Dan Krokos: Hamis emlékek

A könyvet nagyon-nagyon köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!

Sorozat: Hamis emlékek #1

A történet főszereplője Miranda nem emlékszik semmire, mikor betéved egy bevásárlóközpontba. És, ha ez még nem lenne elég gond, mikor a biztonsági őr megfenyegeti, a lány kibocsát magából valamit, amitől egy embert leszámítva az áruházban mindenkin kitör a páni-félelem, s megpróbálnak menekülni.

A fiú, aki teljes nyugalommal szemlélje a történteket, Peter, aki azért jött, hogy Mirandát visszavigye oda, ahonnan eljött. Ugyanis a lány, s három társa, különleges: valódi fegyverként lehetne őket használni bárhol a világon. Csak elég lenne őket kirakni, s ők pár pillanat alatt romba döntenék a várost.

Úgy gondolom, egy nagy pozitívumot árul el a könyvről az a tény, hogy gyakorlatilag képtelen vagyok spoiler mentesen írni a történetről. De kezdjük az elején.

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy 2012-ben melyik volt a három kedvenc könyvem, ezt a választ adom neki: 1-2.) Mike A. Lancaster: Human.4 és 1.4; 3.) Dan Krokos: Hamis emlékek. S tekintve, hogy most tartok 170 olvasásnál, ez igencsak kiemelkedő eredménynek számít.

Bevallom, nehéz úgy fogalmaznom most, hogy ne használjam kizárólagosan a(z) "imádom, imádom, imádom", "fantasztikus", "tökéletes", "olvassátok, mert ez kihagyhatatlan" kijelentéseket.

Tudjátok mit? Gondoljatok az összes pozitívumra, amit egy könyvre lehet mondani – mind ráillik erre a kötetre.

Goodreadsen az olvasók ezt a könyvet Sci-fi és disztópia kategóriába sorolták be. Ennek köszönhetően én is úgy álltam hozzá, hogy disztópiás regénnyel állok szemben. Ezt a tévképzetemet hamar eloszlatta a regény, hiszen nincs különleges ország, elnyomott társadalom. A Hamis emlékek még pont az az időszak, amely egy disztópiás vagy poszt-apokaliptikus regény előzménye lenne. Tudjátok – legtöbbször úgy indulnak ezek a regények, hogy „hatalmas háború tört ki”. Nos, a regény pont ennek a lehetőségét vetíti előre. Megvan a technológia, amellyel kivitelezhető, megvan a titkos szervezet, amely átvehetné a hatalmat egy háború esetén, és megvan az emberi ignorancia is, amely hagyja mindezt kibontakozni. Többek közt ezért is vagyok annyira kíváncsi a második részre (False Sight – Hamis Látomás/?/)

Ettől eltekintve felettébb érdekesnek találtam a regény tudományos oldalát is (aka a sci-fi részét), főleg, hogy szorosan kötődött a történethez. Jó volt, hogy nem lett se túl tudományos, se túl egyszerű. Így igazán kiépítetté tette a háttérvilágot.

Amit kifejezetten kedveltem a könyvben, hogy a főszereplőnk narratívája nem volt teljesen megbízható. Hiszen gondoljatok csak bele: Miranda amnéziás, így kénytelen az ösztöneire és a kapott információkra támaszkodni. Gyakorlatilag az egész regény folyamán nem lehetünk benne biztosak, hogy minden igaz, amit tapasztal. Bevallom, én ennek következtében nem bíztam a legtöbb karakterben, hiszen nyugodtan hazudhatnak kisebb-nagyobb dolgokról úgy, hogy sem Miranda, sem mi nem tudjuk eldönteni, igazat mond-e.

Ehhez még az is hozzá tartozik, hogy a szereplőknek mindennap be kell injekciózniuk magukba egy szert, amitől meg tudják tartani az emlékeiket. Képzeljétek el, ezzel hányszor játszhattak el a tudósok? Vajon hányszor veszíthették el az emlékeiket, ha úgy akarták mások? Igazából az olvasás közben gyakran megfordult a fejemben, hogy a szereplők tényleg tökéletes fegyverek – az érzéseiket / gondolataikat / szabad akaratukat gyakorlatilag el lehet venni pusztán azzal, hogy megvonják tőlük a gyógyszert, s hazudnak nekik.

A történet már csak ezért is elég sok csavart tartalmaz – gyakorlatilag akárhányszor megtud valamit Miranda, az olvasó is ugyanúgy meglepődik, mint maga a lány. Szóval, a történet maga akciódús, izgalmas, fordulatos. Bár, negatívan venné ki magát a könyv, ha egy fegyverként használt szereplőkkel telerakott könyvben nem történne semmi. Mégis, a teljes regény során gyakorlatilag végig izgultam, hogy mi fog történni. Nem voltak üresjáratok, nem voltak igazán mellékszálak sem. A romantikára és a tudományos részekre szánt az író pár oldalt, de mindegyik csak eszköz volt a történet intenzitásának növelésére.

A Hamis emlékek karakterek tekintetében is kiemelkedően teljesít. Mindegyik karakterhez sikerült érzelmileg kötődnöm – akár pozitív, akár negatív értelemben. Kedveltem, hogy főleg a főszereplő érzésein keresztül ismerhetjük meg a többi karaktert. Jelentős karakterfejlődés nincsen, ez nem is játszik fontos szerepet a könyvben. Az egymással való interakció viszont annál inkább: két fiú, két lány évek óta egy csapatban. Azért sokat elárul a karakterek jelleméről, hogy miként viszonyulnak egymáshoz.

Olvasás előtt még aggódtam, hogy a romantika milyen mértékben lesz hangsúlyos a könyvben, és hogy elvonja-e a figyelmet a történetről. Kijelenthetem, hogy habár van romantika, sőt szerelmi három (vagy négy?) szögünk, mégis a történet maradt a hangsúlyos. A szerelmi szál már csak amiatt is jelen van, mivel Miranda és Noah együtt jártak. Nagyon élvezetes volt olvasni, hogy a lány miként dolgozza fel, hogy nem emlékszik a fiúra. És emellé megjelenik Peter is, aki a kezdetek (amennyire Miranda vissza tud emlékezni) óta vele volt, aki ott volt az áruházban, akiben mindennek ellenére megbízik. Nagyon reálisnak hatott a főszereplőnk bizonytalansága, hiszen egyrészt jelen van a múlt, az akkori stabil kapcsolata, másrészt pedig most, a jelenben csak egy-egy röpke emléke van Noahról.

És a könyv vége minden egyes gondolatomat és érzelmemet a földbe döngölte, megkérdőjelezett mindent, amit csak lehet, majd milliónyi új kérdést vetett fel bennem, amelyre még egy egész évig nem kaphatok választ. Köszönöm, Dan Krokos, én is nagyon szeretlek téged, és most egy éven keresztül figyelni foglak információkért. Te akartad.

Könyv adatai

Eredeti cím: False Memory (2012)

Kiadó: Főnix Könyvműhely (2012)

Oldalszám: 242