Kimberly Dertinget idehaza már ismerhetik a könyvmolyok, hiszen pár hónapja jelent meg disztópiás sorozatának első része, az Eskü. Természetesen én mindig az idehaza nem megjelenő sorozatokat nézem ki magamnak, úgyhogy...
A The Body Finder sorozatnak és nekem már történelmünk - már korábban rátaláltam, de akkor még nem igazán vonzott a történet. Azonban azóta változtam én is, az ízlésem is, úgyhogy a sorozat most már tökéletesen beleillett.
Igazából mindenre számítottam, csak erre nem.
Sorozat: The Body Finder #1
Violet különleges, ugyanis képes arra, hogy megérezze, mikor egy halott van a közelében (akár ember, akár állat), s addig ez a furcsa érzés nem múlik el, míg az elhunyt nincs eltemetve.
Nyolc éves korában történt, hogy megtalált egy halott lányt az erdőben. Most, nyolc évvel később egy újabb lányt fedez fel.
Violet pedig úgy dönt, kinyomozza, ki ölte meg a lányt, s ki a felelős azért, hogy újabb lányok kerültek elő holtan.
Most már eltelt egy kis idő, hogy befejeztem volna a kötetet, de még mindig érzem a csalódottságot, amit a Body Finder olvasása jelentett.
De lehet, velem van a baj, mert nagyon sikeres külföldön ez a könyv!
Ami nem tetszett benne, hogy a szinte teljes mértékben háttérbe szorították Violet képességét, s talán 20-30 oldalra került központba. Azok voltak számomra a könyv fénypontjai.
De akkor mi van a központban, ha nem ez? A romantika. Elismerem, nem teljes mértékben insta-love-ról van szó ebben a könyvben, de igencsak a határon mozog. Ugyanis Violet akkor zúg bele teljesen Jay-be (gyerekkora óta legjobb barátok), mikor az megváltozva tér vissza a középiskolába. Kissé sekélyesnek tűnik... de csak tényleg egy kicsit.
A könyv első fele azzal telik el, hogy Violet panaszkodik, hogy...
a. Jay-be mindenki bele van zúgva
b. Jay bárkivel összejöhet
c. Mindenki rámászik Jay-re
d. Ő nem kell Jay-nek.
Gondolom, sejtitek, hogy mi lesz ennek a vége.
De nem értem, hogy miért kellett ennyire a romantikát erőltetnie az írónőnek, ahelyett, hogy kissé hangsúlyosabb lett volna a nyomozós rész, mikor jobban megismerhetjük Violet képességét (80-20% helyett egy 50-50%-os megoldással is igazán meg lettem volna elégedve).
Azt beismerem viszont, hogy voltak Violet és Jay között nagyon szerethető jelenetek, csak az volt tényleg a
A nyomozós szálat tudom igazából dicsérni, mert az rendesen kidolgozott, logikusan egymásra épülő rész volt. Ráadásul ez volt az a szál, amely valójában az izgalmakat tartogatta; mikor képes voltam izgulni a főszereplőért.
Bánatomra minden valamit ígérő jelenet ugyanúgy ért véget. Unalommal.
A rész vége - nos, az egy újabb igazán érdekes pillanat volt, mikor végleg feladtam, hogy én ezt a részt szeretni fogom. Tényleg, az írónőnek remek lehetősége kínálkozott arra, hogy egy igazi csavart vigyen a műbe, ahelyett, hogy megijed, s inkább kék virágokkal megszórva fejezi be ezt a részt.
Igazából elképzelni sem tudom ezek után, hogy a második rész miről fog szólni, mikor semmi átívelő szál nincs, teljesen le van zárva a könyv.
Ha a karaktereket nézem, igazából ők pozitívumnak számítanak, ugyanis, tényleg megkedvelhetőek. Amiatt mindenképp plusz pont jár a történetnek. S igen, Violet is, csak ne panaszkodjon Jay miatt.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Body Finder (2010)
Kiadó: HarperTeen
Oldalszám: 327
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése