2015. június 28., vasárnap

Daryl Gregory: Afterparty

Az okosdrog-forradalom utáni években bármelyik drognyomtatóval és internetkapcsolattal rendelkező középiskolás képes drogokat letölteni és kinyomtatni, vagy akár újabbakat kitalálni. A piacon megjelenő dizájner drogok legalattomosabb típusát, a fogyasztó hitét is átprogramozni képes Jelenlétet szentségként adja egy új egyház, amely az elesettek között vadászik prédákra. Amikor egy hajléktalan kamaszlány a Jelenléten keresztül rátalál Istenre, és függősége miatt elzárják, az elvonási tünetek hatására végez magával.
Lyda Rose, ugyanannak a pszichiátriai intézetnek egy másik problémás betege sötét titkot hordoz: ő volt az egyik tudós, aki kifejlesztette, majd eltussolta a Jelenlétet. Egy paranoiás kormányzati ügynök és egy képzeletbeli orvos segítségével nekilát felkutatni a drog készítőit, hogy életeket mentsen és helyrehozza a hibáját – ezzel őrült utazás veszi kezdetét egy olyan Amerikában, ahol a valóság a kábítószeres lázálmoknál is riasztóbb.



Ebben a világban sokkal könnyebb tudatmódosító-szerekhez jutni, mint azt gondolnád. Akár te is nyomtathatsz magadnak otthon. Menőnek hangzik, igaz? Ezzel együtt sokkal veszélyesebb is.
Ezen a veszélyes helyen kalauzolunk titeket végig a négy állomásos blogturné során. Tartsatok velünk az Afterparty mámorába, és nyerjétek meg a könyv egy példányát!

Daryl Gregoryval tavaly ismerkedtem meg, mikor is megjelent magyarul a Stony Mayhall második élete című regénye. Azt a könyvet amint kézhez kaptam, neki is álltam elolvasni, és nem csalódtam. Fantasztikus, egyedi élmény volt (persze a végével nem teljesen vagyok kibékülve, de azon kívül imádtam), és tudtam, hogy fogok még olvasni az írótól. Ennek pedig pont egy évvel később, a legújabb magyar megjelenéskor jött el az ideje – mégiscsak őrizzük a jó hagyományokat.
Igen furcsa helyzetbe kerültem ezzel a könyvvel, ami eddig csak a Végtelen ég alatt sorozattal történt meg. Ugyanis az Afterpartyval olvasás közben elvoltam, jó volt, de most olvasás után érzem azt, hogy a karakterek beférkőztek az életembe, az agyamba. Egyféle ragaszkodás alakult ki bennem irántuk. Érdekes.

Az Afterparty a közeljövőben játszódik, tippem szerint 2030 környékén (legalább is a különböző utalások nyomán erre a következtetésre jutottam). Bár nem vagyok benne biztos – itt is először 2050-et írtam, majd 2040-et, és végül megállapodtam 2030-ban. Többször is vannak elejtett utalások az időre, pl. Keshát hallgatnak egy klubban, Ravel 2015-ben a 20-as évei elején járt, de fiatalabb a főszereplőnél, aki most 40-es éveiben jár. Ugyanakkor a technika miatt néha azt hittem a távolabbi jövőben vagyunk – mármint olyan nyomtatók vannak, amik képesek drogot nyomtatni, a telefonok tollméretűre csökkentek. Aztán rájöttem ismételten, hogy már most vannak 3D-s nyomtatók, és Google szemüveg is pl., úgyhogy annyira nem elképzelhetetlen. Viszont az, hogy Daryl Gregory olyan jövőképet festett, ami nagyon is lehetséges, kissé elrettentő erővel bír. Engem elgondolkodtatott arról, hogy valóban megtörténhet-e ez? Tényleg a gyógyító szándék romlásba döntheti és függővé teheti a világot? Ráadásul mindezt ilyen rövid időn belül? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések hada merült fel bennem a regény olvasása során, de még inkább utána, mikor már mindent megtudtam.

A droghasználat engem inkább a mértékével rettentett meg, ennél személyesebbnek éreztem a vallás kérdését, ami a másik központi témáját alkotja a regénynek. Vallásos vagyok, ami miatt néha kissé furcsán méregettem a könyvet. Oké, egyszer méregettem, amikor Lyda egy olyan ateista monológot levágott, hogy még én is húztam a számat – mármint attól, hogy mennyire lenézően beszélt a hívő emberekről. Amúgy érdekes felvetés volt a „drogon keresztül megtalálni az Istenüket” dolog. Tetszett a drog hatásának kidolgozása, különösen, hogy nem okozott vallási különbözőséget (aka nem számított, hogy katolikus vagy iszlám vallású az illető), hanem egy Isten, egy Jelenlét volt, ami mindenkinek egyénre szabottan jelent meg. Amúgy arra kíváncsi lennék, ha egy alapvetően hívő ember szed be ebből a drogból, előfordulhat-e, hogy egy más formájú Isten jelenik meg számára (mármint mondjuk Allah képében tűnik fel egy református hívőnek).

Ezek mellett a történet számomra eltörpült, sőt úgy érzem, semmi komoly eseménye nem volt ennek a könyvnek. Az ÚME-110 drog kijutott, és Lyda, az egyik készítője, keresi azt, aki kijuttatta. A hozzáadott adalékok nélkül ez a történet sajnos nem igazán áll meg a lábán. Mármint nem számítottam komplex eseménysorozatra az írótól, de ez még azt is kissé alulmúlta. Ez volt az oka, hogy nem adtam öt csillagot ennek a regénynek. Azért volt pár akciójelenet, de engem nem igazán hoztak lázba, mert tudtam a végkimenetelüket. Viszont a példabeszéd részek, illetve amik nem Lyda szemszögéből voltak, nagyon tetszettek. Azok sem tartoznak a fő cselekményszálhoz, sokkal inkább a háttérsztorit alapozzák meg, illetve segítenek megismerni a mellékszereplőket, de érdekesebbek voltak.

Nem csak a történettel, a karakterekkel is bajban voltam egy jó ideig. Nem azért, mert drogfüggők vagy épp pszichiátriáról szabadultak. Lyda, a főszereplőnk, számomra túlságosan önzőnek, nagyképűnek tűnt, és ez a kissé leereszkedő hangsúly a szavaiban és a gondolataiban is frusztrált. Miatta tartott olyan sokáig, hogy megkedveljem a regényt, mert egy ideig csak arra tudtam figyelni, mennyire idegesítő Lyda. Szerencsére egy idő utána legalább semlegessé vált számomra, és ez a legnagyobb sikere. Olliet sokkal jobban kedveltem – valószínűleg, mert nagyon bátor és rettenthetetlennek tűnik, ám néha megmutatkozik egy gyengédebb, sebezhetőbb oldala is (különösen, mikor Lydaval van). Viszont az kétségtelen, hogy Daryl Gregory nagyon jól kidolgozta a karaktereket, mindenkinek külön személyiséget adott, és tényleg mindenkinél úgy éreztem, hogy akár holnap összefuthatnék vele az utcán. Ilyen szempontból csak dicsérni tudom ezt a könyvet.

Mindent összevetve egy különleges hátterű, komoly témákat feszegető regényhez volt szerencsém, amelyhez az író részletesen kidolgozott szereplőket teremtett. Csak a történetet sajnálom, mert annyival többet is kihozhatott volna. De most már bátran kijelenthetem, hogy Daryl Gregory nagyon érdekes és néhol kissé bizarr világokat képes kreálni.


Könyv adatai
Eredeti cím: Afterparty (2014)
Kiadó: Gabo (2015)
Oldalszám: 403

Nyereményjáték

Az Afterpartyban rengeteg szerrel találkozhatunk, hiszen már bárki tud magának csinálni. Mindnek más a hatóanyaga, mást vált ki az emberekből. Ezúttal egy kis drogvadászatra hívunk titeket. A leírás alapján ki kell találnotok, melyik szerről van szó, és megnyerhetitek a könyv egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Szippantással "élvezhető" leginkább, néha pedig dohány vagy marihuána kíséretében elszívják. Kis adagban pszichostimuláns, nagyobb adagokban fájdalomcsillapító hatással is rendelkező érzéstelenítő, valamint hallucinogén hatású szer. Megemeli a pulzust és a vérnyomást, émelygést, zsibbadtságot, depressziót, emlékezetkiesést és végzetes légzési problémákat okoz. A felhasználó álomszerű állapotba kerül tőle, minden homályos, lelassult és ködös lesz. Jellemzők továbbá a komoly hallucinációk (látástorzulás, az időérzék, az értelem és az identitás elvesztése), a delírium, a kontrollálatlan motorfunkciók, az amnézia.



További állomások


06/28 Always Love a Wild Book
07/02 Könyvszeretet

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése