"A Visszatérő épp ezért gyűlöli annyira a Kést, mutatja az Ég.
Rosszabb, mint a többiek, mutatom. Ő a legrosszabb közöttük.
Mert-
Mert ő tudta, hogy rosszat tesz. Érezte a fájdalmat-
De nem próbálta jóvátenni, mutatja az Ég." (92. oldal)
Sorozat: Chaos Walking Trilógia #3
Tények: Imádtam a Kés a Zajbant és a Válasz és Kérdést is, így ehhez a kötethez is pozitívan álltam hozzá. Természetesen tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak, és egy fantasztikus zárókötetet olvashattam.
A könyvet köszönöm szépen a Vivandra könyveknek!
Bekövetkezett, amire a Mesterpolgár annyira várt: kitört a háború, és a világ három részre szakadt: a Válasz, a Kérdés és a szpakker seregek egymás ellen harcolnak, céljuk pedig, hogy megsemmisítsék a másik kettőt. Todd és Viola ennek a háborúnak a sűrűjében igyekszik a békéért küzdeni, de a háború hatása alól egyikük sem képes kikeveredni, ez pedig a kapcsolatukra is hatással van. A rengeteg áldozatot követelő háborúban már csak két kérdés marad: ki fogja megnyerni a háborút? És lesz-e béke?
Egyre nehezebb dolgom van a bejegyzések írásánál, mivel gyakorlatilag ugyanazt tudom elmondani, mint az 1-2. résznél. A színvonal egyáltalán nem csökkent, ugyanolyan fantasztikus volt, ugyanúgy átjárták az érzelmek. Tökéletes zárókötet volt.
Világfelépítés / Háttértörténet
Ebben a kötetben végre megtudtuk, hogy miként működik az ÚjVilág, milyen kapcsolatban vannak a szpakkerek és a Föld, miként lehet a Zajt Hangként használni. Személy szerint meghatónak találtam a szpakkerek, a Föld, az Ég és a Hang együttműködését. Valahogy olyan megnyugtató, békés volt a háború közepette.
Szintén pozitívum, hogy megismerhettük a szpakkerek történelmét, hogy miként alakult az első háború. Ezektől az információktól valahogy csak még teljesebbé vált a Patrick Ness által megteremtett világ.
Történet
Olvastam pár kritikát, amely a történetszál hiányosságait emlegeti fel negatívumként. Ebben a kötetben már jóval több történés van; gyakorlatilag az első oldaltól kezdve beledobnak a háború közepébe, s onnantól kezdve pörögnek az események. És az író természetesen (miért is voltam meglepődve) nem kímélte a szereplőket; rengeteget szenvedett mindenki a háborúnak köszönhetően, és nagyon sok karakter meghalt. Nekem pedig a kötet végére apró darabokban hevert a szívem, s kis híján sírtam, hogy miért. Miért. Miért? Az érzelmi extázis mellett még a csavarok is jelentősek voltak ebben a részben – például kiderül, hogy a szpakkerek honnan szerezték a Tisztogatóról való információjukat (ez elég nagy fordulópont volt a könyvben, s mikor rádöbbentem, hogy ki az, majdnem sikítottam).
Mesterpolgár
Nálam a Mesterpolgár vitte a prímet ebben a részben. Egész könyv olvasása során folyamatosan éberen tartott, folyton gyanúsítottam mindenfélével, de képtelen voltam gyűlölni. Az egyik legjobban kidolgozott gonosz karakter, akiről valaha olvastam. Végig arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne, ha a Mesterpolgár szemszögéből megismerhetnénk a történteket – és megtörténik! A könyv vége előtt pár oldallal megtudunk mindent. Viszont ez annyira szíven ütött – még mindig nem tettem túl magam ezen a részen. És még mindig el tudnám képzelni, hogy az egész csak hazugság valamilyen módon, ez a legfrusztrálóbb az egészben (és az egyik legjobb is, mert hűen tükrözi a Mesterpolgár személyiségét).
Todd és a Mesterpolgár
A Háború a békéért igen nagy hangsúlyt fektet ebben a részben Todd és a Mesterpolgár kapcsolatára, ami szerintem remek húzás volt. Nagyon erős érzelmi töltete volt az ő kapcsolatuknak; ráadásul annyira tehetetlennek éreztem magam, ahogy Todd egyre közelebb kerül a Mesterpolgárhoz. Ugyanakkor imádtam is, hogy mekkora hatással voltak egymásra (bár közben végig kételkedtem is); ez tette igazán szívszorítóvá a könyv végét (meg a legnagyobb kínzás, amit egy író elkövethet).
Todd és Viola
A két főszereplőnk felnőtt a harmadik kötetre, s egy kivételesen gyengéd romantikus szálhoz vezetett az első részben kialakult barátságuk. Az ilyen romantikáért érdemes olvasni egy „reménytelen romantikus” olvasónak. Semmi insta-love, szerelmi háromszög, csak a tiszta és önzetlen szerelem, amit egymás iránt éreznek.
1017
Ebben a részben egy új szemszögből is megismerhetjük a történeteket, ő pedig az 1017-s szpakker. Bevallom, bármennyire igyekeztem átérezni a helyzetét, nagyon sokáig unszimpatikus volt; főleg a többi szpakker közt. Ez persze mind benne van a könyvben is, hogy mennyire másnak érzi magát, mennyire kívülállónak tekinti magát. És a könyv végén – örökre elásta magam nálam, mert nem volt benne biztos, mégis megtette.
Végül pedig a sorozat vége: egy szóval élve, megrázó volt. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy Patrick Ness ilyen befejezést ír ehhez a sorozathoz. Ennek ellenére valahogy mégis illett ehhez a világhoz. Ennél boldogabb befejezés már nagyon giccses lett volna. Sőt, én öt oldallal korábbi befejezéssel is elégedett lettem volna.
Összességében a Chaos Walking trilógia az egyik legjobb sorozat, amihez szerencsém volt. Különleges, ugyanakkor teljesen reális érzelmekkel és érzelmi reakciókkal operál. Nincsenek tökéletes karaktereket, nincs boldogság és féktelen öröm, csak a valóság. Csodálatos könyvek egy remek szerzőtől. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Könyv adatai
Eredeti cím: Monsters of Men (2010)
Kiadó: Vivandra Könyvek (2012)
Oldalszám: 608
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése