"Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe."
Sorozat: Oni #1
Áron és testvérei hétköznapi tizenévesek. Vagy mégsem? Miért lesz szürke a vérük, ha napfény éri, és miféle titkot rejt apjuk állóórája? Amikor új lány érkezik az iskolába, csakhamar elszabadul a pokol, és kiderül, hogy hőseinknek még a tanárok közt is akadnak ellenségeik. Áron útja az álmos dunántúli kisvárosból egy lidérces kriptán, majd egy különös szentélyen át egyenesen Barathrum, az alvilág sötét mélységeibe vezet.
Buglyó Gergő Szürke vér könyvét először 2012-ben, megjelenés után olvastam, sőt még értékelést is írtam róla FV-re. Akkor négy csillagot adtam, fő problémámat pedig a történet darabosságában és némely fordulatában találtam. Kérdezhetnétek, hogy miért nem posztolom ismételten azt az értékelésemet… ennek pedig egyik fő oka, hogy a mostani véleményem valamelyest más. Mert képzeljétek el, második olvasásra jobban tetszett a Szürke vér, mint elsőre. Mármint eredetileg azért olvastam újra a könyvet, mert nem nagyon emlékeztem rá, de közben teljesen beszippantott.
Hol is kezdjem… talán a regénnyel való találkozásommal? Mikor anno először hallottam a regényről, közepes szinten vonzott, de nem éreztem szükségét, hogy beszerezzem. Ezen változtatott az író blogjának felfedezése. Nagyon tetszett, ahogy a könyvéről, az eddigi élményeiről írt, így azt gondoltam, a könyve is hasonló lesz írásmód szempontjából.
A Szürke vérben az egyik legkülönlegesebb aspektus, hogy Magyarországon, még pontosabban Kalpagon játszódik. Eddig nem találkoztam ilyesmivel, és lenyűgözött, no. Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni, nem igazán adott a regényhez a magyarországi helyszín. Talán a folytatásban? Bár az tetszett, mikor az egyik szereplő megjegyezte, hogy miként lehet, hogy egy ilyen unalmas helyen ilyen jelentős események történnek.
Mikor először olvastam a Szürke vért, semmit nem tudtam az onikról, Már Gergő könyvéből is sokat megtudtam róla, de be kell valljam, hogy a Teen Wolf-ban lévő oni-szál volt, aminek köszönhetően el is tudom képzelni őket. Ennek köszönhetően viszont második olvasásra teljes izgatottságban olvastam róluk, és igencsak adott a könyvhöz. Ezzel kapcsolatban viszont negatívumként meg kell jegyeznem, hogy lehet előnyösebb lett volna, ha nem az utolsó ötven oldalban kapok egy óriási információáradatot, hanem kicsit arányosabban elosztva a könyv egészében. Őszintén szólva, itt néha elkalandozott a figyelmem, és kétszer kellett újraolvasnom, hogy teljes képet kapjak az egész helyzetről. Olyan volt, mint amikor a gonosz elmondja a tervét, miközben a cselekmény áll. Mert egyébként itt is állt, amíg kapjuk a háttéranyagot a későbbi történethez.
Akkor térjünk át a történetre. Jobban tetszett a történet második olvasásra, és igazából csak egyetlen esemény volt, amit még mindig nem tudok felfogni. Az igazgató és a gyerekek kapcsolata. Szerintem a Könyvfesztiválon ismét bocsánatot kérek Gergőtől ezért, de nem látom az ok-okozati viszonyt. Talán, ha kicsit fokozatosabban vezették volna be ezt a szálat, nem pedig a mélyvízbe dobva. Csak egy kósza gondolat.
Most sokkal jobban tetszettek a csavarok, pláne mert nem emlékeztem, és ismét megdöbbentettek. Az első értékelésemben nem igazán voltam oda értük, de most megnézve nagyon értékeltem őket. Bár ismét a könyv végére maradtak a legizgalmasabb dolgok. Amúgy azt nem tudnám megmondani, hogy melyik fordulat volt a legmegdöbbentőbb, de a top 3 tíz oldalon belül történt. Ez nem negatívum, de kicsit olyan, mintha minden fontos a könyv utolsó részébe halmoztak volna fel.
Másik kisebb gondom, amin alaposan elgondolkodtam, az szintén a végével kapcsolatos – és igen, most spoiler jön, úgyhogy aki még nem olvasta, most ugorjon egy bekezdést. Szóval, én azt nem értem még, hogy a főszereplők csak úgy minden gondolkodás nélkül átmennek ebbe az alternatív univerzum-féleségbe. Nem gondoltak bele abba, hogy a család esetleg aggódna? Persze, fiatalok, de egy tizenhat évestől elvárható valamilyen szintű felelősségtudat – meg józan ész. Tudom, elég bonyolult helyzetben vannak, és hirtelen kell döntést hozni… de azért nem az volt az alternatívum, hogy megölik őket. Mondjuk az eseményhez kötődő emlékek elvesztése is bizonyára szörnyen hangzik… nem tudom őszintén, mit gondoljak, mert minden gondolatomra van ellenérvem is (ha valamit megtanultam történelem szakon, az ez).
Vissza a spoiler-mentes részhez. A történet minden apró negatívum mellett izgalmas, érdekfeszítő volt, egyszerűen olvastatta magát. A könyv nagy részét kitöltő nyomozás végig lekötötte a figyelmemet, és a főszereplőkkel együtt én is próbáltam összefüggéseket levonni (vagy még inkább emlékezni), de Gergő végig az orromnál fogva vezetett.
A karakterekkel elég semleges viszonyt építettem ki. Nátán volt, akit leginkább megkedveltem a bandából, de valószínűleg azért, mert az ő gondolkodásmódjával tudok leginkább azonosulni. Áron második olvasásra szimpatikusabb volt, mint elsőre, sőt legtöbbször csak mosolyogtam az apró dolgain – ez azért is volt jó, mert egyrészt így nem zárkóztam el Áron megismerésétől, másrészt, ennek köszönhetően egy sokkal összetettebb karakter rajzolódott ki belőle, mint elsőre gondoltam.
Akivel még mindig gondjaim voltak, az Anna. Nagyon nehezen kedvelek meg női főszereplőket, mert általában van valami gikszer velük – ahogy Annával is. Nem tudom, biztosan csak én vagyok így, de nekem kicsit ellentétes volt a viselkedése. Valószínűleg ez a kettőssége az, ami miatt nem igazán tudtam megérteni őt.
A karakterek összességében jól kidolgozottak és emberiek lettek. Külön ki szeretném emelni Petrát, akinek a vámpíros dolga annyira telitalálat lett, hogy csak gyönyörködtem azokon a jeleneteken. És természetesen el is gondolkodtatott, hogy ténylegesen léteznek ilyen esetek. Azt mondom, hogy Petra karaktere lett az egyik legösszetettebb – de csak nézzük meg, hogy a könyv elején, mint áldozat jelenik meg, a könyv végére pedig mi lesz belőle? Milyen nagyon megváltozott! Mindebben pedig komoly szerepet játszott a könyv elején lévő jelenet is. Te jóság, milyen karaktertanulmányt lehetne róla írni – vagy egy egész regényt…
Mindent összevetve, második olvasásra jobban tetszett a regény, sőt olyan aspektusokat fedeztem fel, amit első olvasásra nem, így új szemszögből láthattam a könyv néhány részét. Persze voltak vele gondok, de egy debütáló szerzőtől egy fantasy regény már magában nagy dolog. Ebben a hónapban fogom olvasni a folytatást is, kíváncsi vagyok, mi fog történni Áronékkal.
Könyv adatai
Eredeti cím: Oni: Szürke vér (2013)
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 346
Buglyó Gergő Szürke vér könyvét először 2012-ben, megjelenés után olvastam, sőt még értékelést is írtam róla FV-re. Akkor négy csillagot adtam, fő problémámat pedig a történet darabosságában és némely fordulatában találtam. Kérdezhetnétek, hogy miért nem posztolom ismételten azt az értékelésemet… ennek pedig egyik fő oka, hogy a mostani véleményem valamelyest más. Mert képzeljétek el, második olvasásra jobban tetszett a Szürke vér, mint elsőre. Mármint eredetileg azért olvastam újra a könyvet, mert nem nagyon emlékeztem rá, de közben teljesen beszippantott.
Hol is kezdjem… talán a regénnyel való találkozásommal? Mikor anno először hallottam a regényről, közepes szinten vonzott, de nem éreztem szükségét, hogy beszerezzem. Ezen változtatott az író blogjának felfedezése. Nagyon tetszett, ahogy a könyvéről, az eddigi élményeiről írt, így azt gondoltam, a könyve is hasonló lesz írásmód szempontjából.
A Szürke vérben az egyik legkülönlegesebb aspektus, hogy Magyarországon, még pontosabban Kalpagon játszódik. Eddig nem találkoztam ilyesmivel, és lenyűgözött, no. Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni, nem igazán adott a regényhez a magyarországi helyszín. Talán a folytatásban? Bár az tetszett, mikor az egyik szereplő megjegyezte, hogy miként lehet, hogy egy ilyen unalmas helyen ilyen jelentős események történnek.
Mikor először olvastam a Szürke vért, semmit nem tudtam az onikról, Már Gergő könyvéből is sokat megtudtam róla, de be kell valljam, hogy a Teen Wolf-ban lévő oni-szál volt, aminek köszönhetően el is tudom képzelni őket. Ennek köszönhetően viszont második olvasásra teljes izgatottságban olvastam róluk, és igencsak adott a könyvhöz. Ezzel kapcsolatban viszont negatívumként meg kell jegyeznem, hogy lehet előnyösebb lett volna, ha nem az utolsó ötven oldalban kapok egy óriási információáradatot, hanem kicsit arányosabban elosztva a könyv egészében. Őszintén szólva, itt néha elkalandozott a figyelmem, és kétszer kellett újraolvasnom, hogy teljes képet kapjak az egész helyzetről. Olyan volt, mint amikor a gonosz elmondja a tervét, miközben a cselekmény áll. Mert egyébként itt is állt, amíg kapjuk a háttéranyagot a későbbi történethez.
Akkor térjünk át a történetre. Jobban tetszett a történet második olvasásra, és igazából csak egyetlen esemény volt, amit még mindig nem tudok felfogni. Az igazgató és a gyerekek kapcsolata. Szerintem a Könyvfesztiválon ismét bocsánatot kérek Gergőtől ezért, de nem látom az ok-okozati viszonyt. Talán, ha kicsit fokozatosabban vezették volna be ezt a szálat, nem pedig a mélyvízbe dobva. Csak egy kósza gondolat.
Most sokkal jobban tetszettek a csavarok, pláne mert nem emlékeztem, és ismét megdöbbentettek. Az első értékelésemben nem igazán voltam oda értük, de most megnézve nagyon értékeltem őket. Bár ismét a könyv végére maradtak a legizgalmasabb dolgok. Amúgy azt nem tudnám megmondani, hogy melyik fordulat volt a legmegdöbbentőbb, de a top 3 tíz oldalon belül történt. Ez nem negatívum, de kicsit olyan, mintha minden fontos a könyv utolsó részébe halmoztak volna fel.
Másik kisebb gondom, amin alaposan elgondolkodtam, az szintén a végével kapcsolatos – és igen, most spoiler jön, úgyhogy aki még nem olvasta, most ugorjon egy bekezdést. Szóval, én azt nem értem még, hogy a főszereplők csak úgy minden gondolkodás nélkül átmennek ebbe az alternatív univerzum-féleségbe. Nem gondoltak bele abba, hogy a család esetleg aggódna? Persze, fiatalok, de egy tizenhat évestől elvárható valamilyen szintű felelősségtudat – meg józan ész. Tudom, elég bonyolult helyzetben vannak, és hirtelen kell döntést hozni… de azért nem az volt az alternatívum, hogy megölik őket. Mondjuk az eseményhez kötődő emlékek elvesztése is bizonyára szörnyen hangzik… nem tudom őszintén, mit gondoljak, mert minden gondolatomra van ellenérvem is (ha valamit megtanultam történelem szakon, az ez).
Vissza a spoiler-mentes részhez. A történet minden apró negatívum mellett izgalmas, érdekfeszítő volt, egyszerűen olvastatta magát. A könyv nagy részét kitöltő nyomozás végig lekötötte a figyelmemet, és a főszereplőkkel együtt én is próbáltam összefüggéseket levonni (vagy még inkább emlékezni), de Gergő végig az orromnál fogva vezetett.
A karakterekkel elég semleges viszonyt építettem ki. Nátán volt, akit leginkább megkedveltem a bandából, de valószínűleg azért, mert az ő gondolkodásmódjával tudok leginkább azonosulni. Áron második olvasásra szimpatikusabb volt, mint elsőre, sőt legtöbbször csak mosolyogtam az apró dolgain – ez azért is volt jó, mert egyrészt így nem zárkóztam el Áron megismerésétől, másrészt, ennek köszönhetően egy sokkal összetettebb karakter rajzolódott ki belőle, mint elsőre gondoltam.
Akivel még mindig gondjaim voltak, az Anna. Nagyon nehezen kedvelek meg női főszereplőket, mert általában van valami gikszer velük – ahogy Annával is. Nem tudom, biztosan csak én vagyok így, de nekem kicsit ellentétes volt a viselkedése. Valószínűleg ez a kettőssége az, ami miatt nem igazán tudtam megérteni őt.
A karakterek összességében jól kidolgozottak és emberiek lettek. Külön ki szeretném emelni Petrát, akinek a vámpíros dolga annyira telitalálat lett, hogy csak gyönyörködtem azokon a jeleneteken. És természetesen el is gondolkodtatott, hogy ténylegesen léteznek ilyen esetek. Azt mondom, hogy Petra karaktere lett az egyik legösszetettebb – de csak nézzük meg, hogy a könyv elején, mint áldozat jelenik meg, a könyv végére pedig mi lesz belőle? Milyen nagyon megváltozott! Mindebben pedig komoly szerepet játszott a könyv elején lévő jelenet is. Te jóság, milyen karaktertanulmányt lehetne róla írni – vagy egy egész regényt…
Mindent összevetve, második olvasásra jobban tetszett a regény, sőt olyan aspektusokat fedeztem fel, amit első olvasásra nem, így új szemszögből láthattam a könyv néhány részét. Persze voltak vele gondok, de egy debütáló szerzőtől egy fantasy regény már magában nagy dolog. Ebben a hónapban fogom olvasni a folytatást is, kíváncsi vagyok, mi fog történni Áronékkal.
Könyv adatai
Eredeti cím: Oni: Szürke vér (2013)
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 346
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése