Minden évben egy Lauren Kate – mondhatnám, ugyanis még nem olvastam két kötetet tőle egy éven belül. Vajon miért? Először is szeretném leszögezni, hogy a Fallen sorozat első része fantasztikus volt, tényleg nagyon kedveltem. Aztán minden elromlott. Emlékszem, a második részt kínkeservek között olvastam végig, és azt hittem, annál lejjebb nincs.
Igen, naiv tudok lenni, mikor akarok.
Úgyhogy ideje bemutatnom nektek a könyvet, amely a Best of / Worst of 2013 listán a legtöbb kategóriában indul:
- Legrosszabb regény
- Legrosszabb YA regény
- Legrosszabb sorozatfolytatás
- Legrosszabb sorozat (Fallen)
- Legrosszabb szereplők (külön a legrosszabb női és férfi főszereplő)
- Legrosszabb romantika
- Legrosszabb minden (aka, minden egyéb kategória, amelyből indítok legrosszabb verziót)
Sorozat: Fallen #3
A második rész végén Luce úgy dönt, hogy ideje egy kis kirándulást tenni régi életeiben; a Passion ezt az utazást foglalja össze.
Ennyi. Hogy általában hosszabbakat írok a történetről? De hát ennyi történt.
Ha nem hiszitek, hadd szemléltessem nektek az egyik időszakot. Ugorjunk vissza az időben 1854-es Angliába. Az események alakulása („spoiler”):
1. Annyira bánom, hogy visszajöttem.
2. Miért jöttem vissza?
3. Daniel nem volt hajlandó elmondani, ő miként látta a dolgokat, ezért vissza kellett jönnöm.
4. Miért nem lehet előkelő dáma?
5. Oh, party time! Vagyis bál. Mert minden regénybe kell egy bál.
6. Daniel.
7. Daniel.
8. Annyira gyönyörű vagy, Daniel.
9. Mindig egyre szebb leszel, Daniel.
10. Daniel, ne aggódj, megoldok mindent. Danielt akarom.
Nos, igen, nagyjából így zajlik az egész regény. Fergeteges, tudom. Igazi izgalmakkal teli zsenialitás. Na jó, nem leszek túl szarkasztikus vele.
Térjünk vissza a történetre még egy pillanatra. A legfőbb bajom vele, hogy semmi értelme nincs. És az írónőnek is nulla ihlete volt ehhez a kötethez, mert minimum háromszor ismétel el mindent, a jelenetekben semmi egyedi nincs, az egész kötet egy monoton gépezet volt.
És, ha még csak ez lett volna az egyetlen gondom! Ajaj! Akkora logikai hibák vannak benne, hogy már nevetnem kellett rajta kínomban – főleg, mikor az időutazás kérdése kerül szóba (spoiler! lásd: könyv vége – miszerint 9 nap kell, hogy egy múltbeli változás érvényesüljön a jelenben, mikor az már megtörtént, de mindegy).
Ha a fordulatokat és a függővéget nézzük, szintén semmi pozitívumot nem tudok említeni, különösen, hogy a nagy csavar annyira átlátszó volt, hogy az első pillanattól ki lehetett nagyjából találni. A vége pedig… tudom, már spoileresen említettem, mi történik, de azt azóta sem értem, annyira borzalmas (maradjunk ennél a kifejezésnél).
„- Ennek a Lucindának nem sok ideje maradt hátra. Hadd töltse Daniellel. Hadd legyen boldog. […]
Luce nem akarta többé hallani, mit nem tehet, mit nem kéne tennie. Ha beszélhetne a régi énjével-”
Én nem hiszem el, hogy véletlenül össze lehet hozni egy ilyen szörnyű, sekélyes és totál logikátlan társaságot, mint amit Lauren Kate-nek sikerült. Nem mondom, hogy mindenkit sikerült megutálnom, mert Cam-et még mindig kedvelem, de valljuk be, ez nem túl jó arány. Főleg, hogy a főszereplőkről igen szavatos véleményem van.
Kezdjük Daniellel, az én nagy csalódásommal. Az angyal, aki az álompasiból egy megszállott nyálgép lett két kötet alatt. Ebben a kötetben többször olvashatjuk az események alakulását az ő szemszögéből is, ami egyáltalán nem tett jót a karakterének. Végig azt éreztem, hogy Daniel mennyire hasznavehetetlen igazából. Csak lohol Luce után, mint egy gazdátlan kiskutya, miközben nincs egy fikarcnyi ötlete sem, mit tehetne. A jelenléte igazából teljesen felesleges volt, főleg, hogy mindig találhattunk egy másik Danielt is. Aki ráadásul szebb, mint a jelenbeli (nem én mondtam, a főhősnőnk).
Luce már kihúzta nálam a gyufát ott a hajfestéses ügy kapcsán, de a Passionben új mélységeket ért el! Mondhatni, teljes körű tagja lett a „legrosszabb női főszereplők” nevű tábornak, ahol olyan impozáns karaktereket találhatunk, mint Elena Gilbert, Clara Gardner és Ivy Lyons.
A fentebb található idézetből már egyértelműen lejön, hogy főhősnőnk távol áll a tökéletestől: önző, finoman szólva is meggondolatlan és egyszerűen kivételes képességekkel rendelkezik, hogy az idegeidre menjen.
Mert mit csinál a könyv során?
- Panaszkodik, hogy miért jött vissza
- Mikor valaki azt mondja, ne tegyen valamit, megteszi. Főleg, ha veszélyes dologról van szó.
- Minden helyszínen más és más okot mond, amiért visszajött, de mindegyik annyira kicsinyes – látszik, hogy kifogásokat keres magának.
- Danielre nyáladzik.
- De közben nem bízik benne
- Daniellel akar beszélni – mert a saját házi Danielével nem tudott volna?
- Képes levonni mindennek a végén a legnyilvánvalóbb dolgokat, de úgy, mintha ez valami különlegesség lenne. Kérlek…
- A pillanat, mikor nevetésben törtem ki: Az a kínos pillanat, mikor leégette a Globe Theatre-t.
A főgonosz – hm, őt kedveltem igazából egy darabig. Úgy addig, míg el nem kezdte magyarázni a nagy tervét olyan stílusban, mintha Dr. Genya lett volna. Lauren Kate nem tud rendes gonoszt írni, így meg sem lepődtem már, hogy egy igazán érdekes karaktert sikerült ennyire elrontania.
Na, és végezetül a legjobb rész. A romantika. Nem hagyhatom szó nélkül, főleg, hogy a könyv 95%-a erről szól.
Kezdjük azzal, hogy szerintem, ami Daniel és Luce között van, távol áll az egészségestől. Miért mondom?
Példa 1. Daniel
„Nézz rám. Nézz magadra. Nyomorultul érezzük magunkat nélküle. Nélküle semmik vagyunk.”
Mi? Ez a tipikus nem tudok nélküle élni nélküle. Nem tud, nem is próbálta sosem. De ez inkább megszállottság.
Példa 2. Luce
„Luce irigyelte a vizet, irigyelte a homokot. Irigyelt mindent, ami megérinthette Danielt, miközben ő a fán ragadt. De leginkább a múltbeli énjét irigyelte.”
Lehet annyiban kéne hagynom ezt, mert felettébb kölcsönös ez az elborult kapcsolatuk.
Példa 3. Luce
„- Ha magamra tetováltatnám Daniel nevét, azt jelentené, hogy jobban szeretem annál, mint amennyire jelenleg szeretem?”
Reménykedtem, hogy ezt nem gondolja komolyan Luce, de sajnos igen. Komolyan kíváncsi lennék, az ő fejében milyen lehet a minta párkapcsolat képe.
Igazából ez a regény egyetlen pozitívumot tartalmazott. Megismerhettük jobban Daniel és Cam kapcsolatának hátterét, ami tényleg érdekesen volt megírva. 3-4 oldal. A 352-ből.
Összesítve mindent:
A Passion egy filler, amelyet egy fejezetben össze lehetett volna foglalni. A főszereplők nem vesznek észre semmit, amíg nem túl késő. A karakterek visszafelé fejlődnek, az események arra tanítanak, hogy csinálhatsz bármit, úgysem vonnak felelősségre és még kapsz is egy nagyon helyes pasit, aki a lelki társad, az egyetlened… Kihagyható élmény.
Könyv adatai
Eredeti cím: Passion (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző (2012)
Oldalszám: 352
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése