2015. június 7., vasárnap

Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve

"Egy dolgot mindenképpen megtanul az, aki ilyen sokáig él, mint én: nincsenek se jó, se teljesen rossz emberek. Egész életünkben felváltva járkálunk a sötétségben és a fényben."

Sorozat: Unwind disztológia #1

Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?
Szép új világ?
Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?




Mi lenne, ha minden egyes részedet fel lehetne használni másokon? A betegek biztos jobban járnának, de mi történne azokkal, akiket szétbontanak? És ha nem választhatnál, hogy akarsz-e segíteni másokon? Ha tudnád, hogy a szerveid másokban élnek majd tovább? Félnél, vagy várnád a bontást? Vajon a lelkeddel mi lesz?
Az Unwind blogturné során ezekre a kérdésekre keressük a választ, bár nem kizárt, hogy nem fogjuk mindre megtalálni. Ha velünk tartotok a hét állomás során megismerkedhettek a világgal, a szereplőkkel, és ahogy az lenni szokott, nyerhettek is. Gyertek ti is, nézzük meg, hogyan menekülnek szereplőink a végzetük elől.

Neal Shusterman könyve már évek óta a várólistámon volt, és bár általánosságban jókat hallottam róla, valahogy sosem éreztem a késztetést, hogy elolvassam. Én csacska nőszemély! Már évek óta imádhatnám ezt a könyvet! Sokat kell törlesztenem ezért.

Nem is tudom, hol kezdjem az áradozásomat – mert ez a bejegyzés bizony csakis abból fog állni. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, és már most szívesen újraolvasnám. Igen, ennyire jó volt. Kiváló, mesteri, lebilincselő, lenyűgöző, szívszorító, elgondolkodtató… csak, hogy még néhány jelzőt bevessek a könyv jellemzésére.

A disztópiás világ alapja sokkoló, és garantálja, hogy lesznek érzelmileg megterhelő részek is. Ugyanakkor nagyon egyedinek tartom ezt a háttérvilágot, miszerint az embert 13 és 18 év között szétbonthatják, ha a szülei beadnak egy megrendelőlapot. Rengeteg kérdést vetett fel bennem ez az alap, amelynek egy részére a könyv olvasása során kaptam választ. Bár a legfontosabb kérdésem ez: miért? Illetve hogyan tudták annyira átkódolni az emberek morális és értékrendszerét, hogy teljesen hétköznapi esemény legyen a szétbontás? És tényleg, egyáltalán hogy képes valaki 13 év (vagy több) után azt mondani, hogy ó, bontsák szét a gyerekem, nekem már nem kell. Megrázó volt erről olvasni. Muszáj kiemelnem, hogy ezzel a világgal az abortusz kérdése is felmerült, amiről itt nem írok bővebben, mindenkinek megvan a saját véleménye róla. Azonban érdekes volt, hogy az író bemutatta, milyen következményekkel is járhatna a teljes abortusz tilalom (gólyázás). Egyébként már maga a gólyázás is annyira brutális volt szerintem – különösen úgy, hogy az író kifejtette a hátulütőit is, és nem csak azt, hogy mi történik a „szerencsésekkel”.

A másik, ami a világ kidolgozottságát dicséri, a tized, avagy a vallási fanatikusság megjelenése. Engem nagyon meglepett, hogy vannak olyan családok, akik úgy gondolják, tizedet adni dicsőséges tett. Sőt, még a tizednek adott gyermeket is úgy nevelik, hogy végig sulykolják belé, hogy amint tizenhárom éves lesz, szétbontják. Érdekes volt ennek a magyarázata különböző vallási idézetekkel, történetekkel, stb. történt meg, ami még autentikusabbá és valósághűbbé tette az egész jelenséget. Ezért is gondolom, hogy a háttérvilágot Neal Shusterman remekül kidolgozta. Azért kíváncsi lennék, hogy a szétbontás csak az országban általános procedúra, vagy esetleg globális jelenség? És ha igen, az Alapvető Emberi Jogok mennyiben változott meg ennek engedélyezésére? Ismét a kérdések. De ez csak azért van, mert annyira komplex ez az univerzum, és még most is, hogy a bejegyzést írom, újabb és újabb kérdéseim támadnak.

Nem csak a világ, a történet is igen összetettre sikerült rengeteg akcióval, felmerülő morális problémával, és jó pár „belül zokogok” jelenettel. Mostanában viszonylag nyugodt folyású regényeket olvastam, így ez a sok izgalom üdítően hatott. Mondjuk cserébe sokszor aggódhattam a szereplőimért, sőt, szerintem az író célja volt, hogy a frászt hozza rám. Tetszett, hogy rengeteg csavar került az Unwindba, én pedig ültem döbbentem minden egyes fordulat után. Illetve, volt egy fejezet, ami után teljesen leblokkoltam. Egyedüli nehézséget az jelentette, hogy néha le kellett tennem a regényt, én pedig nem akartam. Szívesen elzártam volna magam, hogy csak olvashassam a könyvet, és semmi mással ne kelljen foglalkoznom.

Ehhez a szereplők is hozzájárultak, akiket nagyon megszerettem. Bevallom, Lev (aki tized volt) eleinte egyáltalán nem volt szimpatikus, sőt. Frusztrált, mivel a nevelése miatt olyan megszólalásai voltak, amiért néha megráztam volna. Pedig tudtam, hogy nem tehet róla, csak … Na, de a lényeg, hogy szerintem ő az, aki a legnagyobb karakterfejlődésen megy végig a regény folyamán.

Viszont nem az ő, hanem Connor sorsa volt, ami leginkább megviselt. Ő az, aki egy teljesen átlagos családból jött, akivel annyi baj volt, hogy néha verekedésbe keveredett. Annyira mélyen együttéreztem vele, az érzelmei annyira megérintettek. Nem tudom leírni, mennyiszer okozott nekem kisebb szívinfarktust egy-egy tettével. Nem volt ő sem tökéletes, rengeteg hibája volt, de sokat fejlődött. Sőt, már a kezdetekből szerethető karakter volt, úgyhogy a regény folyamán csak még közelebb nőtt hozzám.

Ez egyébként általános jelenség az Unwindban. A karakterek annyira hús-vér szereplőnek érződnek, hogy úgy éreztem, bármikor összefuthatnék bármelyikükkel az utcán. Egyikük sem volt tökéletes, de mindegyikük sokat fejlődött a regény időtartama alatt. Az esendőségük, a sorsuk volt az, ami eleinte a szimpatizálás alapját adta, de ahogy haladtam előre a könyvben, ezt a személyiségükkel és tetteikkel betonozták be.

Mindenképp szeretnék beszélni a romantikáról is, ami annyira természetes részét képezte a könyvnek. Olyan volt, mint a hűs szellő egy forró napon. Gyönyörűen kidolgozott, szinte teljesen észrevehetetlen, de őszinte, mélyről fakadó érzelmeket mutatott be Neal Shusterman. Az egyik kedvenc szerelmi szálam lett, ami ebben a könyvben megjelent.

Mindent összevetve egy kiválóan megírt, részletesen kidolgozott regényhez volt szerencsém. Nem tudom, milyen szavakat használhatnék még, hogy kifejezzem, mennyire de mennyire megszerettem. Azért pedig külön dicséret jár, hogy ennyi kérdést felvetett bennem olvasás közben – olyanokat ráadásul, amelyek a regény után is velem maradtak. De a lényeg, hogy imádtam, és ajánlom mindenkinek.



Könyv adatai
Eredeti cím: Unwind (2007)
Kiadó: Könyvmolyképző (2015)
Oldalszám: 384

Nyereményjáték


A történetben a bontásra ítélteket elviszik egy helyre, ahol minden szervüket külön tárolóeszközökbe teszik, amelyeket majd később más emberek kapnak meg. Nektek most pont fordítva kell tennetek.
Szétbontottuk az egyik szereplőt, a darabjait a különböző állomáson találjátok. Ha összerakjátok a képet, megkapjátok a szereplő nevét, amit be kell írnotok a rafflecopterbe.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.





További állomások

06/07. Always Love a Wild Book

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése