2016. április 22., péntek

Becky Albertalli: Simon és a Homo Sapiens-lobbi

"Meglepően rafinált ez a beszélgetés. Szinte fel sem tűnik, hogy éppen megzsarolnak."

Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…




Becky Albertalli bemutatkozó regényével bebizonyítja, hogy egy ifjúsági regény akkor is lehet menő, ha nincs benne világpusztulás, mágia avagy vámpírok, mindössze egy ellenállhatatlanul jópofa srác, no meg sok-sok oreo.

A Simon és a Homo Sapiens-lobbi a tavalyi év leghype-sabb LMBT regénye volt külföldön. Minden platformon találkoztam vele, mindenki imádta. Mivel nagyon szeretek LMBT könyveket olvasni, ezért természetesen alig vártam, hogy végre én is olvashassam – különösen, ha már ennyire népszerű. A könyv címlapján lévő szöveg: „őszinte, időtlen és a végén tuti sírni fogsz” alapján azt gondoltam, hogy valami nagy dráma esetleg tragédia történik majd, amitől csak még kíváncsibb lettem (első számú lecke: ne hallgassunk ilyen hangzatos szövegekre). Ettől függetlenül ez a regény egyszerűen letehetetlen volt. Amint belekezdtem, szinte repültek az oldalak, és akárhányszor le kellett tennem, mindig arra gondoltam, hogy mi történik vajon a szereplőkkel?

Nézzük meg elsőként, miként dolgozza fel a könyv az LMBT témát, hiszen az az egyik legfontosabb aspektusa. Röviden: háát, jól végül is. Tetszett, hogy egy viszonylag elfogadó közeget teremtett az írónő. Bevallom, nekem volt egy pont, ahol átesett kissé a ló túloldalára – mégpedig a könyv elején, amikor Simon folyton azzal jött, hogy a heterók így meg úgy. Tudom, sajnos fordítva is jellemző, ettől függetlenül egyáltalán nem értékeltem az ilyen kiszólásokat. Nem szeretném belekeverni a személyes véleményemet, de igazából egyik fél szemszögéből sem értékeltem volna az ilyen megjegyzéseket. Azt gondoltam volna, hogy Simon elfogadó lesz a könyvben, azonban bármennyire is hangsúlyozta, hogy az, én nem igazán éreztem úgy a regény nagy részében. Azt elismerem viszont, hogy az írónő összességében pozitív üzenetet ad át a mások és legfőképp a saját elfogadásunkkal kapcsolatban, csak volt egy-két félrelépés az átadás közben. Előfordul.

És még mi volt ebben a könyvben? Nos, nem túl sok minden, ha a történetet nézem. A Blue identitásához kötődő rejtély végig lekötötte a figyelmemet, pláne mert egyáltalán nem sikerült kitalálni (innen is gratulálok Anginak, aki viszont már nagyon hamar rájött a megoldásra). Viszont ezen kívül ez a regény egy átlagos, egyszerű, középsulis romantikus regény – annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Igen, nagyon klisés ez a könyv. A másik problémája abban rejlik, hogy bár nagyon gyorsan lehet vele haladni, az azért is van, mert nagy érzelmi hatások nincsenek. Még a nagy drámai jelenetek sem voltak nagyok… vagy épp drámaiak. Ettől függetlenül nagyon élveztem olvasni, mert aranyos, érdekes és szórakoztató volt.

A szereplőknél már jobban rezgett a léc, ugyanis igencsak hiányzott a karakterkidolgozás. A legtöbb emberkéről megtudtuk, hogy „cuki”, esetleg vicces vagy szép, de ennél mélyebbre nem igazán merült bele az írónő. Hiába kedveltem a karakterek többségét így is, mégis úgy érzem, hogy alig ismertem meg őket. Emiatt nem is igazán kötődtem senkihez, és mikor kiderült az igazság Blueval kapcsolatban, azt sem éreztem olyan nagy horderejűnek.

Simon számomra egy kedves, egy-két alkalommal picit irritáló szereplő volt, akin még az apró bosszankodás közben is csak mosolyogva ráztam a fejem. Ilyen kiskutyaszerű, akire még akkor sem lehet haragudni, ha rossz döntést hoz. Nála azért láttam karakterfejlődést is a regény elejéhez képest; egyértelműen az előnyére vált, hogy nyíltan felvállalta az érzéseit.

Mindent összevetve örülök, hogy egy ilyen aranyos LMBT könyvet olvastam. Jót tesz néhanapján a sok vérengzős, komor hangulatú regény után egy ilyen egyszerű, fluffos romantikus vígjátékszerű mű. Úgyhogy, bár nem vagyok maradéktalanul elégedett vele, kikapcsolódásnak szerintem kiváló. Én legalábbis egészen jól szórakoztam azon, hogy próbáltam rájönni, ki is Blue.




Könyv adatai
Eredeti cím: Simon vs. Homo Sapiens Agenda (2015)
Kiadó: Libri (2016)
Oldalszám: 314

Ha tetszett a Simon és a Homo Sapiens-lobbi...

(az írónő könyvajánlója)



 


Nyereményjáték


Mostani játékunk egyben könyvajánlóként is szolgál, mivel minden állomáson egy-egy, magyar
nyelven megjelent, LMBT témájú regény borítójának apró részletét találjátok. Ha ügyesen nyomoztok, akkor a turné végére nem csupán kilenc, olvasásra érdemes könyvet fedezhettek fel, hanem esélyetek nyílik megnyerni a Simon és a Homo sapiens-lobbi három példányának egyikét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)




További állomások


04/22. - Always Love A Wild Book
04/24. - Angelika blogja
04/26. - Media Addict
05/04. - Szembetűnő
05/06. - CBooks
05/08. - Dreamworld

Related Posts:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése