"- Megtanultam, hogy amiről nem akarsz beszélni, azt kell megtudnom - mondta Han elgondolkodva. - Ha tudom a módját, ha tudom, mi vezet téged, jobban megjósolhatom, mikor végzem egy karddal a hátamban."
Sorozat: Seven Realms #3
Han Alister azt gondolta, már elveszítette minden szerettét. Azonban, mikor a Lélek Hegyekben rátalál a haldokló barátjára, Rebecca Morleyra, Han tudja, hogy csak a lány megmentése számít. Ennek hatalmas az ára, de semmi nem készítheti fel őt arra, amire hamarosan rájön: a gyönyörű, titokzatos lány, akit Rebeccaként ismert, nem más, mint Raisa ana'Marianna, Fell királynőségének trónörököse. Han megbántva és elárulva érzi magát. Tudja, hogy nincs jövője egy kékvérűvel. És úgy tűnik, a hercegnő családja ölette meg a saját édesanyját és húgát. De ha Han teljesíteni akarja a saját alkuját, mindent meg kell tennie, hogy Raisat megkoronázzák.
Eközben néhány ember bármit megtenne, hogy megakadályozza ebben Raisat. Minden egyes kísérlettel a lány azon tűnődik, vajon meddig úszhatja meg. A szíve azt súgja neki, hogy a tolvajból lett varázsló, Han Alister megbízható. El akarja hinni, hiszen a fiú többször is megmentette az életét. Azonban, ahogy egyre több irányból fenyegeti veszély, Raisa csak a saját eszére és túlélőösztönére számíthat - és talán még az sem lesz elég.
Eközben néhány ember bármit megtenne, hogy megakadályozza ebben Raisat. Minden egyes kísérlettel a lány azon tűnődik, vajon meddig úszhatja meg. A szíve azt súgja neki, hogy a tolvajból lett varázsló, Han Alister megbízható. El akarja hinni, hiszen a fiú többször is megmentette az életét. Azonban, ahogy egyre több irányból fenyegeti veszély, Raisa csak a saját eszére és túlélőösztönére számíthat - és talán még az sem lesz elég.
Cinda Williams Chima: The Exiled Queen kötete olyan helyzetben hagyta kedvenc szereplőimet, hogy izgatottan és (jogos) aggódással kezdtem bele a The Gray Wolf Throne-ba. Az írónő nem adott gondolkodási időt, hogy lelkileg felkészüljek az eseményekre - egyből belevágtunk a közepébe.
Úgy érzem, ez a könyv hatalmas fordulópont volt a sorozatot tekintve – rengeteg információ került napvilágra, ugyanakkor több olyan cselekményszálat is behozott Cinda Williams Chima, amit én későbbre vártam volna. Ami az információ megosztást illeti, személy szerint két felfedezés hatására voltam kíváncsi. Beszéljünk arról, amelyet a fülszöveg is említ: az írónő reálisan oldotta meg Han reakcióját. Számítottam arra, hogy ebből dráma lesz, de kissé féltem is, hogy túlságosan művivé válik a dolog. Szerencsére egyáltalán nem így lett, mert bár komoly hatással lett a szereplők kapcsolatára, de nem befolyásolta a történet alakulását. A kedvenc jelenetem azért az volt, mikor Dancer és Cat közölte Hannal, hogy ne duzzogjon, és gondoljon bele Raisa helyzetébe.
Ahogy említettem is, Han és Raisa kapcsolata sokszorosan megszenvedte ezt a felfedést. Megjelent ugyanis a társadalmi különbség és a tiltott szerelem aspektus is. Ez utóbbit alapvetően annyira nem kedvelem, mert már besokalltam tőle a paranormális YA-kban, azonban Chima fantasztikusan oldotta meg. Annyira éretten kezelték a szereplők a helyzetet, és bár akadt jó pár kísértés, ki tudtak tartani saját céljaik mellett. A szívemig hatolt, mikor Raisa azt gondolta, hogy
Érdekes módon, annak ellenére, hogy így összegabalyodott a romantikus szál a könyvben, most éreztem át igazán a két főszereplő közti kötődést.
Habár a romantikus szál egyre hangsúlyosabbá válik a sorozatban, nem érződik soknak, különösen, mert továbbra is másodlagos helyen maradt a történet mögött. A cselekményt tekintve igazán furcsa helyzet alakult ki ebben a kötetben – a fő cselekményszálat össze lehetne foglalni egy mondatban, azonban annyi szál futott a háttérben, hogy kitöltötte a teret.
Cinda Williams Chima ebben a részben még tovább emelte a tétet, még kiélezettebbé tette a kapcsolatot a mágusok és a klán között. Ráadásul az az érzésem, hogy az írónő megvezetett, mert jelenleg van valami a szemem előtt, amit nem veszek észre. Vagy nem akarok észrevenni. Nem akarok belegondolni abba, hogy mit rejteget előttem az Chima. Ahhoz képest viszont, hogy YA, a politikai ármánykodásokat az átlagosnál alaposabban kidolgozta, illetve legalább annyira komplexre alkotta meg, ami könnyedén elmehetne felnőtt fantasynek is.
Imádom, hogy az írónő minden kötetében egyre összetettebbé válik a helyzet, egyre érettebbé válik a történet – erre a részre már teljesen megszabadult attól az ártatlanságától, amely valamilyen szinten még jellemezte a korábbi köteteket. A szereplők elveszítették ártatlanságukat és álmaikat; olyan választásokat kellett meghozni, amit felnőttként is nehéz lenne, ráadásul olyan helyzetbe kerültek, amelyért akár az életükkel kell fizetni. Mint látjátok, rengeteg hatás érte a szereplőket, akik ebben a részben még érettebbé váltak mentálisan. Az írónő pedig kiválóan oldotta meg a helyzet súlyosságának átadását – pont eleget mutatott meg nekünk ahhoz, hogy darabokra törjön a szívünk, és együtt reménykedjünk egy boldog befejezésben.
Raisa jellemfejlődése a legfeltűnőbb. A lány az első részben egy elkényeztetett, felelőtlen hercegnőként jelent meg (bár megtudtuk, hogy ennél több van benne, mégis ezek azok a jelzők, amik először eszembe jutnak). Az elmúlt egy év alatt azonban sokkal megfontoltabbá vált és megtanult felelősséget vállalni. Persze továbbra sem lett tökéletes, akadtak gyenge pillanatai és rossz döntései. Han vele ellentétben nem érettebb lett, hanem megkeseredett. Az előző részben történtek és a mostani új információk megtették a hatásukat; ráadásul sokkal titokzatosabbá vált, ami nagy teljesítmény, tekintve, hogy a fél könyv az ő szemszögéből játszódott. Bár ő a főszereplő, morálisan sokszor megkérdőjelezhető döntéseket hozott, és nem egy olyan karakter, akire azt mondanánk, hogy „jó”. Ő testesíti meg a szürke zónát.
A sorozat erősségét mutatja, hogy nem beszélhetek főgonoszról – kezdetben úgy tűnt, hogy Lord Bayar tölti be ezt a szerepet, azonban azt vettem észre erre a kötetre, hogy annyi veszély fenyegeti a szereplőket, hogy lehetetlen egy ellenséget kitüntetni a címmel. Fogalmam sincs, hogy melyik fenyegetés válik a legnagyobb problémává az utolsó kötetben, és miként tudják egyáltalán megoldani a szereplők.
Mindent összevetve, rettegek. A The Gray Wolf Throne végére az írónő rengeteg lehetőséget nyitva hagyott, sőt az epilógusban még bonyolultabbá tette a kialakult helyzetet. A sorozatot viszont imádom, az szerző részről-részre egyre kiemelkedőbb műveket alkot. Habár olvasás után valamiért nem voltam annyira lelkes, most hogy összeért bennem az a sok-sok szál, amit az írónő szőtt, el vagyok varázsolva. Nem tudom, képes lesz-e még ezt fokozni Chima, de ideje felkészítenem a szívem.
Úgy érzem, ez a könyv hatalmas fordulópont volt a sorozatot tekintve – rengeteg információ került napvilágra, ugyanakkor több olyan cselekményszálat is behozott Cinda Williams Chima, amit én későbbre vártam volna. Ami az információ megosztást illeti, személy szerint két felfedezés hatására voltam kíváncsi. Beszéljünk arról, amelyet a fülszöveg is említ: az írónő reálisan oldotta meg Han reakcióját. Számítottam arra, hogy ebből dráma lesz, de kissé féltem is, hogy túlságosan művivé válik a dolog. Szerencsére egyáltalán nem így lett, mert bár komoly hatással lett a szereplők kapcsolatára, de nem befolyásolta a történet alakulását. A kedvenc jelenetem azért az volt, mikor Dancer és Cat közölte Hannal, hogy ne duzzogjon, és gondoljon bele Raisa helyzetébe.
Ahogy említettem is, Han és Raisa kapcsolata sokszorosan megszenvedte ezt a felfedést. Megjelent ugyanis a társadalmi különbség és a tiltott szerelem aspektus is. Ez utóbbit alapvetően annyira nem kedvelem, mert már besokalltam tőle a paranormális YA-kban, azonban Chima fantasztikusan oldotta meg. Annyira éretten kezelték a szereplők a helyzetet, és bár akadt jó pár kísértés, ki tudtak tartani saját céljaik mellett. A szívemig hatolt, mikor Raisa azt gondolta, hogy
„És én? Én a Szürke Farkas trónját választottam társamul – a legféltékenyebb szeretőt.”
Habár a romantikus szál egyre hangsúlyosabbá válik a sorozatban, nem érződik soknak, különösen, mert továbbra is másodlagos helyen maradt a történet mögött. A cselekményt tekintve igazán furcsa helyzet alakult ki ebben a kötetben – a fő cselekményszálat össze lehetne foglalni egy mondatban, azonban annyi szál futott a háttérben, hogy kitöltötte a teret.
Cinda Williams Chima ebben a részben még tovább emelte a tétet, még kiélezettebbé tette a kapcsolatot a mágusok és a klán között. Ráadásul az az érzésem, hogy az írónő megvezetett, mert jelenleg van valami a szemem előtt, amit nem veszek észre. Vagy nem akarok észrevenni. Nem akarok belegondolni abba, hogy mit rejteget előttem az Chima. Ahhoz képest viszont, hogy YA, a politikai ármánykodásokat az átlagosnál alaposabban kidolgozta, illetve legalább annyira komplexre alkotta meg, ami könnyedén elmehetne felnőtt fantasynek is.
Imádom, hogy az írónő minden kötetében egyre összetettebbé válik a helyzet, egyre érettebbé válik a történet – erre a részre már teljesen megszabadult attól az ártatlanságától, amely valamilyen szinten még jellemezte a korábbi köteteket. A szereplők elveszítették ártatlanságukat és álmaikat; olyan választásokat kellett meghozni, amit felnőttként is nehéz lenne, ráadásul olyan helyzetbe kerültek, amelyért akár az életükkel kell fizetni. Mint látjátok, rengeteg hatás érte a szereplőket, akik ebben a részben még érettebbé váltak mentálisan. Az írónő pedig kiválóan oldotta meg a helyzet súlyosságának átadását – pont eleget mutatott meg nekünk ahhoz, hogy darabokra törjön a szívünk, és együtt reménykedjünk egy boldog befejezésben.
Raisa jellemfejlődése a legfeltűnőbb. A lány az első részben egy elkényeztetett, felelőtlen hercegnőként jelent meg (bár megtudtuk, hogy ennél több van benne, mégis ezek azok a jelzők, amik először eszembe jutnak). Az elmúlt egy év alatt azonban sokkal megfontoltabbá vált és megtanult felelősséget vállalni. Persze továbbra sem lett tökéletes, akadtak gyenge pillanatai és rossz döntései. Han vele ellentétben nem érettebb lett, hanem megkeseredett. Az előző részben történtek és a mostani új információk megtették a hatásukat; ráadásul sokkal titokzatosabbá vált, ami nagy teljesítmény, tekintve, hogy a fél könyv az ő szemszögéből játszódott. Bár ő a főszereplő, morálisan sokszor megkérdőjelezhető döntéseket hozott, és nem egy olyan karakter, akire azt mondanánk, hogy „jó”. Ő testesíti meg a szürke zónát.
A sorozat erősségét mutatja, hogy nem beszélhetek főgonoszról – kezdetben úgy tűnt, hogy Lord Bayar tölti be ezt a szerepet, azonban azt vettem észre erre a kötetre, hogy annyi veszély fenyegeti a szereplőket, hogy lehetetlen egy ellenséget kitüntetni a címmel. Fogalmam sincs, hogy melyik fenyegetés válik a legnagyobb problémává az utolsó kötetben, és miként tudják egyáltalán megoldani a szereplők.
Mindent összevetve, rettegek. A The Gray Wolf Throne végére az írónő rengeteg lehetőséget nyitva hagyott, sőt az epilógusban még bonyolultabbá tette a kialakult helyzetet. A sorozatot viszont imádom, az szerző részről-részre egyre kiemelkedőbb műveket alkot. Habár olvasás után valamiért nem voltam annyira lelkes, most hogy összeért bennem az a sok-sok szál, amit az írónő szőtt, el vagyok varázsolva. Nem tudom, képes lesz-e még ezt fokozni Chima, de ideje felkészítenem a szívem.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Gray Wolf Throne (2011)
Kiadó: Hyperion
Oldalszám: 517
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése