2015. április 3., péntek

Holden Rose: A harmadik

"Azt hiszem, legközelebb ügyesebbek lennénk... de remélem, nem lesz legközelebb."

Sorozat: Howard Matheu különös esetei #1

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és lehet, hogy rablók vannak a nyomomban.
Nitával és Gillel láttunk valamit a nyári táborban, amit nem kellett volna. Hallgattunk róla, mert azt gondoltuk, úgyse hinnének nekünk. De nem hagyhattuk annyiban. Készítettünk egy tervet, hogy ne érezzük magunkat veszélyben. Bizonyítékot kellett találnunk!
Ez nem volt mindig egyszerű, és néhány dolog elég viccesen alakult.
Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.



Be kell vallanom valamit – az elmúlt években bizonyos szinten bizalmatlan lettem a magyar szerzőkkel szemben. Ennek sok összetevője van, amikbe nem szeretnék belemenni, de a lényeg az, hogy évről-évre kevesebb magyar szerző által írt regényt olvastam (kortársra gondolok ezalatt). Mikor kezembe akadt Holden Rose könyve, elismerem, kissé tartottam tőle – pont a fent említett ok miatt. Úgyhogy nagyon örültem, mikor már az első oldalak biztosítottak róla, hogy egy nagyszerű regénynek nézek elébe. És nem is csalódtam.

Igen, mindezt úgy mondom, hogy „kissé” kívül esem a regény célközönségén. Viszont ebből is látszik, hogy ez a történet nem csak a gyerekeknek okozhat remek szórakozást, hanem széles közönséget képes bevonni az aranyosságával, könnyedségével és, ami nálam szerepet játszott, a nosztalgia faktorával. 

Mielőtt azonban belekezdenék a történetbe, mindenképp ki szeretnék térni az írásmódra. Komolyan úgy gondolom, hogyha ez a könyv nem így lett volna megírva, esélyes, hogy elveszett volna a többi gyermekkönyv közt. Viszont az, hogy az író hitelesen írt egy nyolc éves fiú szemszögéből, sőt még olyan apróságokra is figyelmet fordítson, hogy a lábjegyzeteket is az ő szemszögéből írja, kiemeli ezt a regényt. Egyszerűen imádtam azt az egyszerűséget, az életkori sajátosságokat szem előtt tartó fogalmazást, magyarán mindent. 

Éppen ezért működtek az érzelmi faktorok is. Mikor nekiálltam írni a bejegyzést, azon gondolkodtam, vajon nyújtott-e valamit érzelmileg a regény – mert közvetetten persze, arról már írtam -, éreztem-e egy-egy jelenetnél valami komolyan érzelmet? A válasz pedig, igen. Történetesen az egyik résznél majdnem megszakadt a szívem. Nem tehetek róla, a barátságról szóló történetek mindig hatással vannak rám. Ezen kívül viszont folyton vigyorogtam, mert bár Howard még kisfiú, néha olyan megjegyzéseket tett… ajaj! 

A történet maga nagyon édes volt – azok után, hogy mennyi komor psycho-thrillert néztem mostanában, ez maga volt a megváltás. Nagyon tetszett az elejétől a végéig! Különösen jó volt, ahogy Howardék nyomoztak, és sorra kerültek fel és le a listáról a nevek. És akkor még nem is említettem, mennyi kalandban volt részük ennek köszönhetően. Teljesen belevesztem a történetbe, egyszer majdnem lekéstem a csatlakozásom, mert megszűnt számomra a külvilág, amint nekiálltam az olvasásnak. Azt nagyra értékeltem, hogy kicsit lightosan, de reális maradt – ez adta az egyik báját egyébként. 

A karakterek könnyen megkedvelhetők. Szerettem, hogy ennyire különbözők voltak, mert így nagyobb az esélye, hogy valamelyikükkel azonosuljunk. Én például Nitát kedveltem legjobban. Nála például érdekelne, hogy milyen az élete általánosságban, vagy hogy milyen hatások érik őt az iskolában. 

Howard is nagyon szimpatikus volt (oké, rajongtam érte is tisztességesen). Úgy vettem észre, hogy ő személyiségileg a balansz Nita és Gil közt. Egyébként olyan jó volt, hogy már az írásmódjából megismerhettem, és a tettei is ezt a személyiséget tükrözték.

Egyedül Gil volt, akit kissé kevésbé szerettem. Ő a legfelnőttebb hármuk közül, és ő az, akibe a legtöbb racionalitás is szorult. Szerintem csak az lehetett egyébként a bajom, hogy annyira beleéltem magam a történetbe, hogy néhány tettét gyerek szemszögből értékeltem, és nem voltam hajlandó jó ideig elismerni, hogy jó gyerek ő, és minden oké vele.

A hármuk barátsága viszont nagyon szépen ábrázolt. Különösen tetszett, hogy a regény során többször is kiderül, mennyire fontos számukra a másik barátsága

Mindent összevetve egy lebilincselő, abszolút szerethető regényhez volt szerencsém, ami annak ellenére, hogy milyen rövidke, nagyszerű élményt nyújtott. Mit mondjak, alig várom, hogy folytathassam Howardék kalandjait.


Könyv adatai
Eredeti cím: A harmadik (2014)
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 130

Related Posts:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése