"A mi sárkányunk nem falja fel az elrabolt lányokat, akármit is mondjanak róla a völgyön kívül."
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
A Temeraire sorozatával híressé vált Naomi Novik most egy másik műfajjal varázsolja el az olvasókat. Ebben a regényben a Sárkány most egészen máshogy van jelen. A Gabo kiadó jóvoltából április 26 és 30 között öt állomáson ismerhetitek meg a Rengeteget, a sok érdekes információ mellett pedig nyerhettek is.
Naomi Novikról már hallottam korábban, azonban csak tavaly került fel a radaromra, mikor megjelent külföldön az Uprooted (Rengeteg) című regénye. Azt gondoltam, valami érdekes sárkányos fantasy lesz, és azonnal várólistára tettem. A hazai megjelenés csak még tovább fokozta az izgalmamat, így amint lehetőségem adódott rá, neki is álltam olvasni.
Már a legelső oldalon szerelmes lettem a könyvbe, és ez az érzés kitartott végig. Bizony, lehet megtaláltam az idei évem legjobb regényét. Az biztos, hogy jelenleg bent van a Top 10 örök kedvenc könyv között, úgyhogy ez már elárul valamit.
Mielőtt azonban kilistáznám, miért is annyira csodálatos a Rengeteg, beszéljünk kicsit a borítóról. Én a „nagyon tetszik” csoportba tartoztam a kezdetektől, ám mikor megláttam élőben, elállt a szavam. Az egyik leggyönyörűbb könyv! Nagyon örülök, hogy a külseje tükrözi a benne rejlő szépséget (és sötétséget).
Térjünk rá arra, miért is vált akkora szerelemmé a Rengeteg!
Az írónő egy misztikus, bűvös és sötét világot teremtett a szláv népmesék egyes elemeit felhasználva. Imádtam a Rengeteget, ami úgy jelent meg előttem, mintha egy rémálomba léptem volna be. Ugyanakkor vártam minden jelenetet, ami ott játszódott, mert annak ellenére, hogy milyen rettenetes hely volt, mégis elvarázsolt. Annyira szeretném bejárni az egészet (és túlélni)! Mondjuk tény, hogy az írónő olyan élénk leírásokat adott a Rengetegről, hogy úgy éreztem, mintha én is ott lennék a helyszínen – végig láttam a szemem előtt a szívfákat, a folyót és a Kóborokat.
Persze nem csak a Rengetegből állt a világ. A Völgy is annyira a szívemhez nőtt – talán mert én is dombos vidéken lakom -, annyira szívesen végigjártam volna az egészet. Úgy megnéztem volna a falvakat és megismerkedtem volna az emberekkel. Az ország többi része annyira nem foglalkoztatott, sőt nálam inkább arra szolgált, hogy még inkább megkedveljem a Völgyet.
A történet a világhoz hasonlóan meseszerű, misztikus, borzongató és elbűvölő volt. Olyan mesésen indult, azonban igen hamar megtámadta a Rengeteg és egy sötét, ám ugyanolyan varázslatos mesét hagyott hátra. Mint írtam, már a legelső oldalon belevesztem a cselekménybe, és ez végig ki is tartott. Annyira lebilincselő élmény volt, egyszerűen csak sodródtam az árral. Gyakorlatilag megszűnt a külvilág, miközben a Völgyet (és a fővárost) jártam. A regény második felében kissé lelassultak az események, de utána úgy éreztem, mintha feje tetejére állt volna a világ.
A karakterekről szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Annyira kiválóan kidolgozott mindenkit az írónő! Minden egyes szereplőnek saját személyisége volt, amitől igazán megmaradtak az emlékezetemben (pedig higgyétek el, hajlamos vagyok elfelejteni őket). Imádtam, hogy még a legerősebb szereplőknek is voltak alapvető hibáik, amitől sokkal emberibbé váltak a szememben. És igen, még a hercegecskét sem utáltam, bár néha jól bemostam volna neki. Sőt, ha már itt tartunk, a főgonoszt sem tudtam szívből gyűlölni, mert neki is volt egy olyan oldala, amivel szimpatizálni tudtam.
A főszereplőket viszont nagyon szerettem! Agnyeskát már az első oldalaktól kedveltem – olyan ügyetlen volt, amivel könnyen azonosultam. Ráadásul a gondolkodása alapján is hamar szimpatizálni kezdtem vele. Úgy szerettem, hogy végig önmaga maradt, és nem hagyta, hogy bármi is eltérítse az igazától és a céljaitól. Nagyon becsültem érte.
Sárkány egy makacs öszvér volt, aki bár szívtelennek tettette magát, mégis a tetteiből kiderült, mennyire törődik valójában az emberekkel. Ettől függetlenül szívesen megráztam volna párszor, hogy ne csinálja ezt a „morcos vagyok” életvitelt.
A romantika perzselő volt! Olyan komoly kémia alakult ki Agnyeska és Sárkány közt, hogy minden egyes közös jelenetnél én olvadoztam helyettük. Természetesen ezzel az írónő is tisztában volt, ugyanis alaposan megkínzott a lassú égésű románcával. Sőt, az egész szerelmi szál teljes elnyomásban élt, és nagyjából kétszer kapott egy kis teret. Ez, ha racionálisan nézem, teljesen rendben is volt, így még értékesebbé váltak a jelenetek… de én simán olvasnék egy regényt csak arról, hogy miként élte a párosom a mindennapját.
Mindent összevetve: imádtam, imádtam, imádtam, imádtam! Az egyik legcsodálatosabb könyv, amit valaha olvastam, és biztos, hogy sokszor leveszem még a polcról… beleivódott a szívembe, mint a Rengeteg az emberbe, ha véletlenül eszik gyümölcséből. Legszívesebben mindenkinek csak ajánlanám, mert egy alaposan átgondolt és kidolgozott történet szerethető karakterekkel. Garantált, hogy elvarázsolja az olvasót.
Már a legelső oldalon szerelmes lettem a könyvbe, és ez az érzés kitartott végig. Bizony, lehet megtaláltam az idei évem legjobb regényét. Az biztos, hogy jelenleg bent van a Top 10 örök kedvenc könyv között, úgyhogy ez már elárul valamit.
Mielőtt azonban kilistáznám, miért is annyira csodálatos a Rengeteg, beszéljünk kicsit a borítóról. Én a „nagyon tetszik” csoportba tartoztam a kezdetektől, ám mikor megláttam élőben, elállt a szavam. Az egyik leggyönyörűbb könyv! Nagyon örülök, hogy a külseje tükrözi a benne rejlő szépséget (és sötétséget).
Térjünk rá arra, miért is vált akkora szerelemmé a Rengeteg!
Az írónő egy misztikus, bűvös és sötét világot teremtett a szláv népmesék egyes elemeit felhasználva. Imádtam a Rengeteget, ami úgy jelent meg előttem, mintha egy rémálomba léptem volna be. Ugyanakkor vártam minden jelenetet, ami ott játszódott, mert annak ellenére, hogy milyen rettenetes hely volt, mégis elvarázsolt. Annyira szeretném bejárni az egészet (és túlélni)! Mondjuk tény, hogy az írónő olyan élénk leírásokat adott a Rengetegről, hogy úgy éreztem, mintha én is ott lennék a helyszínen – végig láttam a szemem előtt a szívfákat, a folyót és a Kóborokat.
Persze nem csak a Rengetegből állt a világ. A Völgy is annyira a szívemhez nőtt – talán mert én is dombos vidéken lakom -, annyira szívesen végigjártam volna az egészet. Úgy megnéztem volna a falvakat és megismerkedtem volna az emberekkel. Az ország többi része annyira nem foglalkoztatott, sőt nálam inkább arra szolgált, hogy még inkább megkedveljem a Völgyet.
A történet a világhoz hasonlóan meseszerű, misztikus, borzongató és elbűvölő volt. Olyan mesésen indult, azonban igen hamar megtámadta a Rengeteg és egy sötét, ám ugyanolyan varázslatos mesét hagyott hátra. Mint írtam, már a legelső oldalon belevesztem a cselekménybe, és ez végig ki is tartott. Annyira lebilincselő élmény volt, egyszerűen csak sodródtam az árral. Gyakorlatilag megszűnt a külvilág, miközben a Völgyet (és a fővárost) jártam. A regény második felében kissé lelassultak az események, de utána úgy éreztem, mintha feje tetejére állt volna a világ.
A karakterekről szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Annyira kiválóan kidolgozott mindenkit az írónő! Minden egyes szereplőnek saját személyisége volt, amitől igazán megmaradtak az emlékezetemben (pedig higgyétek el, hajlamos vagyok elfelejteni őket). Imádtam, hogy még a legerősebb szereplőknek is voltak alapvető hibáik, amitől sokkal emberibbé váltak a szememben. És igen, még a hercegecskét sem utáltam, bár néha jól bemostam volna neki. Sőt, ha már itt tartunk, a főgonoszt sem tudtam szívből gyűlölni, mert neki is volt egy olyan oldala, amivel szimpatizálni tudtam.
A főszereplőket viszont nagyon szerettem! Agnyeskát már az első oldalaktól kedveltem – olyan ügyetlen volt, amivel könnyen azonosultam. Ráadásul a gondolkodása alapján is hamar szimpatizálni kezdtem vele. Úgy szerettem, hogy végig önmaga maradt, és nem hagyta, hogy bármi is eltérítse az igazától és a céljaitól. Nagyon becsültem érte.
Sárkány egy makacs öszvér volt, aki bár szívtelennek tettette magát, mégis a tetteiből kiderült, mennyire törődik valójában az emberekkel. Ettől függetlenül szívesen megráztam volna párszor, hogy ne csinálja ezt a „morcos vagyok” életvitelt.
A romantika perzselő volt! Olyan komoly kémia alakult ki Agnyeska és Sárkány közt, hogy minden egyes közös jelenetnél én olvadoztam helyettük. Természetesen ezzel az írónő is tisztában volt, ugyanis alaposan megkínzott a lassú égésű románcával. Sőt, az egész szerelmi szál teljes elnyomásban élt, és nagyjából kétszer kapott egy kis teret. Ez, ha racionálisan nézem, teljesen rendben is volt, így még értékesebbé váltak a jelenetek… de én simán olvasnék egy regényt csak arról, hogy miként élte a párosom a mindennapját.
Mindent összevetve: imádtam, imádtam, imádtam, imádtam! Az egyik legcsodálatosabb könyv, amit valaha olvastam, és biztos, hogy sokszor leveszem még a polcról… beleivódott a szívembe, mint a Rengeteg az emberbe, ha véletlenül eszik gyümölcséből. Legszívesebben mindenkinek csak ajánlanám, mert egy alaposan átgondolt és kidolgozott történet szerethető karakterekkel. Garantált, hogy elvarázsolja az olvasót.
Könyv adatai
Eredeti cím: Uprooted (2015)
Kiadó: Gabo (2016)
Oldalszám: 488
Nyereményjáték
Agnyeska faluja melletti Rengeteg sok veszélyt rejt, de nem ez az egyetlen híres erdő, amivel vigyázni kell. Minden állomáson találtok egy-egy ismert erdőről leírást, amely alapján ki kell találnotok annak nevét (ami nem minden esetben egy konkrét név, és lehet létező hely is).
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Ebben az erdőben nemcsak sokféle állat bújik meg, hanem egy kisfiú is, akit farkasok neveltek, párduc tanított, medve a legjobb barátja, és egy tigrissel kellett szembeszállnia.
További állomások
04/26 Always Love a Wild Book
04/27 Deszy Könyvajánlója
04/28 Bibliotheca Fummie
04/29 Kelly & Lupi Olvas
04/30 Dreamworld
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése