2015. június 27., szombat

Leah Thomas: Because You'll Never Meet Me

"Nem vagyok hős, és neked sem kéne tettetned, hogy az vagy. Attól, hogy álarcot viselsz, még ugyanúgy szenvedsz alatta!"

Ollie és Moritz legjobb barátok, ám sosem találkozhatnak. Ollie allergiás az áramra, és ha a közelébe megy, rohama lesz. Moritz gyenge szívét pacemaker segítík. Ha valaha is találkoznának, Ollie rohamot kapna. Moritz viszont meghalna a pacemakere nélkül. A két kívülálló fiú levelek segítségével komoly barátságot építenek ki, ami a fénysugárt jelenti számukra a sötét időkben. Ollie ugyanis elveszítette egyetlen barátját, Lizt, Moritzot pedig az iskolában érik bántalmazások.



A Because You’ll Never Meet Me-vel a friss megjelenések böngészése közben találkoztam, s a borító illetve a cím azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A fülszöveget látva pedig úgy éreztem, egy érzelemdús, a barátság fontosságáról és hatásáról szóló könyvet olvashatok majd.

Nagyjából megkaptam, amire vágytam. Sőt, a könyv 80%-val tökéletesen elégedett voltam. Imádtam a levélformátumot, ami különlegesebbé tette a regényt. Valamiért így még jobban átjöttek az érzelmek. Mert abból bizony nem volt hiány, bármelyik részét is nézzük a könyvnek. Tetszett, hogy igen változatos reakciókat váltott ki belőlem a könyv – néha mosolyogtam, néha éreztem egy cseppnyi boldogságot, néha pedig sírtam volna. Ez utóbbi volt többségben, mivel annyira tragikus, hogy egy fiatal fiú ilyen gondolatokat táplál, mint Ollie.

A barátság kérdése szerintem egész jól volt ábrázolva, bár mivel levél formátumban épült fel a regény, kissé darabosnak érződött. Viszont nagyon aranyosak voltak a fiúk, ahogy egyre inkább megnyíltak a másiknak, és egyre többet megtudtunk róluk. Ráadásul a fiúk egymás iránti érzelmei is meghatóra sikeredtek, mert bár nem találkozhatnak, mégis milyen mély barátságot építettek ki. Emlékeztetett is az egyik barátnőmre, akivel hasonló helyzetben voltunk, és épp ezért mondhatom, hogy reálisra sikerült a barátságuk ábrázolása.

Sajnos nem mindenről mondható el ez a realitás, avagy következzék az ok, amiért nem adtam öt csillagot ennek a regénynek. A Vége. Az utolsó 20%... miért, miért kellett ezt tennie az írónőnek? Gyakorlatilag mindent elrontott, amit csak el lehetett. Az eddig reális, megható regény egy csapásra teljesen kifordult önmagából. Nem volt semmi logika, semmi érzelem benne. Mármint bizonyára a reménykeltés volt az írónő célja, de kifelejtette, hogy valami nagy karaktercsavart is belerakott – és értitek, semmi leírása annak. Kb. olyan volt, hogy „ja, ez történt? Oké, egy gonddal kevesebb.” Ez pedig annyira nem illik Olliera, meg úgy a legtöbb emberi lényre.

És tényleg, hogy lehetett, hogy ennyire hidegen hagyta Olliet? Nem tudok efelett napirendre térni. A másik problémám, az irreális, majdnem sci-fi-be áthajló fordulat. Spoiler! Ollie elvileg képes arra, hogy legyőzze az áramra való allergiáját, és irányítsa azt. Spoiler vége. Ez úgy mégis mi? Értem, kell a remény, de azért ne essen már át a ló túloldalára? Hol ebben bármi hitelesség is? És pont akkor, pont ott! És mindezt miért? A legklisésebb eseményért, amit csak írhatott az írónő ebbe a könyvbe. Nem tudom ezt a befejezést elfogadni, és ez tönkrevágta a regényt is – mindazt, amit addig felépített. Ráadásul lesz egy folytatása is, ami eredetileg érdekelt volna, de most már nem igazán érzem a vágyat, hogy olvassam.

Visszatérve a pozitívabb vizekre, úgy gondolom, az írónő nagyon szerethető, őszinte és jól kidolgozott karaktereket alkotott. Eleinte Mo volt a szimpatikusabb, de hamar megszerettem Olliet is. Volt bennük valami, amitől nem tudtam nem kedvelni őket. Talán az ártatlanságuk, az őszinte aggódásuk egymás iránt, a hősiességük, amivel szembenéznek a világgal. A kettejük közt bromance (ők ezt használják) pedig csak még jobban feldobta a regényt.

Mindent összevetve egy kiválóan induló, de rosszul végződő regényt olvashattam. Örülök, hogy megismerhettem Olliet és Mot, de ha tehetném, a végét azonnali jelleggel újraíratnám az írónővel – annyira benne volt az öt csillag esélye. Nem ér ez így.


Könyv adatai
Eredeti cím: Because You'll Never Meet Me (2015)
Kiadó: Bloomsbury
Oldalszám: 352

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése