2015. június 21., vasárnap

Jessica Alcott: Even When You Lie To Me

"Miért olyan könnyű látnunk, hogy más emberek élete hétköznapi és céltalan, és olyan nehéz felismernünk, hogy a miénk is az?

Charlie nem várja a középsuli utolsó évét. Még egy év, amikor legjobb barátnője, Lila, árnyékában él. Még egy év, amikor a kedvenc regényei mögé bújik. Még egy év, amikor a perfekcionista anyjával való kényes kapcsolatát ápolgatja.

Azonban minden megváltozik, mikor megismerkedik az új angol tanárral. Mr. Drummond okos. Laza. Vicces. Helyes. Mindenki szereti őt. És Charlie úgy gondolja, hogy a férfi az egyetlen, aki megérti őt. Azt is gondolja, hogy talán nincs egyedül az érzelmeivel.



Mint angol olvasmányaim többségével, az Even When You Lie To Me-vel is a friss megjelenéseket böngészve találkoztam. Megfogott a borító, és mikor elolvastam a leírást, végképp megvett magának – bevallom, leginkább az érdekelt, miként valósítja meg a tanár-diák szerelem dolgot az írónő.

Elöljáróban annyit, hogy egy nap alatt olvastam ki a könyvet, annyira sikerült beszippantania.

Hatalmas szerelemnek indult ez a regény, és úgy éreztem, Charlie helyzetével könnyedén azonosulni tudok – különösen ezzel a tanárába való belezúgás gondolatkörrel (oké, nálam ez az egyetemen jött elő, és annyira jó szórakozás volt). Igen, ezért voltam kíváncsi, milyen kivitelezése lesz ennek a szálnak. Finoman szólva érdekes. Kétség ne férjen hozzá, a köztük lévő kémia nagyon helyén volt (bár nagyon hirtelen váltottunk az engem nem érdekelről az akarom őt állapotba), és a jeleneteik! Elolvadtam szinte mindegyik közös jelenetükön, még ha csak olyan apróságok is voltak, hogy egymásra néztek.

Amúgy kíváncsi lennék, Tom szemszögéből erre a kapcsolatra, hogy mit érzett, hogyan dolgozta fel a helyzetet, amibe keveredett, stb. Persze vannak utalások, de szeretném tudni lélektanilag miként élte meg – végül is ő volt a felnőtt, nála nem lehetett olyan egyszerű, mint Charlienál. Ha már Tomnál vagyok, be kell vallanom, kissé vegyes érzéseim vannak vele szemben. A könyv elején egészen kedveltem a laza stílusát, a humorát. Igazán elbűvölő volt, aki erőt sugárzott magából. Viszont ez fokozatosan megváltozott a történet előrehaladtával és a regény végére mintha nem is ugyanaz a férfi lett volna, akit megismertem. Azon tűnődtem, hogy ennek köze lehet-e ahhoz, ahogy a kapcsolatuk alakul. Szeretném azt hinni, hogy igen, mert így ez az átalakulás jelentős szimbolizmussal is bír. Bárhogy is, Tommal végig ez a szimpatikus-nem szimpatikus kapcsolatban maradtam (most utólag inkább a második felé hajlok).

Charlie számomra a könyv nagy részében szimpatikus volt. Megértettem a problémáit, így még könnyebben azonosultam vele. Külföldön többen is önsajnáltatásnak vették ezt, de onnan kiindulva, hogy saját magában gondolta ezeket, és nem ország-világ előtt sajnálkozott, számomra nem tűnt annak. Charlie alapvetőleg jó karakter, szerethető személyiséggel, de. És igen, most kb. ugyanaz fog lejátszódni, mint Tomnál. A könyv vége felé Charlie viselkedése annyira karakteridegen lett, mintha nem is ő lenne az. Gyakorlatilag kifordult önmagából, és érthetetlenné vált, mit miért tesz. Lehet, hogy ez lett volna a karakterfejlődése, de ez nagyon éles, ok nélküli változás volt. Az a bizonyos jelenet, ami a regény csúcspontja volt, számomra mélyponttá vált éppen emiatt.

Charlienak egy barátnője volt a könyv nagy részében, ez pedig Lila. A Rémálom-ügyes posztomban emlegettem, hogy a legjobb barátnővel való kapcsolatot kétféleképpen ábrázolják általában. Nos, itt a másik eset. Lila elvileg Charlie legjobb barátnője már gyermekkoruk óta, azonban ez itt egyáltalán nem látszik. Annyira felszínes a barátságuk, amit csak még tovább ront, hogy semmi érzelmi kidolgozás nincs velük kapcsolatban. Az már csak hab volt a tortán, hogy Charlie igen fontos dolgokat nem osztott meg Lilaval, aztán pedig őt hibáztatta, amiért kissé szkeptikus vele kapcsolatban. Tudom, hogy ezzel az írónőnek az volt a célja, hogy a barátság fontosságára rávilágítson, de hagyta lógni az egészet.

Erről jut eszembe, hogy igazán nem is lett feloldása annak, amit Charlie nem mesélt el Lilanak, pedig szerintem ez igen komoly kérdés. Egyszer került elő valamivel később, és az írónő, amit ott csinált? Na, ott forgattam egy kicsit a szemem.

Mindezek ellenére nagyon tetszett a regény, a befejezése pedig kismillió érzelmet váltott ki belőlem, így igen pozitív olvasási élmény volt. Mondjuk, nem tartozik az újraolvasós kategóriába, de egyszer mindenképp megérte elolvasni.


Könyv adatai
Eredeti cím: Even When You Lie To Me (2015)
Kiadó: Crown Books
Oldalszám: 352

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése