Helló Dearies!
Egy újabb hét van mögöttünk, amely remélem, nektek is annyira olvasásban gazdagon telt, mint nekem.
Új szerzemények
Tegnap hozta a futár két szeretett Fumax sorozatom utolsó kötetét. Már nagyon vártam őket - különösen A Lőpormágus-trilógiát, és úgy, de úúúúúgy örültem nekik! Az Őszi köztársaságnak már neki is álltam, mert nem lehet, hogy azt ne olvassam azonnali hatállyal!
Hát nem csodálatosan gyönyörűek? Szerintem is... egyszerűen nem tudok betelni ezekkel a káprázatos borítókkal!
Könyvtárban jártam
Ma találkoztam Cicc cicc Ryanitoval, és egy kis fagyizást követően beugrottunk a könyvtárba is. Múltkor erős voltam, és nem hoztam ki semmit, most azonban nagyon elcsábultam, és két regényt is kikölcsönöztem. Mondjuk ebből Kiera Cass könyve automatikusan jött velem, ugyanis szeretném befejezni a sorozatot. Jessica Sorensen regényét egyszer már kihoztam, de akkor időhiány miatt inkább visszavittem. Remélem, most lesz rá időm, mert anno tetszett az eleje.
A héten olvastam
Úgy tűnik, beálltam erre a 2 könyv/hét állapotra, ugyanis ismételten 2 regényt végeztem ki. Ráadásul most nagyon pro-nak érzem magam, ugyanis mindkettőről írtam is már posztot (amit a képre kattintva elolvashattok).
Most olvasom
Ismét négyre növekedett az aktuális olvasmányok száma, viszont mindennel haladtam, amit most olvasok!
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa 2016. március 18. →
Az elmúlt két napban ismét előszedtem ezt a regényt (nem tudom, miért hanyagoltam, amikor ennyire jó), és teljesen belevesztem! Most épp a 140. oldalnál járok, és épp egy új aspektus került bele a könyvbe, amire nagyon kíváncsi vagyok!
Amúgy ne tudjátok meg, akkora szociopatának éreztem ma magam! A buszon olvastam a könyvet, és Sigrud épp embereket tett a helyére - a véres módon -, én pedig végig vigyorogtam, mert olyan viccesen volt leírva. Gondoltam is, hogy ha valaki belenézne a könyvbe, és utána az arcomra, valószínűleg kilométerekre kerülne el. :) De jó könyv, imádom!
David Levithan: Egy újabb nap 2016. április 2. →
Szükségem volt valami könnyedebb könyvre, így elővettem David Levithant (nem a leglogikusabb lépés volt a részemről). Nem sokat haladtam vele, még mindig az első napnál tartok, de érdekes módon sokkal jobban tetszik, mint hittem volna. Mármint alapból szeretni akartam, de nem hittem volna, hogy ennyire fogom.
Cassandra Clare et al.: Tales from the Shadowhunter Academy 2016. április 5. →
Hiányzott az árnyékvadászok világa, így hirtelen felindulásból elővettem a novellásköteteket. Úgy állapodtam meg magammal, hogy naponta egyet olvasok el. Eddig az első novella a kedvencem, de a többi is igen érdekes, és annyira nosztalgikus hangulatba hoztak! A mai adag még hátra van; ha azzal is megvagyok, akkor 40%-hoz érek.
Brian McClellan: Őszi köztársaság 2016. április 7. →
A meglepetés ereje, ugye? Lehetetlen volt, hogy ne kezdjem el! Még csak két fejezetet olvastam el mondjuk, de amint minden figyelmemet neki szentelem, biztosan száguldani fognak az oldalak. Amúgy teljesen ugyanúgy vagyok vele, mint Dan Wells: Ruins-zal voltam... Szörnyen izgatott vagyok, sőt alig várom, hogy olvassam, ugyanakkor félek is, mert ha vége lesz, már nem élhetem át először a kedvenceim kalandjait. Nem állok készen arra, hogy búcsút intsek a szereplőknek. :(
Tervek
A jövő héten a fő cél az aktuális olvasmányaim számának csökkentése (meglepő, mi? :) ), ugyanakkor biztos nem fogom tudni megállni, hogy ne kezdjek új könyvbe.
Most épp három fő jelöltem van, de fogalmam sincs, melyiket fogom választani végül:
Az elmúlt két napban ismét előszedtem ezt a regényt (nem tudom, miért hanyagoltam, amikor ennyire jó), és teljesen belevesztem! Most épp a 140. oldalnál járok, és épp egy új aspektus került bele a könyvbe, amire nagyon kíváncsi vagyok!
Amúgy ne tudjátok meg, akkora szociopatának éreztem ma magam! A buszon olvastam a könyvet, és Sigrud épp embereket tett a helyére - a véres módon -, én pedig végig vigyorogtam, mert olyan viccesen volt leírva. Gondoltam is, hogy ha valaki belenézne a könyvbe, és utána az arcomra, valószínűleg kilométerekre kerülne el. :) De jó könyv, imádom!
David Levithan: Egy újabb nap 2016. április 2. →
Szükségem volt valami könnyedebb könyvre, így elővettem David Levithant (nem a leglogikusabb lépés volt a részemről). Nem sokat haladtam vele, még mindig az első napnál tartok, de érdekes módon sokkal jobban tetszik, mint hittem volna. Mármint alapból szeretni akartam, de nem hittem volna, hogy ennyire fogom.
Cassandra Clare et al.: Tales from the Shadowhunter Academy 2016. április 5. →
Hiányzott az árnyékvadászok világa, így hirtelen felindulásból elővettem a novellásköteteket. Úgy állapodtam meg magammal, hogy naponta egyet olvasok el. Eddig az első novella a kedvencem, de a többi is igen érdekes, és annyira nosztalgikus hangulatba hoztak! A mai adag még hátra van; ha azzal is megvagyok, akkor 40%-hoz érek.
Brian McClellan: Őszi köztársaság 2016. április 7. →
A meglepetés ereje, ugye? Lehetetlen volt, hogy ne kezdjem el! Még csak két fejezetet olvastam el mondjuk, de amint minden figyelmemet neki szentelem, biztosan száguldani fognak az oldalak. Amúgy teljesen ugyanúgy vagyok vele, mint Dan Wells: Ruins-zal voltam... Szörnyen izgatott vagyok, sőt alig várom, hogy olvassam, ugyanakkor félek is, mert ha vége lesz, már nem élhetem át először a kedvenceim kalandjait. Nem állok készen arra, hogy búcsút intsek a szereplőknek. :(
Tervek
A jövő héten a fő cél az aktuális olvasmányaim számának csökkentése (meglepő, mi? :) ), ugyanakkor biztos nem fogom tudni megállni, hogy ne kezdjek új könyvbe.
Most épp három fő jelöltem van, de fogalmam sincs, melyiket fogom választani végül:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése