"...a kés nem pusztán egy eszköz. A kés: választás, a kés az, amit teszel vagy nem teszel. A kés annyit mond: igen vagy nem, vágsz vagy nem-vágsz, halál vagy nem-halál. A kés nem önmagában dönt, hanem a te kezed által. És ez a döntés azután a világ részévé válik, és soha többé nem lehet megmásítani." (84. oldal)
Sorozat: Chaos Walking Trilógia #1
Milyen eldugott kő alatt éltem én, hogy nem tudtam egészen májusig, hogy ez a könyv megjelent magyarul?! - Ez az a kérdés, ami azóta foglalkoztat, hogy felfedeztem a könyvesboltban Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának első részét.
A Kés a Zajbant még egy éve néztem ki angolul, vonzó volt a címe, a fülszövege, ráadásul nagyon sok pozitív kritikát is kapott.
Nos, azt kell mondjam, mióta elolvastam, teljes mértékben megértem ezt az odaadást a könyv irányába.
A történet főszereplője Todd Prentissvárosban él, az ÚjVilágban, ahol minden telepest megfertőzött a Zaj - vagyis hallják egymás gondolatait állandóan. Ebben a világban a nők nem maradtak életben, ugyanis a Zaj vírusa megölte őket. Todd az utolsó fiú a városban; neki még egy hónapja van a férfivá válásig. Aztán egy napon a mocsárban Csöndre bukkan. Egy résre a zajban, amely megpecsételi a sorsát. Kiderül, hogy, amiben hitt hazugság, most pedig menekülnie kell bátor kutyájával, Mentccsel és Violával.
Azt kell írjam, a Kés a Zajban az egyik legfantasztikusabb disztópiás könyv, amelyet valaha is olvastam. Imádtam az elejétől a végéig, szinte kihívás volt leraknom minden egyes alkalommal. Igazából nagyon nehéz írni róla hosszabban, mert egyrészt csak azt ismételgetném, hogy ez csodálatos, megrendítő, tökéletes. Másrészt pedig annyira összeállt az egész könyv, hogy ha minden érzelmemet és gondolatomat kiírnám, azzal elspoilerezném a könyv háromnegyedét.
A világfelépítés és a disztópia
Általánosságban véve, ami leginkább tetszett, vagy hogy pontosítsak, amivel leginkább megfogott magának a könyv teljes egésze, az a realitásérzés és az eredetiség.
Kezdjük a realitásérzettel: egy disztópikus regény általában valamilyen társadalomkritikával foglalkozik (nagyon leegyszerűsítve), azt kiemeli, s aköré építi fel az egész regényt. Ez, azért valljuk be, nem minden regényben sikerül annyira kiemelkedően - a regény más karakterisztikáiból kifolyólag. A Kés a Zajban olvasása közben úgy éreztem viszont, hogy egy nagyon is reális jövőképet látok magam előtt, s ezáltal közelebb éreztem magamhoz a regényt.
A világfelépítés nagyszerűen ki van dolgozva - az új bolygó olyan mintha a Földön lennénk, egy darabig azt is gondoltam, ott játszódik a történet, így elvesz a sci-fis élből (igen, tudom, hogy a disztópia is a sci-fi-be tartozik, tudom).
Történet
Könnyen tudnék dobálózni olyan szavakkal, hogy izgalmas, szívet szaggató, kivételes...stb., mert mindez igaz lenne rá. És mégis, ezekkel a jelzőkkel nem lehet átadni mindazt, amit a regény olvasása közben éreztem. Ahhoz ténylegesen olvasni kell.
A Kés a Zajban felettébb akciódús, hiszen a főszereplők menekülnek; megannyi megpróbáltatáson mennek keresztül, hogy eljussanak Havenbe.
Nagyon tetszett, hogy nem voltak üresjáratok a 460 oldalban. Mindig történt valami, még akkor is, mikor csak egy helyben voltak. Ilyenkor vagy valami nagyon érzelmes jelenetet írt Patrick Ness, vagy bemutatta az adott környezetet. S ez remekül funkcionált, mert észre sem vettem, hogy fogynak az oldalak.
Mikor pedig tényleges történésekre került sor, mindig lélegzetvisszafojtva vártam az események alakulását, mert egy idő után képtelen voltam megjósolni, mi fog történni. Igen, csavaros a történet! Nagyon, nagyon fordulatos, a teljes könyv során.
Hangulat
A Kés a Zajban egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb alkotóeleme a hangulat, az érzelmek. A menekülés, az út Havenbe nem csak magáról a bujkálásról szól, hanem az egész könyv egy út a férfivé váláshoz, valamint - ami rányomja a bélyegét a Kés a Zajbanra -, út a reményből a teljes reménytelenségbe. Igazából mindkettő még a regény vége előtt éri el a tetőfokát, azok az oldalak hatalmas fordulatot jelentenek minden szempontból.
A könyvnek igen egyszerű a megfogalmazása, hiszen mégiscsak egy 12 éves fiú szemszögéből ismerhetjük meg a történéseket - mégis, azok az egyszerű szavak annyi érzelmet hordoznak, hogy lehetetlen érzelmi reakció nélkül olvasni a regényt.Főleg, hogy ez a 12 éves kisfiú annyi fájdalmat kénytelen megélni, annyi árulást kell elviselnie. És, mikor napokig csak menetel, egyszerűen apró darabokra tört össze a szívem.
Karakterek
Először is, nincsen romantika ebben a könyvben. S tudjátok, mit? Ez jót tett! (Mivel Todd 14 éves földi években nézve.) Nem illik ehhez a regényhez, hogy a főszereplők még valami elátkozott szerelmespár is legyen. A barátságuk sokkal vonzóbb; őszintébbnek hat az olvasó számára. Persze lehet mondani, hogy lassú felépítésű szerelemről van szó - ki tudja, még csak egy részt olvastam a háromból -, de tényleges romantika nincs jelen a könyvben.
De a karakterekre rátérve. Minden karakter ki volt dolgozva, még azok is, akik csak kisebb szerepet kaptak a történetben, s ez hatalmas pozitívum a regény szempontjából. Végül is, így lehet reakciót kicsikarni az olvasóból (vagy abszolút kidolgozatlansággal és idegesítő karakterekkel, de itt nem ez a helyzet). Nem imádtam minden karaktert, sőt a többségüket legszívesebben megfojtottam volna egy kiskanál vízben - és nem azért, mert idegesítőek voltak, hanem mert gonoszak. Ilyen is régen volt már.
A magyar kiadás
A borító egyszerűen csodálatos! Sokkal jobban tetszik az angol verziónál, nagyon eredeti, nagyon szemet gyönyörködtető.
A fordítás szerintem nagyon jól sikerült, pedig a fordítónak biztosan alaposan meggyűlt a baja ezzel a furcsa nyelvezettel. Szerintem csodálatos, hogy ilyen jól átadta a beszédet, a különböző nyelvjárásokat a magyar olvasóknak.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Knife of Never Letting Go (2008)
Kiadó: Vivandra Könyvek (2010)
Fordító: Hotya Hajnalka
Oldalszám: 460
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése