2013. augusztus 1., csütörtök

Rachel Ward: Számok - A Káosz

"Hogy képesek az emberek aludni éjjelente? Hogyan hunyják le a szemüket, ernyednek el és adják át magukat a pihenésnek? Amikor én becsukom a szemem, számokat látok, halált, káoszt." (80. oldal)

Kezdjük a bejegyzést egy vallomással - nem olvastam ennek a sorozatnak az első részét. Tudom, furán hangzik, de igazából a két rész között nincs akkora összefüggés - az első rész főszereplőjének fia az egyik főszereplő ebben a részben.

Sorozat: Számok #2

2026 van, a tengerszint olyan mértékben megemelkedett, hogy folyamatosan evakuálni kell az embereket. Adam is ebbe a helyzetbe kerül dédnagyanyjával együtt, így hamarosan a Londonba tartó buszon találja magát. A fiú ekkor veszi észre, hogy hét ember ugyanazt a számot viseli - mindannyian 2027 januárjában halnak meg. Aztán ez a dátum egyre gyakrabban fordul elő különböző embereken, Adam pedig elhatározza, kideríti, mi fog történni ezen a napon.
Sarahnak ismétlődő rémálma van – tűz veszi körül, a kezében tartott kisbabát pedig egy megégett arcú fiú tépi ki a kezéből. Néha azt hiszi, mindez csak egy rossz álom… egészen addig, amíg nem találkozik Adammel; az álmában szereplő fiúval.


Nehéz nyilatkoznom erről a könyvről, mert nagyon sok, intenzív érzelmet kiváltott belőlem olvasás közben. Gyakorlatilag darabokra törte a szívemet, ha drámaian akarnék fogalmazni. Emellett határozottan pozitív csalódás – főleg azok után, hogy kissé elbizonytalanító volt az első részről olvasok sok negatív vélemény.

„És hirtelen ráébredek, mintha már nem tudtam volna eddig is, milyen hideg, kegyetlen ez a világ, és milyen hideg, kegyetlen emberekkel van dolgom. Azt hiszed, elfuthatsz, pedig nem. Azt hiszed, legalább valamennyire irányíthatod a saját életed, pedig nem. Végül úgyis elkapnak.”

A regény Londonban játszódik egy első ránézésre átlagos világban – azonban ez az Anglia már egy disztópikus világ része, ahol az áram több órára elmehet, ahol ugyanúgy beléd ültetnek chipeket, mint az állatokba, ahol menekülhetsz, de nincs esélyed elrejtőzni a kormány elől. Habár a különleges világfelépítés híve vagyok, ez a megvalósítás nagyon tetszett, mivel elég hihetőnek tűnt, ezzel pedig realisztikusabbá tette a regényt.

A Káosz apokaliptikus részéből az fogott meg, hogy nincs túlmagyarázva – vagyis az írónő nem bocsátkozik olyan tudományos magyarázatba, amit esélyem sem lett volna felfogni. Inkább egy ugyancsak hihetőnek tűnő (nem vagyok geológus, úgyhogy megadom magamnak a lehetőséget arra, hogy kétkedjek) megoldást talált. Minek Napkitörés, idegen erők támadása?

Mindezek mellett jelenik meg Adam képessége, aminek „köszönhetően” látja minden ember szemében, hogy mikor és miképp hal meg. Gyakorlatilag ez volt az az aspektus, ami felkeltette az érdeklődésem a könyv iránt. Aminek legjobban örültem, hogy az írónő kifejtette, milyen következményei vannak ennek a képességnek, hogy mit jelenthet másnak, ha tudja a számát.

A pont, ahol először éreztem, hogy ez bizony nem semmi olvasmány lesz, akkor volt, mikor jobban megismerhettük a főszereplők hátterét. Különlegessé tette a könyvet, hogy nem valami cukormázas életét éltek, hanem sok mindenen keresztül kellett menniük. Sarah helyzete különösen meglepett, nem gondoltam, hogy ennyire száraz módon, finomkodások nélkül fogalmazza ezt meg az írónő.

Ami igazán összetörte a szívemet az hogy Adam miként bánt a dédijével. Egyszerűen gyűlöltem a fiút, hiába van dühkezelési problémája, hiába érzi, hogy minden rossz… szörnyű volt olvasni erről is. Egyébként a dédit nagyon megszerettem, mindvégig különös módon védelmeztem magamban. Mintha önmagában nem lenne különleges karakter.

Adam és Sarah közti romantika valósághűsége igencsak elgondolkodtatott. Ábrázolom nektek a helyzetet:

1. Sarah retteg Adamtől, gyűlöli őt
2. Adam érdeklődik a lány iránt, szeretné tudni, miért fél tőle
3. A rajzóra, ahol Sarah végigsimít Adam arcán
4. Adam heteken át keresi Sarah-t
5. Sarah bizalmatlan Adammel, de már látszik valami
6. Sarah és Adam egyre többet vannak együtt, de mindig csak rövidebb időt
7. Összejönnek.

Bevallom, elsőre azt gondoltam, ez nagyon insta-love, mert hogyan szeretett bele Sarah a fiúba úgy, hogy előtte gyűlölte. Aztán az is eszembe jutott, hogy hetek telnek el, s elég mély nyomot hagytak egymásban azon a rajzórán. Egyébként szerintem az ő kapcsolatuk is kissé egészségtelen (nem jut eszembe jobb szó), ami remekül illeszkedik a háttértörténetükhöz. Úgy gondolom, Adam enyhén megszállottja lett Sarahnak, a lány érzelmei pedig már így is tönkre lettek téve odahaza, így az hogy „beleszeret” abba, akitől mindennél jobban félt és gyűlölt, csak egy újabb lépcsőfok.

Egyébként a könyv vége – és valószínűleg majd a teljes harmadik rész -, rácáfolhat az előbbi véleményemre, de ezekkel a szereplőkkel, ebben a világban, ilyen történésekkel körülvéve – nem tudok hinni abban az igazi nagy szerelemben.

A történet is remekül alakult, bár számomra nem volt annyira hangsúlyos, mint a szereplők. Mármint persze, közeledett 2027. január 1-je, és ez ellen tenni kellett valamit, de az írónő sokkal jobban koncentrált a karakterek belső világára és a köztük zajló interakcióra. Magyarul, ha szigorúan csak a történetet nézem, akkor voltak „üresjáratok”, amiket igazán eseménydús oldalak követtek.

Összesítve egy nagyon jól megírt karakterközpontú könyvhöz volt szerencsém, amit egyébként az első rész ismerete nélkül is lehet olvasni. A háttérvilág és a szereplők reálisak, a történet igazán kellemes, röviden – élmény volt olvasni.

Könyv adatai
Eredeti cím: The Chaos (2010)
Kiadó: Főnix Könyvműhely (2013)
Oldalszám: 280

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése