2013. augusztus 1., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: Opal

„- Mostanában nem sokszor mosolyogtál. Hiányzott, úgyhogy úgy döntöttem, megjutalmazlak érte.
- Megjutalmazol? – nevettem. – Istenem, csak te vagy képes azt gondolni, hogy megcsókolni valakit jutalomnak számít.
- Tudod, hogy így van. Az ajkaim életeket változtatnak meg, baby.”

Nyugodtan kijelenthetem, hogy már-már a függőségig imádom Jennifer L. Armentrout sorozatát. Mind az Obsidianről, mind az Onyxról pozitívan nyilatkoztam, sőt 2012-ben Daemon/Kat lettek az év párosa, az írónő az év írója és a Lux az év legjobb sorozata lett. Az Opalt még tavaly év végén olvastam, megjelenés utána szinte azonnal, s igen – egy újabb pozitív bejegyzés következik.
Sorozat: Lux #3



Kat élete fenekestől felfordult: Dee nem hajlandó szóba állni vele, egyik barátnője nyom nélkül eltűnik, édesanyja barátjáról pedig semmi hír. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Dawsont szinte egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni. Katet továbbra is gyötri a bűntudat, miközben próbálja összeszedni magát, és elfelejteni mindazt a szörnyűséget, amin keresztül kellett mennie. Azonban egy alku és két ellenség visszatérte nem engedi Katnek, hogy akár egy perc nyugalma is legyen. Vagy, hogy legalább egy bejegyzést írhasson a szépséges könyveiről.

Ez a rész. Ez a rész valami fantasztikusan csodálatos tökély volt. Az első oldaltól az utolsóig imádtam minden egyes sorát, s most majd megveszek júliusig. De kezdjük az elején.

„- Befogod valaha is?
- Mikor alszom – válaszolta Blake.
- És, mikor meghalsz – vágott vissza Daemon. – Befogod, mikor meghalsz.
Blake összeszorította ajkait. – Értettem.”

A második rész vége miatt úgy döntöttem, hogy elolvasom a Lux sorozat előzménynovelláját, a Shadows-t, ami Dawsonról és Bethről szól. Ennek ismeretében sokkal inkább át tudtam érezni a fiú helyzetét, hogy a könyv első részét azzal tölti, hogy próbál gondolkodás nélkül eljutni Beth-hez. Ami ezzel kapcsolatban különösen tetszett az Opalban, hogy milyen kis apróságokkal próbálják ismét összefogni Black-ék a családjukat. Mondjuk az viszont furcsa volt, hogy Dee teljesen kívülállóvá vált. Nem, értem én, hogy mindazok után, amin keresztülment, igyekezett távol maradni, de Armentrout teljesen kivonta a családból, s hatalmas karakterváltozáson vitte keresztül. Azóta is hiányolom a korábbi Deet.

Történet szempontjából nem ez volt a legeseménydúsabb rész, de ami történt bőven lekötötte az érdeklődésemet. Gondolom sejthető, hogy mi lesz a szereplők célja, most hogy Dawson visszatért – az a Dawson, aki teljes szívéből szereti Beth-et. Elég utalás? Nos, igen, azzal telik ez a rész, hogy próbálják kiszabadítani Bethet – persze mondhatnánk, hogy az élet nem habostorta, s ezt itt is megmutatja! Imádtam, hogy nem ment minden karikacsapásszerűen – bár azért a végén… nem vagyok olyan biztos, hogy ennek ilyen sikerrel kellett zajlania, mint ahogy zajlott. Rendben, tudom, hogy akkor mindannyian másra koncentrálunk, de azért, ha jobban belegondoltok… (igen, azért csinálom ezt, hogy akiknek ez a rész jönne, vagy csak spoilermániások, kedvet kapjanak, s beleolvassanak a sorozatba).

„- Igazad van. – A Pokol befagyott. Malacok repültek.
- Tessék?
- Igazad van. Be kellett volna néznem valamikor. Sajnálom. – A Föld lapos volt. Fogalmam sem volt, mit mondhatnék. Daemon szerint az esetek 99%-ban igaza van. Wow.”

A történetet nagy mértékben ellensúlyozza a romantika. Akik eddig nem szerették Daemont, azok most jó eséllyel csatlakoznak hozzánk a pocsolyába olvadáshoz, akárhányszor megjelenik ez a fekete hajú szépség a könyv lapjain. Kezdjük itt is azért a negatívummal. Valószínűleg velem lehet a gond, de akárhányszor Daemon és Katy veszekednek, utána szinte megbeszélés nélkül újra minden szivárványosan szép. Persze, később megbeszélik viszonylag, de ez nekem furcsa volt. Vagy csak hiányoltam egy kis drámát.
A pozitívum az mindenképpen az, hogy végre nem az a tipikus YA kapcsolatrend zajlik, s ezért szörnyen hálás vagyok Jennifer L. Armentroutnak. Bár nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a negyedik részben.

Már csak egyetlen dolgot nem említettem a mostani résszel kapcsolatban, ez pedig Katy karaktere. Imádtam a részeket, amikor magában gondolkodott – tetszett, hogy igazi badass módon viselkedik (mondjuk néha túlságosan is), és hogy nem tökéletes.

Összeségében egy újabb kedvenc regényt avattam az Opallal. Az egyik kedvenc sorozatom továbbra is – és annyit üzennék az írónőnek: Miért? Miért tetted ezt velünk?

„Szeretlek. Mindig is szerettelek, mindig is szeretni foglak.”


Könyv adatai
Eredeti cím: Opal (2012)
Kiadó: Entangled
Oldalszám: 452

Related Posts:

2 megjegyzés:

  1. Szijaa nem tudod meg mondani nekem hogy mikor lehet Olvasni már magyarul olvasni az opált??!?

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    A kiadó egyelőre csak annyit mondott, hogy 2014-ben várható a megjelenése. Ennél pontosabb dátumot ők sem tudnak.

    VálaszTörlés