Jennifer L. Armentrout Lux sorozatát 2012. májusban fedeztem fel magamnak, mikor friss megjelenésekhez kerestem YA könyveket, s a legnépszerűbb májusi könyvek közt az Obsidian második kiadása is szerepelt. Akkor szerettem bele az új borítóba, s fel is raktam a listámra anélkül, hogy bármit is tudtam volna róla.
Sorozat: Lux #1
Katy Schwartz édesanyjával Nyugat-Virginiába költözött, hogy új életet kezdhessenek. Édesanyja ragaszkodik hozzá, hogy átmenjen a szomszédba, s megismerkedjen korabeli fiatalokkal. Katy csak útbaigazítást akar kérni, azonban, amikor egy felettébb jóképű, félmeztelen fiú nyit ajtót, a szava is eláll. Egészen addig, míg a fiú meg nem szólal.
Daemon a világ legbunkóbb lénye, aki szinte minden megnyilvánulásával feldühíti lányt, ám ugyanakkor be is indítja a fantáziáját. A fiú lány ikertestvére azonban sokkal szimpatikusabb, s hamarosan legjobb barátokká válnak. Ez azonban úgy tűnik, egyáltalán nem tetszik Daemonnak, s nyilvánvalóvá teszi, hogy legszívesebben megszabadulna a Katytól.
Katy mindig bajba keveredik, s Daemon csak úgy tudja megmenteni őt, ha felfedi magát. Mert nem egy egyszerű srác lakik ám a szomszédban...
Bevallom, kissé bizonytalan voltam az Obsidiannel kapcsolatban, mivel hype-olt könyvnek számít külföldön, s eddig az ilyen könyvek nagy arányban okoztak nekem csalódást. Viszont most az első oldaltól az utolsóig imádtam minden egyes sorát. Habár ennek a szerelemnek több oka is volt, leginkább mégis a karakterorientált énem ujjongott, de erre még visszatérek.
Világfelépítés / leírások
A világfelépítés szerintem jól sikerült, bár én a természettudományok körülbelül nulla fokú ismerője nem igazán tartottam maradandóan a galaxisok bemutatását. Bár szerintem nem is volt olyan fontos, úgyhogy ezzel mosakszom a világfelépítés részletesebb bemutatásának kihagyása miatt. A leírásoknál már többet lehet elmondani, ugyanis Jennifer L. Armentrout némelyik helyszínről olyan szép leírást készített, hogy könnyedén el tudtam képzelni. Hasonlók a helyzet a karakterekkel is, de ott sokkal inkább szembetűnőek voltak a hiányosságok.
Karakterek
A történet erősségét a szereplők adták, számomra legalábbis mindenképp. De előbb kezdjük egy csöppnyi negatívummal. Azt furcsálltam, hogy Katyék más szomszédokkal meg sem ismerkednek, semmi interakció nincs másokkal, csak ez a pár szereplő van, és kész. Viszont az a néhány karakter kiválóan megrajzoltak (főleg a Luxenek), akikre könnyedén lehet emlékezni.
Számomra ritka alkalom volt, hogy kedveltem a főszereplőt. Katy, egyáltalán nem olyan karakter volt, aki magába fordulva, folyton azt várja, hogy megmentsék, s egyből Daemon karjaiba omlik, ha lehetősége adódik rá. (Persze szó sincs arról, hogy ne fantáziálna róla.) S éppen emiatt kedveltem őt igazán! Rendben, erre is még visszatérek.
Daemon karakterére körülbelül úgy reagáltam, mint maga a főszereplő. Azt tudni kell, hogy nagyon eye-candy karakter, viszont néha olyan bántóan viselkedett, hogy Katy helyében bevertem volna párszor az orrát. Ennek ellenére mégis könnyen megkedvelhető karakter, mert vannak nagyon kedves pillanatai is, amitől a női olvasó kis pocsolyává olvad (bizonyított tény!)
Dee, Daemon ikertestvére szintén szerethető karakter volt. Ragaszkodó, őszinte barátsággal fordult Katy felé, amit nagyon értékeltem. Jó volt látni, hogy a barátságok nem csak díszként szerepelnek, illetve a főhős nem csak kihasználja a legjobb barátait.
Romantika… Team?
– Álmaidban, Cicuska – vigyorgott. – Oh, várj csak, azokban már szerepelek, nem?
Az égre emeltem a tekintetem. – A rémálmaimban, Daemon. A rémálmaimban.
Nem volt szerelmi háromszög! Rendben, lenyugszom, s elkezdem rendesen boncolgatni a témát. Először is ténylegesen nincs jelen a kötetben az a tipikus szerelmi háromszög, s ennek felettébb örültem, mert könnyedén elronthatta volna a történetet. Ha Daemon és Katy kapcsolatát hasonlítanom kellene valakiéhez, akkor a Cat és Bones párost hoznám fel, mert a civódásuk emlékeztetett rájuk.
Imádtam a kémiát Katy és Daemon közt, vonzódnak egymáshoz, mégsem csókolják meg azonnal egymást. Többször is a székem szélén ültem, s kiabáltam nekik, hogy Most! Csináljatok már valamit!. Azt nem árulom el, milyen eredménnyel járt az én kis buzdításom a könyvre nézve, de mindenképp élveztem a jelenlegi végkimenetelt.
A történet
Történet szempontjából nagyra értékeltem a könyvet. Egyrészt imádtam, hogy több könyvre is található utalás, másrészt pedig új lények jelentek meg a színen. Földönkívüliek YA regényben! Számomra ez mindenképp újszerű volt; ez az első könyvem, amiben szerepelnek. Ráadásul nagyon jól ki vannak dolgozva, az írónő jól elmagyarázta, amit el kellett, de ez a dolog sem ragadt meg.
Az viszont sokkal inkább bosszantott, hogy az eredeti elemek ellenére, több klisés jelenet is bennemaradt, amiket szívesen megváltoztattam volna:
1. Miért? Mondja meg valaki, miért mennek el a főszereplők az erdőbe, mikor valami fontosról akarnak beszélni?
2. És aztán egy vad teherautó jelent meg a színen…
3. Bál, ahonnan a főszereplő direkt elmegy annak ellenére, hogy a másik főszereplő figyelmeztette, hogy ne tegye.
És persze van még pár hasonló jelenet, de mivel ritkaság számba megy teljesen klisémentesen írni, figyelmen kívül hagytam értékeléskor.
Szóval, imádtam, nagyszerű olvasmány volt, amely nagyon olvastatta magát. Ezért is utáltam, hogy ilyen hamar vége lett. A könyvet ajánlom minden YA-rajongónak, nem tudok tovább szűkíteni, mert az Obsidiant egyszerűen olvasni kell.
Könyv adatai
Eredeti cím: Obsidian (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző (2013)
Oldalszám: 424
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése