2018. január 20., szombat

Dominik Parisien - Navah Wolfe (szerk.): Robots vs. Fairies

"A testem is része annak, aki vagyok. Ha megváltoztatod, lehet nem lennék többé ugyanaz."

Tomboló robotok és trükkös tündérek néznek szembe egy hatalmas halálos ütközetben.
Az emberek szeretnek két szuper dolgot összemérni. Robots vs. Fairies egy antológia, ami a sci-fit és fantasyt küldi egymás ellen, két ikonikus fajjal a főszerepben!


A 2017-es év nem csupán a sci-fi iránt fellobbant rajongásomat hozta el, hanem a novellaolvasási lázat is. Az egyik novelláskötet olvasása során fedeztem fel Alyssa Wongot, akinek a története akkora hatással volt rám, hogy olvasnom kellett még az írónőtől. Így került a képbe a Robots vs. Fairies antológia, amiben megtalálható minden, amit szeretek: fantasy, sci-fi, novella és persze jó néhány kedvenc szerzőm.

Összességében a novellák változatosak voltak; olvashattunk egy nőről, aki folyamatosan látogatja a halott társai szintetikus változatát, élő könyvekről, akik képesek alakot váltani, de még egy WWF meccsre is ellátogattunk, amit a tündérek és robotok vívtak egymással.

Többségében pozitív élményt nyújtottak a novellák, mert nem ragaszkodtak a szokásos sémákhoz, hanem próbáltak valamivel kitűnni. Több történetben megjelent az „ellenfél” is, ami extra élvezetet nyújtott.

A szerzők többsége komolyabb témákat is feszegetett: a globális felmelegedés, gyász, bűntudat, a család fontossága, az ellenállás módjai és a bántalmazó kapcsolatok is előkerültek. Egy-egy kivétellel ezek a történet szerves részévé váltak, aminek köszönhetően érzelmileg megterhelő és elgondolkodtató művekké váltak.
Úgy gondolom, hogy megérte elolvasnom ezt a kötetet, mert ismét sikerült néhány kedvencet találnom, amikre szívesen emlékszem majd vissza (és olvasom újra, ha úgy adódik).

Ezek lennének azok:
Seanan McGuire: Build Me a Wonderland (Team Fairy)
Sarah Gailey: Bread and Milk and Salt (Team Fairy)
Jonathan Maberry: Ironheart (Team Robot)
Madeline Ashby: Work Shadow / Shadow Work (Team Robot)
Jim C. Hines: Second to the Left and Straight On (Team Fairy)
Alyssa Wong: All the Time We’ve Left to Spend (Team Robot)

Most pedig nézzük meg az egyes novellákat közelebbről:

Seanan McGuire: Build Me a Wonderland (Team Fairy)
Az írónőtől eddig a Mira Grantként kiadott Feed című regényét olvastam, ami jó volt, de nem átütő erősségű. Mostanában viszont egyre többet hallani a kisregény-sorozatáról, aminek első része az Every Heart a Doorway. Emiatt vártam ezt a novelláját, és nem is okozott csalódást. A novella egy vidámparkban játszódik, amit titokban koboldok tartanak fent. Én magam nem járok vidámparkokba, de a leírás alapján ide elmennék! Mármint, miután végeztek a teljes átalakítással, és a robot tündérek nem gyulladnak ki. Ez a novella alapvetően inkább a leírásaival nyűgözött le, a története annyira nem kiemelkedő.

Ken Liu: Quality Time (Team Robot)
Ken Liu nagyon érdekes kérdéseket vetett fel novellájában – helyettesíthető-e a szülő robotokkal, illetve mi történik, ha kiveszünk egy elemet az élet természetes körforgásából. A novellából már meggyőződhettem arról, hogy Ken Liu jól ír (reménykedve vágok bele majd a többi művébe is), azonban maga a novella összességében az egyszer olvasós kategóriába esett. A szerző sikeresen növelte a feszültséget, de végül leeresztett az egész. Pedig mekkorát szólhatott volna!

Tim Pratt: Murmured under the Moon (Team Fairy)
Fantasyimádó könyvmolyként sosem realizáltam, hogy erre vágyom, de innentől kezdve ez lesz az álmom: egy tündérkönyvtár irányítása. De nem is akármilyen tündérkönyvtár? Itt ugyanis élnek alakváltó élő könyvek is! Imádtam ezt a novellát ezért a helyszínért és ezekért a könyvekért! Egyértelműen ez tette különlegessé a sztorit – a történet ugyanis sokkal átlagosabb kategóriába esett. De nekem kell ez a munkahely! És akarok egy élő könyvet is.

Annalee Newitz: The Blue Fairy’s Manifesto (Team Robot)
Ez a novella egy vita volt arról, hogy hány különböző módon lehet megközelíteni egy ötletet (ebben az esetben egy lázadást). Tetszett az írónő stílusa, felettébb elgondolkodtatott ezzel a történetével. Pedig eleinte úgy tűnt, hogy ugyanolyan lesz, mint a többi robotos sztori, amely ugyanazzal a témával foglalkozik.

Sarah Gailey: Bread and Milk and Salt (Team Fairy)
Te jó ég, én annyira nem számítottam arra, hogy ilyen sikeres lesz nálam ez a novella! A történet egy tündérről szól, aki hozzáköti magát egy fiúhoz. Egy fiúhoz, aki cserébe kitépi a szárnyát, és megfosztja a szabadságától. Imádtam ezt a novellát, mert annyival több volt, mint egy sima tündérmese – az írónőnek sikerült a bántalmazó kapcsolatot egy mesévé alakítani. Ráadásul a vége akkora erővel töltött el. Egyszerűen csodálatos volt!

Jonathan Maberry: Ironheart (Team Robot)
Ugyan Jonathan Maberry a robotokat támogató csapatba tartozik, a novellája sokkal inkább az emberi áldozatvállalásról szólt. A történet a közeljövőben játszódik, ahol az agrárszektorban elterjedtté váltak a robotok. A főszereplők ebben a világban esik át egy szívátültetésen, amely során mechanikus szívet kap. Hogy ez utóbbinak volt-e bármi jelentősége azon kívül, hogy mennyire durván hangzik? Lényegében nem sok, de azért nagyon izgalmasan hangzott. Ez a történet ettől függetlenül darabokra törte a saját szívemet – gyönyörűen írta meg a főszereplő férfi belső aggodalmát, amelyek először lehet pitiánernek tűnnek (36 féle gyógyszer beszedése), de idővel kiderül a valódi ok is. A befejezés nagyon szép lett, mélységesen meghatott. Mágikus realizmus sci-fi-ba oltva.

Kat Howard: Just Another Love Song (Team Fairy)
„Amikor először próbáltam megénekelni egy ember halálát, kinevetett. Majd elhívott randizni.” Kat Howard történet egy újabb mágikus lényről, a bansheeről olvashattam. Eddig ezt a novellát tartom a kötet mélypontjának, bár egyáltalán nem mondható róla, hogy rossz. Csupán a többihez képest nem tudott annyira kiteljesedni. Lehet, hogyha kicsit hosszabb lett volna, jobban átéreztem volna. Azért az a része tetszett, hogy a szerelmi dalt és a banshee létet így kötötte össze.

Mary Robinette Kowal: Sound and Fury (Team Robot)
Nem írom le, mi volt az első reakcióm erre a novellára, mert ellenemre van az ilyen minősítés leírása a blogra. Viszont ez a sztori céltalan volt és mérhetetlenül unalmas. Viszonylag rövid történetről van szó, de mégis úgy érzem, egy örökkévalóságig tartott befejeznem. Utólag olvastam, hogy a történet célja a kolonizáció és az őslakosok kultúrájának sárba tiprásának bemutatása lett volna. Bele tudom látni, de magamtól nem feltétlenül jöttem volna rá.

Jeffrey Ford: The Bookcase Expedition (Team Fairy)
Kezdem komolyan azt gondolni, hogy az antológiák közepe az, ahová a kevésbé kiemelkedő novellák kerülnek. Azt hittem, hogy a Sound and Fury lesz a kötet mélypontja, de ez a történet még azt is alulmúlta. A novella arról szól, hogy a főszereplőnk látni kezdi a tündéreket (miniatűr lények), és végigköveti, ahogy egy könyvespolcot megmásszák és megküzdenek egy pókkal és egy szoborból előtörő démonnal. Közben pedig „hirtelen” tudni véli az expedíción részt vevő tündérek nevét és teljes élettörténetét. Gondolom, a narrációnak különlegesnek kellett volna lenni, de komolyan úgy érzem, hogy a tündérek szemszögéből élvezetesebb lehetett volna a sztori.

Madeline Ashby: Work Shadow / Shadow Work (Team Robot)
Ezen a novellán érződött leginkább a két világ fúziója, bár ez attól is függ, miként értelmezzük a történetet. A főszereplőnk az Asszisztens, aki ápolóként dolgozik egy idős, tündérekben hívő asszony mellett. Tetszett, hogy a klasszikus témák finoman beleépültek a történetbe, és az Asszisztens és az idős hölgy közti kapcsolat alakulásán keresztül kerültek bemutatásra. Ez egy szépen megírt, érzelmekben gazdag novella lett.

Jim C. Hines: Second to the Left and Straight On (Team Fairy)
Egy kis Peter Pan retelling, ahol egy aggódó szülő keresi Tinker Bell elrabolt lányát – vagy mégsem? Ez a novella nagyon ütött! Imádtam az első pillanattól az utolsóig. Ebből a sztoriból nagyon szívesen olvasnék regényt is, bőven volt benne annyi, hogy ki lehessen bővíteni. És végre egy összetettebb történetet is olvashattam, ez még különlegesebbé tette.

Lavie Tidhar: The Buried Giant (Team Robot)
Kicsit nehezen indult a kapcsolatom ezzel a novellával, de végül igen kellemes élményt nyújtott. A történetben a robotok egy legendáját mesélték el az egyik utolsó emberi kisfiúról, aki számára az igazi fiúvá válás a robottá válást jelentette. Bizony, egy kis fordított Pinocchio.

John Scalzi: Three Robots Experience Objects Left behind from the Era of Humans for the First Time (Team Robot)
John Scalzi novellái korábban nem igazán nyújtottak maradandó élményt – elolvastam őket, a jobbakat megmosolyogtam, aztán el is felejtettem. A mostani novellája sajnos hasonló kategóriába esik. Elolvastam, hangosan felnevettem néhány poénon (macskák a legjobbak!), de ezen kívül nem sokat kínált. Természetesen azért ebbe is belekerült az a cseppet sem elhanyagolható üzenet, hogy a globális felmelegedés valódi probléma, de egyáltalán nem illeszkedett a novellába, és így nem is ütött akkorát.

Lila Bowen (Delilah S. Dawson): Ostentation of Peacocks (A Story in the World of the Shadow) (Team Fairy)
Tündéres sztori western köntösbe bújtatva… az azért elég izgalmasan hangzik, nem? Szerintem velem volt baj, mert engem nem tudott megfogni ez a történet. Egyes elemei érdekesek voltak, de az összkép felejthetőre sikerült. Sajnálom, mert ez a novella lehetett volna új szerelem.

Alyssa Wong: All the Time We’ve Left to Spend (Team Robot)
Alyssa Wonggal szemben nagyon magas elvárásaim voltak, ugyanis a tavalyi évem egyik kedvenc novelláját is ő írta – illetve általa bukkantam rá erre a kötetre. Simán megugrotta őket, sőt ismét olyan történetet olvashattam, ami lenyűgözött és megfájdította a szívem. Olvasás közben és után is úgy fájt. A történet a bűntudat és gyász témakörét járta körbe, amikor is a híres emberekből készített replikákkal lehet időt tölteni egy furcsa hotelben. Az írónő ismételten egy gyönyörűen megírt, érzelmekkel teleszőtt történetet írt. Már ezért az egy novelláért megérte elolvasni a teljes kötetet.

Maria Dahvana Headley: Adriftica (Team Fairy)
Szentivánéji álom feldolgozás is került a könyvbe – leszámítva, hogy rock and roll köntöst kapott. Én pedig nem szerettem. Ez volt az első alkalom, hogy azon kaptam magam, hogy csak felületesen olvasom a történetet, annyira untam magam.

Max Gladstone: To a Cloven Pine (Team Robot)
Kedvelem Max Gladstonet, így vártam, mi fog kisülni a történetéből. Azt kell mondanom, hogy igen furcsa élményben volt részem. A szerző remekül ír, azonban a történet eleje annyira kusza volt, hogy teljesen megzavart. Mire pedig tisztán kezdtem látni, annyira közel kerültünk a kiemelkedő lezáráshoz, hogy már nem volt időm beleélni magam. De imádom az ilyen sztorikat, úgyhogy végül is pozitív emlék marad.

Catherynne M. Valente: A Fall Counts Anywhere (Team Fairy)
Kedvenc írónőm története volt az utolsó a kötetben. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ekkora csalódást fog okozni. A történet egy WWF ütközet volt a tündérek és a robotok között – ami önmagában elég izgalmasan hangzik. De nem volt az. Az i-re a pontot pedig az tette fel, hogy a robot kommentátor szövege végig NAGYBETŰVEL VAN ÍRVA. Megfájdult a fejem tőle, mert néha ez a kitett egy egész oldalt, és borzalmas volt olvasni.

Könyv adatai
Eredeti cím: Robots vs. Fairies (2018)
Kiadó: Saga Press
Oldalszám: 384

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése