2013. július 31., szerda

Anne Nesbet: A Szalamandrás ház titka

„Ám olykor pontosan ezt akarja az ember, vagy nem? Egy világot, amelyben nincs változás.” (188. o.)

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek! Igazi meglepetés volt!

Sorozat: Maya és Valkó #1

Maya, James és szüleik egy évre Párizsba költöznek, ami a fiatalok egyik legizgalmasabb kalandjának ígérkezik. Még ha ezt ők nem is tudják elsőre. Pedig már rögtön az első nap bővelkedik furcsaságokban – például az a bronz szalamandra, amelyik úgy tűnik, mintha figyelné őt; vagy a házban élő férfi, aki ténylegesen figyeli őket. És aki egyébként annak a Társaságnak a vezetője, amelyik lehetővé tette Mayáéknak, hogy itt lehessenek.

Ezek után megjelenik Lujza néni, aki bizony gyakorlatilag láthatatlan. És nem csak átmeneti értelemben.
A helyzet csak tovább bonyolódik, mikor kiderül, hogy Mayáék a Fourcroy-ok rokonai. Így kerül Maya kapcsolatba az üvegvitrinnel, amely az idő szemecskéit tárolja magában – s amely Mayát választotta ki arra, hogy az őrzője legyen.


Fantasztikus volt! Határozottan pozitívan csalódtam a regényben, főleg, hogy egy teljesen egyszerű olvasmányt vártam. A történetet és a karaktereket is nagyon megkedveltem.

Olvasás közben néha készítek vázlatokat az adott regényhez, amely elsősorban a benyomásaimat tartalmazza, valamint azokat a gondolatokat, amelyek éppen eszembe jutnak. Nos, ezen a papíron ötször húztam alá, hogy „izgalmas”. Erre pedig egyáltalán nem számítottam. A Szalamandrás ház titka felettébb érdekes, figyelemfelkeltő történettel van megáldva, amely nagyon olvastatja magát. Ráadásul, ami külön bónusz, hogy vannak benne csavarok. Azt nem mondom, hogy teljes mértékben kiszámíthatatlan, mert azért egy-két dolog nyilvánvaló már az elejétől, de mégis voltak benne meglepetések.

Ennél jobban csak azt kedveltem, hogy a főszereplő nem egy rózsaszín világban él, ahol minden szép és jó. A Szalamandrás ház titka sokat foglalkozik Maya, a főszereplőnk érzéseivel, helyzetével, döntéseivel.

A történet szerint Maya anyukája rákból épült fel, ez azonban nyomott hagyott Mayán. A regény során többször is elgondolkodik anyukája egészségén, s ez a főszálra is nagy hatással van.

A Szalamandrás ház titka ezen kívül még két igen komoly kérdést is boncolgat, amelyek ugyanúgy a főszálhoz kapcsolódnak: hogy valaki mennyit áldozna fel azért, hogy halhatatlan legyen? És mennyit áldozna fel azért, hogy megmentse azt, akit mindennél jobban szeret? Nagyon élveztem, hogy ezekre a kérdésre nem csak egyféle nézőpontot ismerhetünk csak meg, hiszen láthatjuk, hogy a jelenben miként dönt Maya, hanem azt is, hogy a múltban hogyan döntött Henry Fourcroy. Megismerhetjük a motivációjukat, s mint egy jó tanmese, azt is ábrázolja Anne Nesbet a könyvben, hogy a döntéseiknek milyen következménye lesz.

A másik téma, amit a könyv felölel az a láthatóság – láthatatlanság kérdése. Emiatt a könyv nyugodtan beillhetne a mágikus realizmus kategóriájába egyébként. Visszatérve ide, személy szerint érdekesnek találtam, hogy az írónő a kétféle láthatatlanságról ír.

Karakterek tekintetében átlagosnak mondanám A Szalamandrás ház titkát. Szimpatikusak voltak, bár úgy érzem, legtöbbjük nem igazán volt kidolgozva. Rendben, rendben, tudom, hogy middle-grade – ezért nem is számítom negatívumnak. Ennek ellenére tényleg sikerült megkedvelnem őket, különösen Mayát. Ez igazából ritkaság, mert nem nagyon szoktam a női főhősöket kedvelni.

Azt viszont nem teljesen értem, miért Maya és Valkó a sorozat címe, mikor Valkó nem is játszik olyan fontos szerepet ebben a regényben. De, mindegy, biztos a második részben nagyon része lesz.

A magyar kiadás igényes lett – ehhez tartom magam. A Főnix Könyvműhelyes könyvekre egyszerűen nincs panaszom. A fordítás fantasztikus lett, gördülékeny… mint írtam az előbb, fantasztikus.

Összesítve a könyvet nagyon ajánlom minden fiatalnak és idősebbnek, tényleg, korosztálytól függetlenül. Remek kikapcsolódást nyújt, s teljesen elvarázsol.


Könyv adatai
Eredeti cím: The Cabinet of Earths (2012)
Kiadó: Főnix Könyvműhely (2012)
Oldalszám: 200

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése