Vegyünk egy pár angyalt egy 452 oldalas könyvben, adjuk hozzá a magas elvárásaimat, s megkapjuk az Angyalsorsot.
Sorozat: Angyalsors #1
Az angyalok köztünk élnek - nem, nem egy érzelmes idézetet készülök mondani, ez a könyv alapstruktúrája. Főszereplőnk, Clara angyal, aki anyukájával és öccsével él. Egy napon azonban látomásban lesz része, vagyis megkapta rendeltetését.
Ezek után a család Wyomingba költözik, ahol Clara és öccse is a helyi középiskolába járnak majd. A lánynak szerencséje van: a megmentésre váró fiú, Christopher is itt tanul - sőt, még egy közös órájuk is van. Emellett már rögtön az első napon kisebb vitába bonyolódik Tuckerrel (fangirl screaming), aki ugyanolyan jóképű mint Christopher, mégis teljesen más belül.
Molyon annyian, de annyian dicsérték ezt a könyvet, hogy úgy éreztem, ez lesz minden idők legjobb angyalos könyve. Pont. Ennek ellenére igazán nehezemre esik nem szarkasztikusan írni erről a könyvről, mikor a molyon négy csillagot kapott tőlem a kötet.
Kezdjük talán azokkal a dolgokkal, amik nálam furcsának hatottak, sőt, igazán rontottak az olvasás élményén.
Először is a szereplők kinézete - mindegyik főszereplőnk tökéletes, szuper jó testű, igazi "fincsiség". Most
miért kell mindegyik karakternek tökéletesen kinéznie? Teljesen elszoktam attól, hogy ilyen idealizált külsejű egyénekről olvassak könyvet, s nem is igazán tetszett a dolog.
Szintén a szereplőknél maradva - a mellékszereplők olyan 0 szinten voltak kidolgozva - na jó, 0,5... de valójában csak a nevüket tudtuk, 1-2 megjegyzést, ami a semmire jó körülbelül, és ennyi. És persze nincsen egy igazán gonosz karakter sem középiskolában - mert még a ribi karakterünk is jó belül.
A gonosz szereplőnk - mert olyan is van -, szintén a szuperdögös, kívánnivaló fajtából származik. Ezt a megállapítást amúgy a főszereplőnk teszi, miközben halálos veszélyben van. De tudjátok, ilyenkor illik megfigyelni a gonoszt, s pár pillanatig csorgatni rajta a nyálunkat.
Igazából az zavart a legjobban, hogy olyan volt a könyv, mintha egy mese lenne - még a komolynak tűnő témákat is úgy rendezte el az írónő, hogy csak a felszínt kapargatta pár bekezdés erejéig, s vissza is tért a nyugodtabb témákhoz.
Pozitívumok! Igen, az is van, hiszen nem volt ez rossz olvasmány! Tucker - ő az én abszolút kedvenc karakterem, aki igazán különlegesnek érződött a könyv első felében. Második részében mondjuk kissé érzelmesebb lett, de ez csak jót tett neki. :)
A romantika is pozitívum, mert nem olyan erőltetett, hanem teljesen természetes, ahogy lezajlik, s igazán élvezetes volt olvasni, miként alakul ki a szerelmi szál.
Ebben a részben nem volt még erőltetve annyira a szerelmi háromszög, a következőben viszont már egyre nagyobb szerepet fog kapni.
Tetszettek az apró csavarok, amelyekkel feldobták a történetet, bár úgy vélem, hogy 100 oldallal kevesebből is bőven kijött volna az írónő. Emellett a fogalmazása is valami mesés, mert nagyrészt igazán könnyen vettem a nagy események közti átívelő részt.
Eredeti cím: Unearthly (2011)
Kiadó: Maxim (2011)
Oldalszám: 452
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése