2013. július 31., szerda

Jeff Hirsch: Magisterium

„… Amit valóságnak gondolunk, nem különbözik ettől. Az is csak egy kártyajáték. Változtasd meg a szabályokat és megváltoztatod a valóságot.”

A Magisteriummal először a Tizenegyedik csapás utolsó oldalán találkoztam, s mikor rákerestem a könyvre, megvett magának a leírásával. És persze a ténnyel, hogy Jeff Hirsch írta, akit felettébb elfogultam ítéltem meg első regénye olvasása után.

2023. május 5-én hatalmas robbanás történt az egykori Egyesült Államok és Japán között. A robbanásban milliók haltak meg… aztán a mérgező hamu és a sugárzás következtében több millióval nőtt az áldozatok száma. Évek teltek el ezt követően, míg sikerült felállítani egy határt, s viszonylag normalizálni az életkörülményeket. Most az ismert világ két részből áll: A Colloquiumból, amely az elmúlt 130 évben igazi technológiai paradicsommá nőtte ki magát, valamint a Magisteriumból, ahol minden kihalt… legalábbis ezt állítják a Colloquimban. 



Glenn igazi géniusz, akinek leghőbb vágya, hogy felfedezze az univerzumot, s eljusson egy új bolygóra. Azonban minden vágya semmibe veszik, mikor Glennek köszönhetően megtámadják őket, s édesapja egy karkötőt csatol rá, amivel megmentheti több éve eltűnt édesanyját. Aki az elméletileg roncstelephez hasonlító Magisteriumban van.

A karkötő, amelyre mind a Colloquium, mind a Magisterium szemet vetett. Így csak egyetlen megoldás maradt – el kell pusztítani a karkötőt, hogy megakadályozzák a kényes egyensúly felborulását.

Ja… Első gondolatom? „Egy gyűrű karkötő mind fölött, egy gyűrű karkötő kegyetlen, egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.” Addig tudtam körülbelül teljesen komolyan venni ezt a regényt. Bár nem vagyok benne biztos, hogy mikortól kezdtem kínzásnak érezni a könyv olvasását. Az viszont biztos, hogy hatalmasat csalódtam.

A Magisterium elméletileg disztópia – fantasy keverékének tekinthető. Olvasás közben úgy éreztem, a disztópia körülbelül csak díszítőelemként szerepel; vagy inkább figyelemfelkeltő elemként. HA csak sima fantasyként lett volna hirdetve a regény hasonló leírással, nem olvastam volna el, mert semmi különleges nem lett volna benne, csupán a sokszorosan olvasott varázs-klisék. De tényleg – a disztópia benne annyi volt, hogy kettészakította a világot (! – erre még visszatérek). Semmi más specifikusan disztópikus elemet nem tudnék megemlíteni most.

Világfelépítés – A Magisteriumban ábrázolt világról annyit tudunk, amennyit leírtam a bejegyzés elején. Ezért a „világ” szó használatában sem vagyok biztos, hogy helyes. Igen, nem tudtam eldönteni olvasás közben, hogy most tényleg a világ szakadt két részre, vagy csak az egykori Egyesült Államok. Teljesen a sötétben hagyott Jeff Hirsch most, s ez nagyon rosszul jött le.

Olvasás közben két dolgot csináltam: unatkoztam és elméleti kvíz kérdéseket kreáltam, hogy ne unatkozzam. Ez a regény csak volt, volt és véget ért. Semmi olyan része nem volt, aminél felkaptam volna a fejem, hogy „hmm, ez érdekes!”. Semmi, nada.

Így zajlott a történet (ez a bekezdés „spoileres” címszavakban):
1. Glenn van, a jövőjére gondol
2. Glenn apja előáll az elmélettel, hogy a Magisterium nem az, aminek mondják
3. Glenn jelenti az apját, hogy segítségre van szüksége
4. Megtámadják őket.
5. Glenn és Kevin Magisteriumban vannak, találkoznak Aamonnal
6. Elindulnak elpusztítani az „Egy gyűrű karkötő Mind fölött”-et
7. Mennek.
8. Elszakadnak egymástól.
9. Találkoznak ismét, de valami megváltozott.
10. Mennek.
11. Megtámadják őket.
12. Mennek.
13. Random emberek csatlakoznak, majd eltűnnek.
14. Mennek.
15. Magistra megjelenése
16. A Colloquium megjelenése
17. Harc.
18. Menekülés
19. Már majdnem minden rendben
20. Harc
21. Na, most már tényleg minden oké.
22. Á, mégsem.
23. Könnyes búcsú.
24. Még egy csavar a végére.
25. Vége.

Körülbelül ennyi, de olyan vontatott módon, hogy semmi élvezetest nem találtam benne. Főleg ez a megjelennek random emberek, akik csak pár oldal erejéig vannak ott, s aztán eltűnnek, mint szürke szamár a ködben.

Ha már a történet semmiségén túljutottunk, beszéljünk a főszereplőnkről, Glennről. Mivel karakterközpontú a regény, gondoltam rendes karakterekkel találom szemben magam. Ezzel szemben a főszereplő annyira idegesítő volt, hogy egy kiskanál vízben elintéztem volna a Sorsát, s ezek után élhetett volna mindenki nyugton.

De nézzük a „Glenn vagy?” tesztet, amit olvasás közben gyártottam:

1. Édesapám, aki egyedül nevel, előáll egy elmélettel édesanyám hollétéről. Te nem hiszed el, főleg, hogy pár összeesküvés-elmélet rajongótól már hallottál erről a hipotézisről. Mit teszel?
A. Ráhagyom apámra, én nem hiszek ebben, de ő nyugodtan hihet.
B. Elmegyek a barátom apjához, aki orvos (és mellesleg a Kormánynak dolgozik), hogy apámnak segítség kell. Aztán meglepődöm, miért támadnak rám fegyverekkel pár órával később.

2. Fiúbarátoddal mozizni mentek, minden jó, viszont ő megcsókol. Bevallottam élvezted a csókot, viszont utána elfutsz. Hazaérkezés után mit teszel?
A. Szíved a torkodban dobog, mert ez az első csókod, s tetszel a fiúnak, aki neked is tetszik. eltervezed, milyen lesz, mikor legközelebb találkoztok.
B. Jelentkezel egy iskolai programba, hogy egy másik bolygóra menekülhess a fiú elől.

3. Az egyetlen barátod megsérült, haldoklik, úgyhogy sietni kéne, hogy megmenthessétek. Mit teszel?
A. Sietsz.
B. Elkezdesz vitázni a megmentőtökkel, hogy látni akarod az arcát, mielőtt indulnátok.

4. Ez a barátod később rámutat egy hibádra. Te főhősként miként reagálsz?
A. Elgondolkodsz, hiszen mégiscsak gyerekkorom óta ismer, random nem mondana ilyet.
B. Milyen egy arrogáns és gyerekes! -.-

5. Háború van, és te a közepében vagy. Mit teszel?
A. Harcolsz, mielőtt megölnek.
B. Elbújsz, hogy ne találjanak meg.
C. Hisztirohamot kapsz valami teljesen más miatt, és bevágod a durcát.

6. A főgonosz ajánlatot tesz neked: add át a karkötőt, és minden olyan lesz, mint régen. Erre te?
A. Ahaa, biztos, hogy úgy lesz. Biztos…
B. *készen áll, hogy átadja a karkötőt*

Ha az alábbi kérdések közül a B-t jelölted meg legtöbbször (5-nél a C-t), akkor gratulálok, te Glenn vagy!

A többi szereplővel igazából nem volt gondom. Mármint persze, egyikük sem volt kidolgozva, csak voltak leginkább, de Glenn mellett kész élvezet volt olvasni róluk. Mondjuk igen, a gond az volt, hogy Glenn szemszögéből ismertük meg a történteket. Előfordul az ilyen.

Összesítve – hatalmas csalódás, s ezek után nem vagyok benne biztos, hogy olvasok Jeff Hirsch-től. Fantasyt semmiképpen sem, mert nem nyújtott nekem semmit, amitől élvezetes olvasmány lehetett volna.


Könyv adatai
Eredeti cím: Magisterium (2012)
Kiadó: Scholastic Press
Oldalszám: 310

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése