2013. augusztus 8., csütörtök

Rachel Vincent: Lélekmentők

Rachel Vincent Sikoltók sorozatát még 2011 végén kezdtem el olvasni, miután fél éve már várólistás volt nálam. Akkor még csak az előzménynovellát olvastam el, de egyből megfogott magának. Ezt követően hamarosan az első rész, a Lélektolvajok is sorra került. Hasonlóképpen imádtam, rajongtam érte, ahogy azt egy remek kis könyvnél illik. Ezek után kötelező volt minél előbb nekiállnom a következő kötetnek.

Sorozat: Sikoltók #2


Kaylee ban-shee, egy olyan teremtmény, amely fülsüketítő sikítással jelzi, amikor valaki a halálán van. Éppen ezért, mikor a híres énekesnő meghal a koncerten, amin Kaylee is részt vesz, s a lány nem érez késztetést, hogy sikítson, már biztos, hogy valami nem stimmel. Edennek nem volt lelke.
Ami a helyzetet tovább rontja, hogy Eden barátnője, Tod exbarátnője, Addison is hasonló helyzetben van, ráadásul a híres kaszás szerint csupán pár napja van hátra, míg öngyilkosságot követ el, lelke pedig örökké azé a démoné lesz, akinek eladta a lelkét.
Éppen ezért Tod, Nash és Kaylee mindent megtesznek, hogy visszaszerezzék a lány lelkét, s megmentsék őt az örökkévaló szenvedéstől, ami rá várna a démon karmai közt.

Sokkal jobb lett, mint amire számítottam: „a pasija hűsége is megkérdőjeleződik.” A fülszöveg ezen része számomra azt vetítette előre, hogy a történet helyett a romantika kerül előtérbe. és biztos egy teljes rész azzal fog eltelni, hogy dráma lesz, hogy Kaylee csak panaszkodni fog – ismeritek gondolom ti is, mikor a főhősnő hirtelen kételkedni kezd, és átlagember számára megmagyarázhatatlan dolgokat művel. A legnagyobb örömöm, hogy ebben a könyvben nem áll fent ez a helyzet. Igazából a pasija hűsége nem kérdőjeleződik meg, Kaylee saját maga miatt aggódik, ugyanis szerinte Nash könnyedén találhatna bárki mást.

Ez számomra üdítően hatott, mivel sokkal könnyebb elképzelni, hogy a főszereplő magában kételkedik, mint hogy minden ok nélkül magándetektívest kezd játszani / ok nélküli féltékenységi jeleneteket tapasztalunk (gondoljunk csak a Crescendo-ra, vagy a Tormentre).

Ha már a romantikánál tartok, az első részben nagyon úgy érződött, hogy tipikus szerelmi háromszöget kapunk; viszont legnagyobb örömömre az írónő ezt nem vitte tovább. Egyelőre legalább is. Tod természetesen még mindig jól elszórakozik Kaylee-ékkel, de nem érződött, hogy többet is szeretne.

Az viszont kicsit elszomorító volt, ahogy Toddal bántak viszont, különösen Nash. Ezt természetesen csak a Tod-imádó énem mondatja velem, de néha Nash tényleg nagyon goromba volt.

A háttérvilág tekintetében újabb információkat tudhatunk meg, elsősorban a kaszásokról, illetve, hogy a lelkekkel mi mindent lehet csinálni. Teljesen Odaátos érzésem volt ettől az eladjuk a lelkünket száltól, ami ismét csak pozitívum. Emellett nagyon értékeltem, hogy az írónő rendesen elmagyarázta az új természetfeletti elemeket.

A történet! Kissé epizodikus jelleget vélek felfedezni a sorozatnál, mivel sem az első résznél, sem ennél a résznél nincsen igazán függővég; csak feldolgoznak egy eseményt, majd a következő részben egy újabbat, és így tovább. Ez az állapot mondjuk nem fog sokáig tartani, hiszen a későbbi részek címeiből kiderül, hogy igenis szép függővégeknek nézhetünk elébe.

Azt be kell vallanom, hogy a Lélekmentők története a könyv nagy részében igencsak egyhangú volt, nem sok impulzussal. A végén viszont az írónő ismét odatette magát, és olyan utolsó negyedet írt neki, ami szótlanul hagyott. Tényleg csak az szomorít el, hogy miért csak a vége lett ennyire kiemelkedő, miért kellett nekünk ahhoz gyakorlatilag végigunatkoznunk 230-40 oldalt, hogy ezt megkapjuk?

Összességében A Sikoltók egy könnyen szerethető sorozat, amiről bárcsak levennék vége azt a reklámszöveget, hogy az Alkonyat-rajongók imádni fogják. Személy szerint továbbra sem látok hasonlóságot a kettő könyv között azon túl, hogy paranormal romance és ya mindkettő (elnézést, csak ez még mindig fájó pont, hogy így reklámozzák külföldön és itthon is ezt a sorozatot. Miért nem lehet arra helyezni a hangsúlyt, hogy banshee-k vannak a főszerepben, ami nem a leggyakoribb természetfeletti lény a YA-irodalomban?) A karaktereket könnyen meg lehet kedvelni, a főszereplő képes kiállni önmagáért, nagyon tetszetős a könyv világfelépítése, a történet utolsó felvonása pedig határozottan meglepetést okoz az olvasónak.


Könyv adatai
Eredeti cím: My Soul To Save (2009)
Kiadó: Jaffa Kiadó (2013)
Oldalszám: 300

Related Posts:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése