"A külvilág egy vad cirkusz, ahol emberek és ideák ütköznek."
A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvözödnek.
Két kívülálló lép világába: egy bukott Pap és a Hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő multjára is fény derül.
És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.
Mert még a szörnyeknek is van történetük.
Ezúttal egy nem túl vidám helyre kalauzolunk titeket. A börtönben különböző emberek megfordulnak, vannak, akik csak egy szabálysértés követtek el, vannak, akiknek életek száradnak a lelkén. Akárhogy is legyen, a bezártság mindenki lelkét megviseli.
Ezen a három állomásos turnén végigkövethetitek, mi hogyan dolgoztuk fel ezt a témát. Tartsatok velünk, mert a turné végén egy szerencsés nyertes a Fumax Kiadó által felajánlott jutalomban részesül, ami nem más, mint a könyv egy példánya.
Ezen a három állomásos turnén végigkövethetitek, mi hogyan dolgoztuk fel ezt a témát. Tartsatok velünk, mert a turné végén egy szerencsés nyertes a Fumax Kiadó által felajánlott jutalomban részesül, ami nem más, mint a könyv egy példánya.
Az elvarázsoltak regénnyel Goodreadsen ismerkedtem meg, mivel az év legjobb regénye kategóriában jelölték az oldalon. Először még annyira nem is érdekelt, és csak „talán” listára tettem. Nos, azt hiszem, könyves karrierem egyik legnagyobb hibája lett volna, ha hagytam volna elkallódni ezt a regényt.
Dearies, hadd meséljek az egyik abszolút kedvenc regényemről, amivel valószínűleg még sokat fogtok találkozni a blogon (különösen a best of 2015 posztban).
Azt be kell vallanom, hogy nem könnyű erről a könyvről írni, és még nehezebb megtalálni azokat a szavakat, amelyek megfelelően kifejezik azokat az érzéseket, amelyet ez a regény kiváltott belőlem. Talán, ha odatenném minden jelző után, hogy szorozzuk be x-szel.
Miután befejeztem a könyvet, nem is tudom, mit éreztem. Egyszerűen bármit csináltam, ez a regény jutott eszembe, egyfolytában azon kattogott az agyam. Nagyon érdekes volt, mert ilyet nagyjából szökőévente csinál velem egy-egy könyv. De nem tudtam nem gondolni rá. Teljesen megbabonázott, én is bekerültem az elvarázsoltak világába, és a mai napig nem szabadultam belőle. Most is, ahogy írom a bejegyzést, azon gondolkodom, miért, hogyan, lehetett-e volna másként, vajon hány ilyen eset van, érdemes-e, stb. stb. stb. Még annyi kérdésem van, és minden egyes alkalommal, mikor a regény valamely aspektusára gondolok, csak újabb kérdések merülnek fel bennem. A könyv válaszokat nem adott, rám bízta, a saját értékítéletemre, hogy megkeressem a magam válaszait. Ám mióta olvastam a könyvet, nem is tudom. Valami megváltozott – talán, mert olyat éreztem, ami alapvetőleg elítélendő? Nem tudom.
Hogy mit is éreztem. Ellentétes érzelmek egész kavalkádját, hogy őszinte legyek. Egy olyan témát dolgoz fel a regény, amelyről az embereknek általában kiforrott véleményük van. Aki bűnös, az bűnhődjön is tettéért. Az Egyesült Államok néhány államában pedig ez a halálbüntetés lehetőségével is párosul. Viszont itt van ez a könyv, és egy olyan perspektívából mutatja be a halálsort, amivel korábban nem találkoztam. Egy gyilkoséból, aki nem véletlenül került a halálsorra. Azért is viselt meg a regény annyira, mert erre a tényre sokszor kellett emlékeztetnem magam. Igen, eljutottam oda, hogy szinte sajnáltam őt… ami még sokkolóbb, szinte szimpatizáltam vele. Ez pedig teljesen betett az ítélőképességemnek – sokszor teljesen elfelejtettem, hogy a narrátor nem egy ártatlan a halálsoron, ő tett érte, hogy odakerüljön. Mikor pedig eszembe jutott újra – na igen, kissé megrázó volt ebben a tudatállapotban lenni.
Azonban nem ez az érzelmi kikészülés okozta egyedül, hogy imádtam a könyvet (nem, nem vagyok mazochista, csak szeretem, amikor egy könyv ennyire mély érzelmeket képes kiváltani belőlem. Szerintem az ilyen könyvek válnak az abszolút kedvencekké). Nagyon tetszett az írásmód is. Az írónő olyan légkört teremtett, ami elvarázsolt, megborzongatott és elérte, hogy a külvilágot a legteljesebben kizárva belevesszek a könyvbe. A hangulat igen komor, ugyanakkor rejtélyes is, hiszen ki a Hölgy? Ki a bukott pap? Mit követett el a narrátor? Igen morbid kíváncsiság töltött el a könyv folyamán, mert tudni akartam (talán, hogy elborzasszon, és elmúljanak azok az érzelmek, amik gyötörtek).
Az az érdekes, hogy nem a narrátor a főszereplő. Ő kívülállóként figyeli az eseményeket, végigkövet egy felmentési eljárást. Bevallom, engem annyira nem izgatott, mi lesz annak a kimenetele – úgy voltam, hogy még ha semmi nem történne, akkor is ennyire szeretném a könyvét. Ugyanakkor elgondolkodtatott ennek a rabnak a sorsa – miért akarta ezt? Miként jutott el erre a pontra? Miért, miért, miért? Folyton ebbe a kérdésbe szaladtam olvasás során. De visszatérve erre a rabra, vagy inkább csak általánosságban a rabokra. Gyilkos elmékben szoktam látni, hogy gyermekkori trauma okoz ilyen deviáns tendenciákat, így nem okozott meglepetést, hogy itt is előkerült. Azonban az írónő sokkal részletesebben kidolgozta a börtönben lévő főbb szereplők háttértörténetét, amivel magyarázatot ad, de nem menti fel őket tetteik alól.
Itt le is zárom ezt a bejegyzést. Bevallom, bármennyire is imádtam ezt a könyvet, nem vagyok benne biztos, hogy ez mindenkinek való. Viszont irodalmi szempontból nézve egy gyönyörűen megírt, érzelemdús, valósnak érződő karakterekkel megtöltött regényhez volt szerencsém. Csak ajánlani tudom; egyedi és kihagyhatatlan.
Dearies, hadd meséljek az egyik abszolút kedvenc regényemről, amivel valószínűleg még sokat fogtok találkozni a blogon (különösen a best of 2015 posztban).
Azt be kell vallanom, hogy nem könnyű erről a könyvről írni, és még nehezebb megtalálni azokat a szavakat, amelyek megfelelően kifejezik azokat az érzéseket, amelyet ez a regény kiváltott belőlem. Talán, ha odatenném minden jelző után, hogy szorozzuk be x-szel.
Miután befejeztem a könyvet, nem is tudom, mit éreztem. Egyszerűen bármit csináltam, ez a regény jutott eszembe, egyfolytában azon kattogott az agyam. Nagyon érdekes volt, mert ilyet nagyjából szökőévente csinál velem egy-egy könyv. De nem tudtam nem gondolni rá. Teljesen megbabonázott, én is bekerültem az elvarázsoltak világába, és a mai napig nem szabadultam belőle. Most is, ahogy írom a bejegyzést, azon gondolkodom, miért, hogyan, lehetett-e volna másként, vajon hány ilyen eset van, érdemes-e, stb. stb. stb. Még annyi kérdésem van, és minden egyes alkalommal, mikor a regény valamely aspektusára gondolok, csak újabb kérdések merülnek fel bennem. A könyv válaszokat nem adott, rám bízta, a saját értékítéletemre, hogy megkeressem a magam válaszait. Ám mióta olvastam a könyvet, nem is tudom. Valami megváltozott – talán, mert olyat éreztem, ami alapvetőleg elítélendő? Nem tudom.
Hogy mit is éreztem. Ellentétes érzelmek egész kavalkádját, hogy őszinte legyek. Egy olyan témát dolgoz fel a regény, amelyről az embereknek általában kiforrott véleményük van. Aki bűnös, az bűnhődjön is tettéért. Az Egyesült Államok néhány államában pedig ez a halálbüntetés lehetőségével is párosul. Viszont itt van ez a könyv, és egy olyan perspektívából mutatja be a halálsort, amivel korábban nem találkoztam. Egy gyilkoséból, aki nem véletlenül került a halálsorra. Azért is viselt meg a regény annyira, mert erre a tényre sokszor kellett emlékeztetnem magam. Igen, eljutottam oda, hogy szinte sajnáltam őt… ami még sokkolóbb, szinte szimpatizáltam vele. Ez pedig teljesen betett az ítélőképességemnek – sokszor teljesen elfelejtettem, hogy a narrátor nem egy ártatlan a halálsoron, ő tett érte, hogy odakerüljön. Mikor pedig eszembe jutott újra – na igen, kissé megrázó volt ebben a tudatállapotban lenni.
Azonban nem ez az érzelmi kikészülés okozta egyedül, hogy imádtam a könyvet (nem, nem vagyok mazochista, csak szeretem, amikor egy könyv ennyire mély érzelmeket képes kiváltani belőlem. Szerintem az ilyen könyvek válnak az abszolút kedvencekké). Nagyon tetszett az írásmód is. Az írónő olyan légkört teremtett, ami elvarázsolt, megborzongatott és elérte, hogy a külvilágot a legteljesebben kizárva belevesszek a könyvbe. A hangulat igen komor, ugyanakkor rejtélyes is, hiszen ki a Hölgy? Ki a bukott pap? Mit követett el a narrátor? Igen morbid kíváncsiság töltött el a könyv folyamán, mert tudni akartam (talán, hogy elborzasszon, és elmúljanak azok az érzelmek, amik gyötörtek).
Az az érdekes, hogy nem a narrátor a főszereplő. Ő kívülállóként figyeli az eseményeket, végigkövet egy felmentési eljárást. Bevallom, engem annyira nem izgatott, mi lesz annak a kimenetele – úgy voltam, hogy még ha semmi nem történne, akkor is ennyire szeretném a könyvét. Ugyanakkor elgondolkodtatott ennek a rabnak a sorsa – miért akarta ezt? Miként jutott el erre a pontra? Miért, miért, miért? Folyton ebbe a kérdésbe szaladtam olvasás során. De visszatérve erre a rabra, vagy inkább csak általánosságban a rabokra. Gyilkos elmékben szoktam látni, hogy gyermekkori trauma okoz ilyen deviáns tendenciákat, így nem okozott meglepetést, hogy itt is előkerült. Azonban az írónő sokkal részletesebben kidolgozta a börtönben lévő főbb szereplők háttértörténetét, amivel magyarázatot ad, de nem menti fel őket tetteik alól.
Itt le is zárom ezt a bejegyzést. Bevallom, bármennyire is imádtam ezt a könyvet, nem vagyok benne biztos, hogy ez mindenkinek való. Viszont irodalmi szempontból nézve egy gyönyörűen megírt, érzelemdús, valósnak érződő karakterekkel megtöltött regényhez volt szerencsém. Csak ajánlani tudom; egyedi és kihagyhatatlan.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Enchanted (2014)
Kiadó: Fumax (2015)
Oldalszám: 224
Nyereményjáték
A börtönben sokféle ember megfordul, különböző bűnöket követnek el, mi azonban most sorozatgyilkosokat keresünk.
A kép és a rövid leírás alapján ki kell találnotok, kiről lehet szó, és a választ beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe, és esélyetek lehet megnyerni Az elvarázsoltak egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van válaszolni a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
A blogra tévedt sorozatgyilkos:
Huszonnégy nő meggyilkolásáért elítélték, de 1916-ban megszökött a börtönből. További sorsa ismeretlen. Áldozatainak bizonyított száma: 24, bűnelkövetés évei: 1912-1916.
További állomások
06/03 Always Love a Wild Book
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése