2013. július 26., péntek

Julie Kagawa: The Immortal Rules

A The Immortal Rules sok tekintetben "első" volt az életemben. Ez volt az első könyv, amelyet Julie Kagawa-tól olvastam (legalább is, kezdtem el), valamint ez az első vámpír-disztópia témában olvasott könyvem.
Már utaltam párszor a könyvre az Iron King bejegyzésemben, már akkor is nagyon imádtam, pedig még be sem fejeztem a részt. Szerencsére a véleményemen azóta sem változott.

Julie Kagawa Blood of Eden sorozata egy olyan világot mutat be, ahol a vámpírok uralkodnak, s az emberek leginkább két lábon járó vértartálynak számítanak. Ebben a világban él Allison is, aki társaival a nem regisztráltak közé tartoznak, így a túlélés csak az ösztöneiknek, s ügyességüknek köszönhető. Allisont azonban a szerencséje elhagyja, s hamarosan fontos döntést kell hoznia: meghal vagy egyike lesz azoknak a vérszívóknak, akiket egész életében gyűlölt.

Sorozat: Blood of Eden #1
Személy szerint nagyon-nagyon tetszett a The Immortal Rules, mind disztópia, mind fantasy tekintetében kiemelkedő eredményt ért el nálam. De nézzük, miért is gondolom így.

Ami legelőször lekötötte a figyelmemet, az a leírások. Julie Kagawa egyik legfantasztikusabb képessége, hogy teljesen élethű, néha morbid leírásokkal operáljon. Egyszerűen mesteri!

Miután beleszerelmesedtem a leírásokba, nem sok kellett, hogy a karakterek is hasonló sorsra jussanak. Számomra nagyon ritka, ha egy női főszereplőt megkedvelek, ugyanis legtöbbjük belekerül abba a helyzetbe, hogy, habár ők a főhősnők, leginkább csak áldozatnak / prédának / romantika alanyainak felelnek meg. Magyarul minden más funkciót betöltenek a főhősnői szerepen kívül. Ez különösen a disztópiás regényeknél tud kényes pont lenni, hiszen itt a főhősnők leírása közt az "élet által megedzett" kifejezés igencsak hangsúlyozva van. Allison azonban legnagyobb örömömre teljes mértékben önálló karakter, aki képes döntéseket hozni, nem szorul arra, hogy random férfiak támogassák, ráadásul nem is panaszkodik 500 oldalon keresztül, hanem igyekszik a helyzetéből a lehető legtöbbet kihozni. Azt nem mondom, hogy teljes mértékben tökéletes, az igencsak frusztráló lenne, de határozottan olyan karakter, amellyel ténylegesen példát lehet mutatni.

Ha a további karaktereket nézzük, a legtöbben igencsak emlékezetesek maradtak számomra, ami főleg a karakterek kidolgozottságának, s jellegzetességeinek köszönhető. Kanin és Zeke volt számomra a két legkedvesebb karakterem, bár az utóbbi csak a regény második felében jelenik meg.

Team Kanin vs. Team Zeke?
Igen, most a könyv romantikájáról fogok írni, mert, habár számomra egy jó darabig elképzelhetetlennek tűnt, 300 oldal után mégiscsak megjelent a könyvben. Nem, nincsen szerelmi háromszög - vagy csak én vagyok nagyon vaksi. :) Bár belegondolva, lenne benne potenciál a KaninAllison szálban is, így meg tudom érteni a Team Kanin létezését.
Romantika a könyvben nem foglal el központi helyet, alapból csak a könyv második felében jelenik meg. Viszont az érzelmek gyönyörűen le vannak írva, együtt éltem át Allison érzelmeinek alakulását - csodálatos volt.

A világfelépítés
A bevezetőben már írtam, hogy ebben a világban a vámpírok uralkodnak a gyakorlatilag rabszolgasorba taszított emberek fölött. Habár az embereket is két csoportba sorolhatjuk: regisztrált és nem-regisztrált tagok. Az utóbbiak közé tartozik Allison is, aki nem akarta, hogy ő is vértartályként végezze.

A regényt részben tekinthetnénk poszt-apokaliptikusnak is, ugyanis nem csak a vámpírok és emberek közti ellentét vezetett a kialakult világhoz, hanem egy rosszul alakult kísérlet is. - Nem, nem spoilereztem ezzel.

A The Immortal Rules történet-központú, s az 500 oldal alatt nem voltak üresjáratok. Mindennek oka volt / következménye lett, úgyhogy tényleg kellett figyelni a történetre, nem kalandozhatott el a figyelmem. A regényt két nagy részre lehetne bontani: New Covingtonban kezdődnek a cselekmények, itt ismerjük meg Kanint is. A második rész pedig New Covingtonon kívül, ahol Zeket, Jebet és a kis csapatukat ismerhetjük meg, emellett a legakciódúsabb részek is ekkor történnek.

Bevallom, kerestem az agyamban, hogy írjak rosszat is, eszembe jutott, hogy leírom a legkevésbé kedvenc jelenetemet, ám rájöttem, hogy az egyrészt nagyon spoileres (Kaninhoz kapcsolódik), másrészt pedig nem azért nem szerettem, mert rosszul volt megírva. Szóval számomra tényleg 2012 egyik legfantasztikusabb regényévé vált.

Összefoglalva, egy fantasztikus regényt kaptam a The Immortal Rules-nak köszönhetően. Mint a leírások, mind a karakterek, mind a történet nagyon erősen sikerült, így egy kiváló kombinációt alkot - és bónuszként még függő vég is járul mindehhez..

A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik a különleges regényeket, bár szívem szerint odanyújtanám mindenkinek, hogy tessék, olvasd el!


Könyv adatai
Eredeti cím: The Immortal Rules (2012)
Kiadó: Harlequin Teen
Oldalszám: 485

Related Posts:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése