesítettem (254. oldalig eljutás lett volna az álomcél). Egyre inkább behúz a történet, és mérhetetlenül kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni a maradék 600 oldalon.
Amiért nem tudom hatalmas kedvencnek kikiáltani az a saját tudatlanságom - mert annyira tudományos leírásokat ír a szerző, hogy nem is értem mindet. Mivel azonban ezek elég gyakoriak és elég hosszasak, így úgy érzem, nem tudom teljes egészében átélni ezt a regényt. Ettől függetlenül, amit értek, az tetszik, és eddig lazán 5*.
Cinda Williams Chima: The Crimson Crown
Haladás: 63. oldal
Elkezdtem a Seven Realms sorozat utolsó részét is, ami annyira elszomorító. Nem állok készen, hogy befejezzem, ugyanakkor érdekel, miként alakulnak az események. Eddig nem sok minden történt, de előre félek attól a pillanattól, amikor az írónő eldönti az első dominót, és az eddig felépített illúzió ledől.
Morgan Rhodes: Királyok harca
Haladás: 254. oldal
Ez a könyv nem volt betervezve, de megérkezett a turnéra a könyv, így neki is álltam (kedden pedig hozok is értékelést róla). Nagyszerűen indított, azonban utána kicsit leült számomra ez a regény. Most már érzem, hogy igazából 1 szál van, amit egyáltalán nem bírok (Cleo-é), és az valamilyen szinten rányomja bélyegét az élményre. Magnus szálát viszont imádom, ahogy a fiút is. Kis nyunyókám. :)
Alapvetően, főleg Chimaval egyszerre olvasva, számomra kissé átlagos. Persze, az írónő csomó halált beleírt, meg igyekszik tabukat döntögetni, de ezeken túl a történet nem nagy szám egyelőre.
De aaa.... Cleo szála. Ott több olyan trope is van, ráadásu rosszul megírva, amit amúgy sem különösen kedvelek. De hátha... még 150 oldal van kb. hátra... még van remény.
Tervek
Mint írtam a bejegyzés elején, megszállt az olvasás szelleme, és rengeteget olvastam - befejeztem két könyvet, a többivel pedig elég jelentősen haladtam. Ettől függetlenül annyira nem akarok elérhetetlen célokat kitűzni erre a hétre.
Azt hiszem, ez bőven elegendő olvasnivaló a hétre. Szerencsére itt van egy hosszú hétvége, amikor haladhatok az olvasmányaimmal. Mivel pedig ez az utolsó bejegyzésem a hétre, mindenkinek szeretnék nagyon boldog húsvéti ünnepeket kívánni! :)
során két új könyvet szereztem be - Peter Clines: 14 és Tatyjana Tolsztaja: Macskány. Mindkettőt cseréltem, és úgy örülök, hogy mostantól az én könyvespolcomat gazdagítják!
(Emellett vettem a törzshelyen fagyit - ezúttal mangót, amit szintén imádtam. Bár szomorú, hogy 20Ft-tal felment ismét a fagyik ára.)
Végül pedig elcsábultam a Bookdepositoryn. Ismét egy orosz történelmes könyvet sikerült beszereznem, mert nincs belőle elég idehaza... (szarkazmus, kemény szarkazmus). Már csak egy poszt-szovjet szakirodalomra lenne szükségem, de azt sokkal nehezebb találni, mint hinnétek. Legalábbis olyat, ahol nem billen ki túlságosan a objektivitás mérlege.
A héten olvastam
A héten a Maxim kiadó került középpontba nálam, ugyanis az engem érdeklő két Könyvfesztiválos megjelenésükön rágtam át magam. Sőt, még bejegyzést is írtam mindkét könyvről - Joseph Fink - Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben! (valami összetörik bennem, akárhányszor magyarul írom le ezt) regényt elsősorban a világért szerettem. Hatalmas élvezet számomra Night Vale felfedezése a sok-sok furcsaságával és képtelenségnek tűnő dolgával. Alexandra Bracken: Sötét hajnal pedig kedvenc lett. Kiváló lezárása lett a sorozatnak, elégedett vagyok, bár hiányozni fognak nagyon a szereplők.
Aktuális olvasmányok
Simon Sebag Montefiore: The Romanovs
Haladás: 109. oldal
A héten eljutottam az Act II-höz, illetve átléptem a 100. oldalt! Eseményileg a Nagy északi háború első felvonása után járok, ahol Nagy Péter uralkodásából még egy évtized maradt.
Neal Stephenson: A hét Éva
Haladás: 266. oldal
Majdnem 100 oldalt haladtam ezzel a könyvvel, ami azt jelenti, hogy még a múlt heti maximális célkitűzésemet is túlteljesítettem (254. oldalig eljutás lett volna az álomcél). Egyre inkább behúz a történet, és mérhetetlenül kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni a maradék 600 oldalon.
Amiért nem tudom hatalmas kedvencnek kikiáltani az a saját tudatlanságom - mert annyira tudományos leírásokat ír a szerző, hogy nem is értem mindet. Mivel azonban ezek elég gyakoriak és elég hosszasak, így úgy érzem, nem tudom teljes egészében átélni ezt a regényt. Ettől függetlenül, amit értek, az tetszik, és eddig lazán 5*.
Cinda Williams Chima: The Crimson Crown
Haladás: 63. oldal
Elkezdtem a Seven Realms sorozat utolsó részét is, ami annyira elszomorító. Nem állok készen, hogy befejezzem, ugyanakkor érdekel, miként alakulnak az események. Eddig nem sok minden történt, de előre félek attól a pillanattól, amikor az írónő eldönti az első dominót, és az eddig felépített illúzió ledől.
Morgan Rhodes: Királyok harca
Haladás: 254. oldal
Ez a könyv nem volt betervezve, de megérkezett a turnéra a könyv, így neki is álltam (kedden pedig hozok is értékelést róla). Nagyszerűen indított, azonban utána kicsit leült számomra ez a regény. Most már érzem, hogy igazából 1 szál van, amit egyáltalán nem bírok (Cleo-é), és az valamilyen szinten rányomja bélyegét az élményre. Magnus szálát viszont imádom, ahogy a fiút is. Kis nyunyókám. :)
Alapvetően, főleg Chimaval egyszerre olvasva, számomra kissé átlagos. Persze, az írónő csomó halált beleírt, meg igyekszik tabukat döntögetni, de ezeken túl a történet nem nagy szám egyelőre.
De aaa.... Cleo szála. Ott több olyan trope is van, ráadásu rosszul megírva, amit amúgy sem különösen kedvelek. De hátha... még 150 oldal van kb. hátra... még van remény.
Tervek
Mint írtam a bejegyzés elején, megszállt az olvasás szelleme, és rengeteget olvastam - befejeztem két könyvet, a többivel pedig elég jelentősen haladtam. Ettől függetlenül annyira nem akarok elérhetetlen célokat kitűzni erre a hétre.
Cinda Williams Chima: Lángvetőjét szeretném jövő hétvége előtt elkezdeni. Ennek kissé kifordult oka van. Ugyebár jövő hét szombaton megyek Könyvfesztiválra, ami 2,5+2,5 óra utazás, ami azt jelenti, hogy kell valami olvasnivaló. Na mármost, A hét Évát nem akarom felcipelni Budapestre, amikor hazafele úgyis cipekedni fogok - a következő könyv a listán pedig a Lángvető. Persze, ha nem jön össze, akkor az azt követő könyvet viszont (Richelle Mead: Fiery Heart), de remélem, eljutok idáig.
A héten ebből kifolyólag 2 könyvet szeretnék befejezni. Egyrészt ki fogom végezni a Királyok harcát - mint említettem, kedden én indítom a blogturnét hozzá -, másrészt a Crimson Crownt is jó lenne elolvasni. Ez utóbbi elég necces vállalkozás, mivel 600 oldalas a könyv, és nem biztos, hogy készen állok.
Ezeken kívül két másik aktuális olvasmányommal is fogok haladni. a The Romanovsnál a 133. oldalon van a fejezet vége. Ez elég nagyon előreugrás, úgyhogy ezt csak mint "álomcél" tűzöm ki magam elé.
A hét Évánál az álomcél a 40%, azaz a 338. oldalra való eljutás.
A héten ebből kifolyólag 2 könyvet szeretnék befejezni. Egyrészt ki fogom végezni a Királyok harcát - mint említettem, kedden én indítom a blogturnét hozzá -, másrészt a Crimson Crownt is jó lenne elolvasni. Ez utóbbi elég necces vállalkozás, mivel 600 oldalas a könyv, és nem biztos, hogy készen állok.
Ezeken kívül két másik aktuális olvasmányommal is fogok haladni. a The Romanovsnál a 133. oldalon van a fejezet vége. Ez elég nagyon előreugrás, úgyhogy ezt csak mint "álomcél" tűzöm ki magam elé.
A hét Évánál az álomcél a 40%, azaz a 338. oldalra való eljutás.
Azt hiszem, ez bőven elegendő olvasnivaló a hétre. Szerencsére itt van egy hosszú hétvége, amikor haladhatok az olvasmányaimmal. Mivel pedig ez az utolsó bejegyzésem a hétre, mindenkinek szeretnék nagyon boldog húsvéti ünnepeket kívánni! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése