2018. január 21., vasárnap

Holly Black - Cassandra Clare: Az ezüstmaszk

"– Az életem során megtanultam – szólt Anastasia –, hogy nem számít, ki melyik oldalon áll. Az ember vesztét ugyanolyan könnyen okozhatják azok, akik jónak tartják magukat, mint azok, akik nyilvánvalóan önzők."

Sorozat: Magisztérium #4

Callum Hunt élete romokban hever.
A legjobb barátja odaveszett. A kém elszökött. A fiú titka kitudódott.
Rács mögé dugták, örökre elzárták a mágusok közösségétől, miután kiderült róla, hogy micsoda – hogy mi válhat belőle.
Ám egy megdöbbentő felfedezés szabadsággal kecsegteti a fiút – amiért nagy árat kellene fizetnie. Vajon ki tud tartani Call, képes hű maradni a barátaihoz és a tanáraihoz? Vagy felvállalja a kockázatot, és elpusztít mindent, amit valaha szeretett?
A negyedik év a Magisztériumban egészen más lesz, mint az eddigiek…



Negyedik kötetéhez ért a Magisztérium sorozat, amiről a Blogturné Klub négy bloggere mondja el a véleményét. Kövesd velünk a turnét, és meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Holly Black és Cassandra Clare Magisztérium sorozata igazi szívszerelmem volt az első kötettől kezdve. Az előző rész pedig olyan függővéggel ért véget, hogy szenvedésnek érződött kivárni, hogy olvashassam a folytatást.

Az ezüstmaszk negyedik rész, ám úgy tűnik, most kapta el a „köztes rész” betegség. Vagy ezúttal mindkét írónő túlságosan elfoglalt volt a saját könyvével. Valami magyarázata biztos van annak, hogy ez a kötet lett a sorozat leggyengébb darabja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tetszett volna, hiszen olvastatta magát és érzelmeket is kiváltott belőlem. Nyomokban tartalmazta azt, amiért anno teljesen beleszerettem a sorozatba, ám több fronton is hagyott kívánnivalót maga után.

A gondok nálam ott indultak, hogy a könyv teljesen más irányba ment el, mint képzeltem. Mind tudjuk, mennyire sötét, komor hangulat jellemezte az előző rész második felét; azt gondoltam, ez a mostani kötetben is hasonlóképp alakul. Ehelyett az első fejezetben már feloldódott a feszültség – ehhez részint a fél éves előreugrás is közrejátszott. Néha előtört a korábbi hangulat, de elég vidámnak érződött a kötet nagy része. Az, hogy többször is hangosan felnevettem, erősíti ezt a tényt.

A mostani rész legnagyobb gyengesége a történetből fakadt. A szerzőpáros egy igazán komplex problémát épített fel, azonban annak megoldását nem tudta ilyen összetett módon prezentálni. Először is, a hosszas felépítést követően a csúcspont igazából három bekezdést tett ki. Másodszor pedig nagyon egyszerűen lett feloldva a kialakult konfliktus. Indokolható ez azzal, hogy ifjúsági sorozatról van szó, azonban amilyen sötét hangulat uralkodott eddig, amilyen komoly problémával kellett szembenéznie a szereplőknek, ezt túlságosan olcsó megoldásnak éreztem.

A hab a tortán a történet kiszámíthatósága volt. Ismételten lehetne arra hivatkozni, hogy már mindent megírtak korábban, azonban itt semmit nem találtam, ami akár egy kicsi kis egyediséget sugárzott volna. Még a nagy fordulatok is olyanok voltak, amikre csak a szemüket forgatják az olvasók. Pedig reménykedtem valami igazán meglepőben.

Hogy miben? Spoileres bekezdés következik!

Mindannyian sejthettük, hogy Aaront fel fogja Call támasztani. Azonban ehhez a saját lelkének egy darabját kellett odaadnia a fiúnak. Én azt gondoltam, hogy ez a lélekdarab lesz az, amiben Constantine rejtőzik, és azért kezdett a fiú ennyire érzéketlen módon viselkedni. Imádtam volna, ha így történik, mert akkor Callnek még több oka lett volna, hogy megölje Aaront. Amúgy az is nagyon könnyed megoldás lett, hogy Aaron csak úgy visszaadta Callnek a lelkét – micsoda? Teljesen logikátlan volt, jegyezném meg. Az jobban érdekelt volna, miként birkózott volna meg azzal, hogy meg kell ölnie a legjobb barátját.

Spoileres bekezdés vége!

A történet helyett a karakterek vitték el a hátukon ezt a részt. Volt velük gond, ez azonban szimplán a klasszikus „feláldoztuk a szereplőt a történet oltárán” eset volt. Eddig ugyanis nem voltak ennyire szélsőséges váltások az értelmi képességeiket illetőleg. Mikor azonban kiszabadultak a történet igája alól, ismét éreztették velem, miért is szeretem ezt a sorozatot annyira.

Ebben a kötetben Jasper volt az, aki a legközelebb került hozzám. A személyisége és a megszólalásai üde színfoltját képezték a történetnek. Sajnos egy idő után viszonylag repetitív lett a mondandója, addig azonban hol megnevettetett, hol elérzékenyültem tőle. A problémám vele inkább abból fakad, hogy nem tudtam őt elvonatkoztatni Draco Malfoytól. Sosem akartam ezt a sorozatot a Harry Potterhez hasonlítani, de ezúttal nem tudom nem látni ezt a hasonlóságot.

Ebben a kötetben a romantikára is fektetett hangsúlyt a szerzőpáros. Az az érdekes, hogy megkaptam azt a párost, amit a Harry Potterben imádtam volna, itt azonban annyira nem éreztem megalapozottnak. Nagyon aranyos és vicces közös jeleneteket olvashattam róluk, és még érzelmeket is kiváltottak belőlem, azonban így sem érzem azt, hogy ennek most van itt az ideje.

De legalább kaptam egy ilyen kiszólást, ami ezer csillagot is megérdemelt volna:
„Habár legfőbb ideje lett volna abbahagyni az agyalást Tamaráról, hiszen a [spoiler] és az életük forgott kockán. Hát igen, jelenleg nem a lányra kellett volna koncentrálnia.”

Most pedig egy kis kitekintés a saját shipemre. Avagy spoileres bekezdések következnek! Majd szólok, ha végeztem.

Nem hagyhattam ki, hogy Aaronról és Callról ne beszéljek. Kettejük közt annyira komoly kémia van még mindig. Mármint gondoljatok bele! A fiú annak ellenére támasztotta fel, hogy tudta, ezzel a gonoszaknak segít, és veszélyezteti a saját és társai életét. Még a lánynak is hazudott ennek érdekében. Vagyis Aaron mindennél fontosabb számára.

Ugyanez vonatkozik arra, hogy miután feltámasztotta a fiút, és megígérte Tamarának, hogy megöli, ha nem lesz olyan, mint volt. Ez a pillanat gyakorlatilag megölt belül, mert tudom, hogy Call nem tenné meg ezt soha. Vagy legalábbis nem megfelelő indok nélkül – és láttuk is, hogy végig próbált kifogásokat találni a megváltozott viselkedésére. Kész érzelmi vasút volt, mert mindig azt képzeltem, hogy mekkora érzelmi törést jelentene a fiú számára, ha meg kellene ölnie Aaront. Már attól összetört lelkileg, hogy meghalt.

Ugyanennyire érzelmes pillanat volt az is, mikor kiderült, hogy Aaronnak engedelmeskednie kell Call parancsainak, és hogy nem lehet a fiú erkölcsi iránytűje. Mellesleg jegyezném meg, hogy Call számára Aaron jelenti mindazt, ami jó. Csak úgy mellékesen. De mennyire elborzasztotta Callt, hogy Aaron már nem egyenrangú vele?

Igen, rengeteg pillanatot ki tudok emelni a könyvből. Például azt, amikor Aaron megölte Joseph mestert, és Call félt tőle. Majd! Mindennek ellenére, mikor Aaron megkérdezte, hogy őt is magával viszi-e, gondolkodás nélkül igent mondott.

És akkor még az i-re a pontot Aaron önfeláldozása jelentette. Mármint, elméletileg a fiú számára leszűkült annyira a világ, hogy semmi és senki nem érdekelte. Ennek ellenére, mikor Call haldoklott, Aaron visszaadta neki a lélekdarabját. A befejezés pedig!

Itt leírom nektek: nekem kell egy fanfic róluk, amiben Aaron hallja Call gondolatait, és Call érzelmei így kerülnek napvilágra.

Sajnos a párosomnak nincs sok esélye, pedig a harmadik rész után elhittem, hogy talán… de el kell engednem ezt a gondolatot. Ettől függetlenül ők maradnak a shipem, történjen bármi.

Spoileres bekezdések vége!

Összességében Az ezüstmaszk önmagában jó könyvnek tekinthető, de, mint sorozatrész, nem volt ugyanolyan szinten, mint az előző részek. A történet több helyen megkérdőjelezhető volt, a karakterek néha logikátlanul viselkedtek, ugyanakkor akadtak nagyon érzelmes pillanatok a szereplők közt, amik enyhítették a csalódást, amit a történet váltott ki. Most már csak ki kell várni, miként zárul a sorozat! (Csak kár, hogy a kliséhalmaz miatt a függővég se váltott ki belőlem hatalmas izgalmat.)



Könyv adatai
Eredeti cím: The Silver Mask (2017)
Kiadó: Könyvmolyképző (2017)
Oldalszám: 248

Nyereményjáték


A Magisztérium sorozatot két tehetséges írónő, Holly Black és Cassandra Clare jegyzi. De ismeritek vajon a szerzőpáros önálló műveit is? :)
A mostani játékunk során minden állomáson egy-egy idézetet találtok, abból találjátok ki, hogy melyik könyvből idézünk. A címeket a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be :) A jól kitöltők között kisorsolunk egy példányt a könyvből.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"Jaredet a könyv lapjai egyre beljebb és beljebb vitték a furcsa élőlényektől hemzsegő erdők és patakok világába, ahol a hableányok olyan közel kerültek hozzá, hogy szinte megérinthette sima, pikkelyes testüket. Tisztán érezte a koboldok forró leheletét, és hallotta a törpék kovácsműhelyeiből kiszűrődő kalapácsolást."



További állomások


01.21. - Always Love a Wild Book


Related Posts:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése