2017. szeptember 8., péntek

Hétvégi Olvasónapló (116) Frontvonalak gyermekei 2140 és sok-sok mesélnivaló

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.





Két hete nem volt hétvégi olvasónapló, de annyi minden megváltozott! Először is, majdnem elkészültem a nagytakarítással (szanálással) az emelet nagy részén. Másfelől kész a festés! 

Éééés, elkezdtem olaszul tanulni. Ezt már írtam a legújabb Könyvtárban jártam rovatban, de olyan jó leírni. Nagyon lelkes vagyok, igyekszem mindennap legalább pár feladatot megcsinálni, hogy legalább egy minimálisat fejlődjek.

A legnagyobb történés pedig, hogy ismét elkezdődött a tanév, engem pedig kineveztek az új osztályunk osztályfőnökének. Először annyira nem tudtam, hogy mit csináljak, de az első hét végére már sokkal jobban érzem magam ebben a szerepkörben. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy nagyon rendes osztályom van - csomó olvasó emberke is van köztük.
Amúgy meglepett, hogy mennyire más a kapcsolatom az osztályommal úgy, hogy az osztályfőnökük vagyok. Valahogy nyíltabb már kezdetektől.

Ó, és képzeljétek, úgy meghatódtam tegnap este! Mikor hazaértem, ott várt az asztalon egy orchidea. Kiderült, hogy az egyik diákom hozta, hogy megköszönje, amiért felkészítettem a vizsgájára (amit sikeresen teljesített). Mintha nem lett volna elég, hogy vizsga után rögtön eljött hozzám elújságolni, hogy sikerült neki.

A héten olvastam


Ennyi bevezető után térjünk rá az olvasásaimra is - ugyanis rengeteget olvastam. Úgy képzeljétek el, hogy szombat éjszaka már 4 befejezett olvasmányom volt. Fogtam ugyanis azt a 3 olvasmányomat, amit a leltárban említettem, hogy befejezhettem volna, ha... és befejeztem.

      

   

Először persze Neil Gaiman: Coralinet olvastam újra. Tökéletes regény őszre, mert bár nyáron játszódik, felettébb hűvös, ködös idő van, mintha ősz lenne. Habár ez egy mese, mégis felnőttek is nyugodtan olvashatják, mert örök érvényű gondolatok kerülnek benne megfogalmazásra.

Ezután jött a szombati nap. Először Catherynne M. Valente: Melancholy of a Mechagirlt fejeztem be, ami csalódás lett. Szeretem az elvont dolgokat, azonban itt több novella is már túlságosan kuszává vált. Gondolkodom azon, hogy majd később elolvasom újra, mert jó pár novellát szerettem - és hátha akkor megértem azokat a történeteket is, amiket most "túl soknak" tartottam.

Utána jött Abigail Roux: Touch & Geaux, ami szintén nem ért fel az elvárásaimhoz. Olvastatta magát, élveztem is az olvasását, de a főszereplők kapcsolatával komoly gondjaim akadtak. Fogalmam sincs, hogy miként futott ki oda a kapcsolatok oda, ahova futott, de ez szerintem borzalmas volt. Áh... még mindig el vagyok akadva azon, hogy így alakult.

A nap végén még előszedtem Jenny Han: Always and Forever, Lara Jeant is, ha már így belerázódtam az olvasásba. Jó volt ez a rész is, mindenképp összetettebben lett megírva, mint a második, ugyanakkor kliséhegyek kliséhegyek hátán, ami nem tudott már úgy lekötni, mint régen.

Ezután jött egy kis szünet, és az utolsó elolvasott könyvemet szerdán végeztem ki - Ted Chiang: Életed története és más novellák. És, már írtam is róla a blogon, ami mostanában felettébb ritka jelenség. A héten elolvasott kötetek közel határozottan ez tetszett a legjobban - az összetettsége, a mélysége és a szerző lehengerlő stílusa végett.

Aktuális olvasmányok


Azt hinné az ember, hogy amiért ilyen sok könyvet elolvastam, biztos lecsökkent az aktuális olvasmányaim száma... nos, nem.
Oké, már nem 7 könyvet olvasok egyszerre, "csak" 5-t. Ebből 3 az, amivel haladtam is a héten.

      

Kim Stanley Robinson: New York 2140
Haladás: 17. oldal

 Az történt, hogy már annyira kíváncsi voltam a könyvre, hogy legalább az elejébe szerettem volna beleolvasni. Azért tartok még ennyire az elején. Viszont nagyon érdekel, miként folytatódik a sztori, úgyhogy remélem, a héten fogok tudni haladni vele.

Rene Denfeld: The Child Finder
Haladás: 30. oldal

Megvolt az a bizonyos szeptember 5-e, én pedig Rene Denfeld regényére csaptam le. Még csak az elején tartok, de már kismillió érzelmet kiváltott belőlem a könyv - az írónő stílusát pedig továbbra is lenyűgözőnek tartom.
Olyan érzékenységgel - mégis könyörtelenül - ír a központi témáról, hogy beleborzongok olvasás közben. És rettegek, mi lesz a végén ebből.

Marko Kloos: Frontvonalak
Haladás: 49. oldal

Tegnap munkába menet szerettem volna valami könyvet magammal vinni, csak a New York 2140-t kicsit túl nehéznek találtam az amúgy is nehéz táskámba. Úgyhogy fogtam a következő regényt a listámról és vittem is.
Tudom, hogy nem vagyok valami olvasott sci-fi tekintetében, de ezzel a történettel találkoztam már párszor. Ugyanakkor nem tudom, mi van velem, így is kész élvezet olvasni. A YA-s bentlakásos sulis rajongásom sci-fi-ban a katonai kiképzések iránti rajongásban nyilvánul meg ezek szerint. Érdekes.
A lényeg viszont, hogy nagyon bejövős a regény, olvastatja magát - csak azért nem vagyok előrébb, mert hazaúton a buszsofőr lekapcsolta a villanyt (ami azért sem volt jó, mert nagyon fáradt voltam alapból, és majdnem elaludtam a buszon).
De szerintem, ha végeztem a poszttal, ezt fogom tovább olvasni.

Tervek


Csökkenteni végre az aktuális olvasmányaim számát? Nem fog menni - már csak azért sem, mert jövő hétre már terveztem be új olvasnivalókat - mégpedig YA-kat. ÉS! Sorozatzárókat!
Két újabb YA sorozatot szeretnék befejezni, de nagyon.

   

Legnagyobb örömöm volt, hogy végre bent volt a könyvtárban Kiera Cass: The Crown - A Korona, mert így legalább végére érhetek ennek a sorozatnak is. Az eddigi részekből kiindulva gyors olvasás lesz. Bár a fő olvasási indokom az, hogy ezt tuti nem tudom majd meghosszabbítani később, úgyhogy el kell olvasni minél előbb.

És ha már lúd, akkor legyen kövér. Kerstin Gier: Az álmok harmadik könyvét választottam mellé, Függjünk rá a sorozatzárásokra mégiscsak. Meg, ami hasonlóképp fontos, szeretnék haladni a BTK-s olvasnivalókkal (3 van most még, és azt szeretném szeptember végére lenullázni :)). 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése