„Tudod, Krizanta, nem minden kék és zöld.”
Először is szeretném megköszönni a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy megjelenés előtt elolvashattam a könyv e-book formátumát!
Flavia egy bajor lány, aki nem csak különlegesen szép, de különleges tehetsége is van – képes bizonyos dolgokat előre látni (álmokban). Így tudja előre azt is, hogy a magyarok megtámadják a városát. Azt viszont még ő maga sem látta, hogy ez az általa barbárnak titulált népség rabszolgájaként végzi saját szolgálójával egyetemben.
Flavia többször is próbál megszökni Davaltól, ami teljes mértékben kudarcra van ítélve; végül pedig azt a feladatot kapja, hogy gyógyítsa meg Vazult, akit még ő sebesített meg súlyosan.
Fogsága közben Flavia több dologra is ráébred: hogy milyen népség is valójában a magyar, hogy mit jelent a hűség, és milyen, mikor teljes szíveddel szeretsz valakit.
Mikor először megláttam Benina új sorozatát, bevallom, nem igazán mozgatta meg a fantáziámat, különösen, mert azt gondoltam, hogy vérfarkasos könyvvel állok szemben. Ezen csak az a tény változtatott, hogy elolvastam a fülszöveget, amelyből kiderült számomra, hogy egy igazán értékes és igen ritka környezetben, a magyarság hódító korszakában (10. század közepe, 955) játszódik. Mivel nagyon imádom a történelmet, ez az egyik szakom is az egyetemen, egyből rákattantam a könyvre, s mikor lehetőségem lett elolvasni, éltem vele.
Benina már a könyv elején elnézést kér az olvasótól, ha valami nem stimmelne történelmileg. Igazából én nem is nagyon fedeztem fel ilyet, úgyhogy ezúton szeretnék gratulálni az írónőnek. Hogy miért gondolom, hogy ez a könyv különleges? Mert, miközben tanultam középkori Magyarország vizsgámra, igyekeztem elképzelni, milyen lehetne ezekről a korszakokról írni, s bevallom, nem sikerült. Benina viszont úgy írt róla, hogy beillett volna az egyik legendának, ami a korszakról keletkezett. Azt viszont kissé bántam, hogy nem volt igazán fordulatos, s nagyon finomkodva lettek a veszélyesebb helyzetek megoldva (itt Hunorra gondolok a könyv második felében – majd, ha olvassátok).
A központban sokkal inkább az érzelmek álltak, ami lehet, hogy a történet rovására ment, mégsem zavart. Már csak azért sem, mert olyan élethűen és sok esetben szórakoztatóan adta vissza Benina az érzelmeket; valódi jelentéssel töltötte meg őket. Nagyon tetszett, ahogy a testvérek egymás iránti szeretete lett ábrázolva.
Ha a karaktereket veszem figyelembe, igazából mindegyik karakternek megvolt a maga hibája, s ez tette őket szerethetővé. Egyedül Flavia tűnt nekem túlságosan tökéletesnek, s ez gátolt abban, hogy teljesen szerethető karakterré váljon a szememben. Ne értsétek félre, kedveltem Flaviát, de sokkal kevésbé, mint a többieket.
A kedvenc szereplőm Hunor volt. Az ő történetét nagyon különlegesnek tartottam, az a fájdalom, amin át kellett mennie apró darabokra törte a szívemet. Különösen a kidolgozottságot szerettem a karakterekben: mindegyikük kapott hátteret, tulajdonságokat, életutat, amelyet Benina részletesen megosztott velünk, ahelyett, hogy csak Davalra és Flaviara koncentrált volna.
Kapcsolatokat tekintve, a fülszövegből már tudjuk, hogy Flavia és Daval összejönnek (jaj, milyen furán hangzik ez a szó középkori kontextus mellett… mintha azt mondtanám, hogy I. István és Gizella királyné összejöttek volna). Viszont nagyon tetszett, hogy nem insta-love-ról van szó (én legalábbis nem ilyennek értelmeztem), sokkal inkább egy szenvedéllyel feltüzelt szerelmi történetről.
Bevallom, kissé gyerekes tudok lenni néha, mert nálam az a szó, hogy „nyalintotta” nem épp a megfelelő reakciót váltotta ki, ugyanis én elnevettem magam. Az én hibám, tényleg.
Egyébként szerintem ez a történet inkább felnőtt irodalom közé tartozik a VP-s besorolás helyett (bár én már nem teljesen tudom követni, miképp vannak a besorolások).
Ha a kedvenc jelenetemet kéne megneveznem, az sokkal inkább egy fejezet lenne, a huszonharmadik (utolsó előtti), ami szerintem annyira gyönyörűen lett megírva, hogy beleborzongtam. S háromszor is újraolvastam azt az oldalt (ennyiből áll a fejezet). És természetesen a képek – nagyon szépek lettek.
A Megsebzett szabadság a Farkasok nemzetsége sorozat első része, a második Megkínzott szabadság címen fog megjelenni (remélem, minél hamarabb), s egy másik testvér történetét fogja feldolgozni. Nagyon remélem, mind az öt testvérnek lesz saját regénye, mert mindegyikükben nagy potenciál van.
A könyvet szinte mindenkinek ajánlanám, mert egy határozottan izgalmas korszakba repít el minket, amelyről nem sok történet készült. Hogy kicsit pontosítsak, talán kissé idősebb korosztálynak, 16 éves kor fölött mindenképpen (bár valószínűleg én vagyok túl-túl…). Ezt leszámítva tényleg mindenkinek, aki olvasni szeret, s aki szeretne egy remek kis könyvet, egy kis kikapcsolódást, s elszakadást a hétköznapokból.
Bár Benina szerintem nem vállalja a felelősséget, ha tömegesen belezúgnak az emberek Davalba (vagy a többi férfiúba). :)
Könyv adatai
Eredeti cím: Megsebzett szabadság (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 344
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése