Első emlékem a Rubinvörössel kapcsolatban az volt, mikor bementem az Alexandrába, és megláttam egy toronyban. Majd ránéztem a borítóra, elolvastam a fülszöveget, és ott hagytam. Aztán két évvel később újra közel kerültünk egymáshoz; most viszont elolvastam, és szerelem volt első olvasásra.
Sorozat: Időtlen szerelem #3
Gwen marcipánszívéből letört egy darab, mikor megtudta, hogy Gideon csak kihasználta. Szíve szerint elrejtőzne, azonban még mindig részt kell venniük Saint-Germain gróf bálján, ráadásul még azt a nyamvadt menüettet is el kell táncolnia Gideonnal, aki a legszemetebb férfi a világon. És, ha mindez nem lenne elég, még ott vannak azok a kérdések is, amire választ kell találnia: mi rejtezik nagypapája által eldugott ládában? Mi történik valójában, ha mind a tizenkét időutazó vére belekerül a fonográfba? Mik valójában a gróf céljai? És miért vannak ilyen szép szemei Gideonnak?
Imádtam. Azt kell mondjam, a Smaragdzöld méltó befejezése volt az Időtlen sorozatnak! Fantasztikus, csodálatos, egyszerűen kiemelkedő. Mivel annyi apróságból áll össze a Smaragdzöld is, így most felsorolásszerűen tudom csak listázni nektek az indokokat, miért érdemes elkezdeni – vagy előrébb hozni várólistán a sorozatot (vagy a Smaragdzöldet).
Kezdjük a „negatívumokkal”, ami inkább csak dísz, és engem körülbelül nulla szinten zavart:
> A trilógia időtartama, ami két hét és 2-3 nap. Ezalatt annyi minden történik, főleg érzelmi téren, hogy nehéz lett volna elhinni.
> Én totál megkavarodtam az időutazás elmagyarázásakor. Próbáltam belegondolni, főleg a vége után, és teljesen sikertelen vállalkozás volt.
> Annyira, de annyira kíváncsi lennék, ebből mi lesz. A vége után mondjuk 20 évvel. Vagy még több.
> A legnagyobb negatívuma egyértelműen az, hogy vége lett. Én simán el tudtam volna még olvasgatni, sőt szívesen olvasnám tovább is.
De kit érdekel mindez, amikor a regény minden másban tökéletes volt. Úgyhogy jöjjön a lényeg, a pozitívumok listája:
> Fordulatos, tele csavarokkal. Többször szünetet is tartottam, mire felfogtam, hogy „te jó ég, ezt nem hiszem el”. Ehhez hasonló gyakorisággal kérdeztem, „hogy én erre miért nem gondoltam?”
> Humoros. Tartja humorban az 1-2. rész színvonalát Kerstin Gier, többször is hangosan felnevettem. A kedvenc jelenetem ilyen téren a „Ne ijedj meg!” kezdetű bekezdés volt.
> Érdekfeszítő. Garantáltan aggódni fogsz a főszereplőkért, a mellékszereplőkért, mindenkiért. Emellett személy szerint folyton gyanúsítgattam az egyik szereplőt, amitől csak tovább nőtt az izgalom.
> Megható. Elég sok felfedezés volt ebben a részben, ezek egy részén majd megszakadt a szíven, más részükön csak a rajongó énem olvadozott.
> Romantikus. Annak külön örültem, hogy nem a szokásos időrendi sorrendben alakult a Gwen és Gideon kapcsolata. Emellett nagyon aranyos közös jeleneteik voltak, mind a tánc, mind az a bizonyos sokkoló jelenet, mind a családi vacsorás rész. Nagyon aranyos páros Gwen és Gideon, örülök, hogy nem volt valódi szerelmi háromszög (Charlotte-t nem számítom), sem egyéb.
> Kedvelhető karakterek. Gwen kedves, néha kissé süsü. Gideon aranyos és elolvadsz tőle. Raphael okos és imádnivaló. Leslie szintén. Emellett remek barátnő.
> Barátság. Már régen olvastam olyan YA könyvet, amelyben őszinte barátságról írnak. Mindenhol a legjobb barátnő valahol elárulja a főszereplőt, vagy a főszereplő un rá barátnőjére, mikor elragadja őt a természetfölötti (és persze a titokzatos idegen). A Smaragdzöldben viszont Leslie és Gwen a végsőkig ott vannak egymásnak, kiállnak egymásért, és bármikor számíthatnak a másikra.
Mindezek mellett egy olyan regényről van szó, amely olvastatja magát, teljes mértékben leköti a figyelmet és eléri, hogy teljesen beleéld magad Gwen helyzetébe. Egyszerűen fantasztikus!
Könyv adatai
Eredeti cím: Smaragdgrün (2010)
Kiadó: Könyvmolyképző (2012)
Oldalszám: 446
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése