2015. április 10., péntek

Jessie Burton: A babaház úrnője

"Hiszen mi más vagyok én magam, tűnődik, mint a saját képzeletem terméke?"

Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget.

Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.


A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jessie Burton, angol író-színésznő első regénye, A babaház úrnője. A fiatal írónő első könyvéért több díjat is kapott, továbbá 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a műve - többek között magyarul is.

2015. április 4.-től a Blogturné Klub öt bloggere teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve minden állomáson az extrák fül alatt további információval, érdekességekkel találkozhattok A babaház úrnőjével kapcsolatosan. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, a helyszínről, és szereplőkről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

A babaház úrnőjével a Goodreadsen találkoztam, ugyanis az egyik kedvenc Booktuberem éppen ezt a regényt olvasta. Ekkor láttam, hogy egy történelmi könyv, ami egy nem túl gyakran megjelenő helyszínen játszódik… és még a téma is kissé misztikus. Megvett magának egyből. Úgyhogy képzelhetitek, mekkora volt az öröm, mikor megtudtam, hogy magyarul is megjelenik ez a különleges regény.

A prológus elsőre érdekesnek tűnt… másodszorra kissé rémisztőnek. Tudjátok, van neki egy olyan különleges tulajdonsága, hogy ha elolvasod újra a regény befejezése után, teljesen új értelmet kap. Ez a tudás pedig nagyban megváltoztatja a vele kapcsolatos érzelmeidet. Legalább is rám nagy hatást gyakorolt.

A háttérvilágot szeretném külön kiemelni, és nagyon megdicsérni az írónőt. Szerintem nagyon alaposan és történelemi hűségét megőrizve jelenítette meg a 17. század végi Amszterdamot. Imádtam olvasni arról, hogy miként zajlott akkoriban az élet, milyen nagy mértékben itatta át a társadalmat a kereskedelem és a vallás. Ez egyébként egy igen érdekes morális kérdést is jelentett a könyvben – az anyagiak vagy az Isten-félés számított fontosabbnak ebben a korban. Nagyon tetszett, ahogy az írónő ezt a kérdést feldolgozta – szemléletesen, sokszor könyörtelenül kimondva olyan dolgokat, amik napjainkban is igazak, csak abban az időszakban sokkal kegyetlenebbül hatottak.

A történet nem nagy volumenű, ám mégis teljesen lekötötte az érdeklődésemet. Élveztem arról olvasni, hogy miként illeszkedett be Nella az amszterdami életbe, miként dolgozott fel egy-egy kényes helyzetet, miként formálódott a személyisége négy hónap alatt. És akkor még nem is említettem a lány életét még inkább felforgató babaházat és a miniatűr készítőt. Ó te jóság, de imádtam azt a rejtélyt! Képzeljétek el, hogy kaptok egy hatalmas babaházat, és teljesen random folyamatosan érkeznének holmik, amikről később kiderül, hogy gyakorlatilag jövőre való utalásokkal bírnak. Mikor épp nem egy-egy intrikával voltam elfoglalva, azon merengtem, hogy most akkor milyen ereje van ennek a miniatűrépítőnek. Sőt, olyan elméleteim is támadtak a végére, amik elég vadnak tekinthetők (Spoiler! Muszáj leírnom ezt. A miniatűrkészítőt Petronellának hívják, akárcsak a főszereplőnőt – én pedig azt hittem, hogy a főszereplőnő jövőbeli énje a miniatűrkészítő Spoiler vége).

Amúgy az „intrikák” rész is nagyon lekötötte a figyelmemet. Mármint most visszagondolva, mindig történt valami olyan, amin meglepődtem… néhol még a sokkolt jelzőt is használnám. Főként a családtagok és az ismerősök viszonyát tekintve voltak itt nagy csavarok – folyamatosan azt tette az írónő, hogy elhitetett velem valamit, aztán egy laza tollvonással keresztül húzta minden számításomat. A vége is hasonlóképpen történt… az öt bábu, igen?

A karakterek szintén rejtélyesek voltak; mindenkinek megvolt a maga titka. És mindegyik titoknak megvolt a maga következménye. Azt elismerem, hogy igazán egyik karaktert sem kedveltem meg, főleg mivel nem ismerhettem meg őket igazán. Mondhatni olyan hűvösek, kissé távolságtartók voltak, és az életük árán is védték a titkaikat. Még előlem is, igen. Éppen ezért nem tudtam azonosulni velük. Általában erre azt mondanám, hogy negatívum, de itt szerintem külön jót tett a könyvnek, hogy ilyenek voltak a szereplők. Mondjuk ettől még ugyanúgy átéreztem a velük történteket.

Mindent összevetve teljesen lenyűgözött ez a regény. A történelmi háttér nagyon hitelesre sikerült; végig úgy éreztem, mintha a 17. századi Hollandiában lennék tényleg, ahol a kereskedelemből igyekeznek megélni az emberek, ahol eljutni a Föld egy másik pontjára egy olyan kaland, amiben csak a szerencsés kiválasztottak vehettek részt. Egy olyan világban, ahol a vallás központi szerepet játszik az emberek hétköznapi életében, s ahol másnak lenni bűnnek számít. Egyszerűen imádtam minden ilyen aspektusát, mert megmutatta, mennyire más volt akkor a társadalom, de közben sok akkori jellemző a mai napig fellelhető. Tetszett a regény a történetéért is, a sok-sok egymástól látszólag teljesen különálló szállal, amely a végén, és már a babaháznak is köszönhetően összekapcsolódnak, s egymással ok-okozati viszonyba is kerülnek. Szerettem én ezt a regényt mindenért; egy igazán minőségi, szépen megírt és élvezetes könyv. Csak ajánlani tudom.



Könyv adatai
Eredeti cím: The Miniaturist (2014)
Kiadó: Libri (2015)
Oldalszám: 496

Nyereményjáték


„A helyi mondák szerint két norvég halász és egy kutya hajótörést szenvedett a Flevo-meernek (a későbbi Zuiderzeenek) azon a részén, ahol az Amstel folyó vize az IJen keresztül a tengerbe ömlik. Ott menedéket leltek, nemsokára családjukat is idehozták és egy települést alapítottak és így ők lettek a későbbi Amszterdam első lakói. Ez a hagyomány egy 15. századi rajzra vezethető vissza, amely egy koggét (középkori hajót) ábrázol két emberrel és egy kutyával, amelyen ugyan az emberek páncélba öltözöttek és a hajó tatján az akkori Amszterdam zászlaja lengedez. ”

Jessie Burton angol írónő a manapság divatos angol/amerikai helyszínekkel ellentétben Hollandiába, azon belül pedig Amszterdamba kalauzol bennünket. De tulajdonképpen miért is jelentős Amszterdam, hogyan emelkedett fel, s bukott el, és hol tart ma? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a minden turnéállomáson jelen lévő játékok keretében. Gyertek, tartsatok velünk, hiszen nem csak érdekességeket tudhattok meg ezáltal, hanem ahogyan ez lenni szokott, nyerhettek is!

A feladatotok nem más, mint az állomásokon lévő szövegrészletekből hiányzó neveket (vagy helyeket, társaságok neveit, stb.) beírjátok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe, továbbá a facebookos oldalakat nem elegendő meglátogatni, a tetszik gombot is kéretik megnyomni!
Figyelem! A Kiadó csak Magyarország területére postáz, valamint a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy jelentkezzen az értesítő e-mailre, egyéb esetben új nyertest sorsolunk!

A mai személyünk:

1672-ben Amszterdam ellenállt _____________ törekvésének, hogy uralma alá hajtsa a várost. Két újabb győzedelmes tengeri csata eredményeképpen - Schooneveld és Kijkduin mellett - az angolokkal megkötötték a westminsteri békét. Franciaországgal azonban folytatódott a háború. Az 1676. év nagy veszteséget hozott Amszterdamnak: de Ruyter admirális, a város legendás hírű hadvezére életét vesztette a franciák ellen az Etna közelében, Szicília partjai mellett vívott tengeri ütközetben. A háború csak 1678-ban ért véget, súlyos feltételeket jelentő békekötéssel.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése