Még ősszel olvastam Alex Flinn Beastly című regényét, amely a Szépség és szörnyeteg újragondolása volt. Akkor teljesen beleszerettem mind a történetbe, mind a mesefeldolgozásba. Kedvenc szereplőm pedig a Beastly boszorkánya, Kendra lett. Úgyhogy, mikor megláttam, hogy megjelent a Bewitching, éreztem, hogy muszáj elolvasnom.
Szerencsére egyáltalán nem bántam meg.
Minden történetben van egy boszorkány. A gonosz, csúf és öreg boszorkány, akinek célja, hogy főhőseink ne éljék meg a happy end-et. A valóság azonban más. A legtöbb történetben ugyanaz a boszorkány van, s a mesék igazak. Valóságosabbak a valóságnál is. Kendra is boszorkány, de hogy mióta is pontosan? Ő maga meséli el ebben a könyvben.
Minden 1666-ban kezdődött, Angliában, mikor is dúlt a pestisjárvány, s Kendra családjából már csak kisöccse Charlie élt. Aznap éjjel maga sem tudta, mi történt, csak fohászkodott, hogy Charlie meggyógyuljon... csakhogy idővel szavai átalakultak, s Charlie felgyógyult. Ezért is kellett elhagyniuk a falujukat. Mentek, mendegéltek, étlen-szomjan, míg egyszer csak találtak egy különös házat. Mézeskalácsból volt minden...
Gondolom, innentől már ti is ismeritek a történetet. A gonosz boszorka elkapja őket, s elkezdi tömni őket, hogy belőlük is csodaszép mézeskalács figurát varázsoljon.
A boszorkányok örökké élnek, csak nagyon kevés módszerrel lehet őket megölni, ráadásul még az alakjukat is tudják változtatni. Ezért is lehet, hogy Kendra napjainkban is ugyanúgy néz ki, mint a borítón. Hogyan is kerültünk a jelenbe?
Van egy lány, Emma. Segítségre van szüksége, Kendra azonban nem tudja, mitévő legyen, úgyhogy addig is, míg eldönti, átadja a szót Emmának. Itt a történet Emma e/1-be kerül, s megismerhetjük a főszálat.
Majd egy újabb intervenció, egy újabb mese történet a 17. századi Franciaországból, ahonnan Kendra azóta is ki van tiltva. Lajos herceg az esküvőjére készül, azonban édesanyja úgy tűnik, minden erejével azon van, hogy ezt megakadályozza. A lányokat teszteknek veti alá, ahol egyikük sem képes sikert aratni. Kendra színre lépésével azonban egy újabb ismert történet veszi kezdetét - a királylány, akinek borsószemet raktak a dunnája alá.
Igencsak kínos sztori volt, még ha happy end-del is ért véget - tartja Kendra, mielőtt visszaadná Emmának a szót.
Az utolsó mese szintén ismert mindannyiunk számára - elég lenne annyit mondanom, hogy sellő. Nem, nem Ariel! De a történet ugyanaz. 1912 Titanic. Egy 19 éves fiú, akit Doria megment a biztos haláltól. A történet szerint Kendra felajánlja Doriának, hogy lába legyen, azonban a sellők csak akkor fogadhatnak el bármit is, ha cserébe adnak is. A hangját.
A történetet sokszor megváltoztatják, ahogy Kendra meséli utólag. Emiatt is gondolja, hogy Emmának magának kell megbirkóznia a gondjaival... egy kis segítség viszont sosem árthat.
Itt érünk el a könyv utolsó részéhez, amelyben minden eldől...
Nagyon szerettem a Bewitching-et, mindegyik kis történetet. Talán az utolsó, Doria története volt a legszebb, az nagyon megrendített. Nem számítottam ilyen végre igazából.
Igazából meglepett a könyv struktúrája: először Kendra mesélte el múltjának egy darabját, utána Emma, aztán Kendra megszakította a történetet, hogy Lajos herceg mesélje el történetét. Így váltakozott igazából végig a történet, s tényleg úgy érzem, ezek a közbeékelések arra voltak jók, hogy teljesen felcsigázzák az érdeklődésemet a főszál iránt.
Arra jutottam, hogy nagyon nehéz írni bármit is olyan könyvről, amelyet imádtál az elejétől végéig, ugyanis csak önmagamat tudom én is ismételni. Igazán eredeti megoldásnak tartottam, hogy egy-egy történelmi eseményhez egy-egy mesét rendelt az írónő: az 1665-ben kezdődő pestisjárványhoz a Jancsi és Juliskát, a Lajos 17. századi történetéhez a Borsószem királykisasszonyt, a Titanic 1912-es történetéhez pedig a Kis hableányt.
Az írónő igyekezett kis komolyságot is belevinni a történetben, ezért olyan elemeket is alkalmazott, amelyek a Beastly-ben nem voltak benne (bocsánat, csak ezt olvastam az írónőtől, így csak ahhoz tudok viszonyítani). Megjelenik az anorexia is, de annyira nem lett kifejtve, mint egy issue-könyvben (pl. Hunger, Jégviráglányok), inkább csak mint a tinédzserlányok életének egy részeként jelentkezett. Annál nagyobb szerepet kapott az önbizalom - vagy annak hiánya. A testvérek ugyanis nem is lehetnének különbözőbbek Emma szemszögéből.
Az egész történet során úgy látjuk Emmát, mint aki tökéletlen, nincs benne semmi, amit szeretni lehetne, miközben Lisette, még ha szebb is, de egyáltalán nem különleges. Igazából nézhetjük úgy is a Bewitching-et, mint egy tanmesét arról, hogy miként fogadjuk el magunkat, hogyan álljunk ki magunkért, és hogy merjük önmagunkat adni.
A könyvet mindazoknak ajánlom, akik szerették a Beastly-t, azoknak, akik szeretik a meséket egy kis csavarral. Szerintem mindenképp egy élményt nyújt a Bewitching, már csak azért is, mert nem annyira tündérmese, mint hinnénk.
Könyv adatai
Eredeti cím: Bewitching (2012)
Kiadó: HarperTeen
Oldalszám: 336
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése