"– Lara Jean, szerintem te minden egyes emberbe beleszeretsz valamennyire, akivel csak találkozol. Ez is a bájod része. Te a szerelembe vagy szerelmes.
Talán igaz. Talán a szerelembe vagyok szerelmes! Ez nem is hangzik olyan rossz tulajdonságnak."
Sorozat: A fiúknak, akiket valaha szerettem #2
Lara Jean nem számított rá, hogy valóban beleszeret Peterbe. Ők ketten csak színleltek, aztán hirtelen ez már több lett egyszerű színjátéknál. Most Lara Jean minden eddiginél jobban összezavarodott. Amikor egy újabb fiú bukkan fel a múltjából, az iránta táplált érzelmei is visszatérnek. Szerethet egy lány egyszerre két fiút?
A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg idén ősszel Jenny Han Utóirat: Még mindig szeretlek c. könyve. A fiúknak, akiket valaha szerettem könyv folytatásában tovább bonyolódik Lara Jean és Peter kapcsolata, a Covey testvérek pedig ismét sok szórakoztató és bájos pillanatot nyújtanak az olvasóknak. A turné során 8 blogger véleményét olvashatjátok a történetről, és ha részt vesztek a játékon, nyerhettek 3 példányt a könyvből.
Vannak pillanatok, amikor SFF rajongóként elcsábulok egy könnyed, a kikapcsolódás kedvéért olvasott realista regényre. Tavalyelőtt így ismerkedtem meg Jenny Han – szerintem – leghíresebb sorozatával, A fiúknak, akiket valaha szerettem-mel, amely meglepetést okozott számomra. Azt persze említenem sem kell, hogy ezzel együtt függőjévé is váltam. Ezért izgatottan vártam, hogy elolvashassam a második részt is, és megtudjam, miként folytatódik Lara Jean cseppet sem unalmas élete.
A folytatás azonban nem tudta már ugyanazt az élményt nyújtani, mint az első rész. Tény, hogy olvastatta magát – egy este alatt végig is olvastam. Ugyanakkor még a könyv felénél is felmerült bennem a kérdés, hogy érdemes-e folytatnom. Végül mégis befejeztem, és bár nem bántam meg a döntésemet (különösen a befejezésnek köszönhetően), mégsem tudok annyira lelkesedni, mint az első részt követően.
Ennek pedig több oka is volt. A legfeltűnőbb és legzavaróbb számomra az volt, hogy a darabos, gyakorlatilag vázlatszerű volt a történet. Nem volt meg az a finom, kidolgozott építkezés, amely az első részt jellemezte, így nehezemre esett átéreznem azt, amit az írónő akart. Pedig annyival hihetőbb lehetett volna, ha adott volna időt az érzelmeknek, és nem csak, mint egy bevásárlólistát, osztott volna meg velünk.
Emellett a történetből hiányoltam a leveleket – tudom, volt egy benne, de már nem ezek álltak a középpontjában. Ez pedig végül is a sorozat különlegessége volt, ami így elveszett. Pedig nem hittem volna, hogy ekkora hatással lesz az élmény pár levélnek a hiánya; viszont így pont, hogy visszaváltozott egy hagyományos középsulis romantikus realista regénnyé, amelyből viszont már van elég.
A regény központjában a romantika mellett ezúttal a régi barátságok álltak. Akkora lehetőség lehetett volna, ha az írónő megtartja az arányokat. Kiválóan felfestette az utóbbinak az alapjait, azonban kiaknázatlan lehetőség maradt. Pedig a legjobb barátnőkből ellenségek, illetve a miként változik meg egy baráti kör, ahogy a tagjai felnőnek, olyan témák, amelyekből már önmagukban regényeket lehetne írni.
A romantika legalább virágzott – szerelmi négyszög, dráma, kavarások. Klasszikus második részes szerkezetet követte ez a kötet is, úgyhogy nagyrészt kiszámítható volt. Egyetlen kérdés maradt csak nyitott végig, mégpedig Lara Jean választása. Személy szerint nem tudom, miért drukkoltam, a végére már elveszett az izgatottságom; illetve itt sem voltak a lehetőségek eléggé kidolgozottak egy komolyan érzelemáradathoz (fangirlséghez).
Végül beszéljünk kicsit a karakterekről. Lara Jean ebben a kötetben finoman szólva is furcsa volt. Értettem, hogy „kedvelte” Petert, ám ez már sokkal inkább hasonlított megszállottsághoz. Mániákusan követte a fiút, fél oldalakat áradozott egy-egy testrészéről, mozdulatáról. Mondanom sem kell, hogy ettől a kettejük kapcsolata nem volt annyira ütős, mint vártam volna.
A szereplők ugyanakkor fejlődésen mentek keresztül a regény ideje alatt – mindannyian tanultak valamit az életről, közelebb kerültek a felnőtté váláshoz (amely kapujába meg is érkeztek a kötet végére). Szeretem követni őket, ugyanis mindannyian egyediek, különlegesek a maguk módján. Ugyanakkor én vagyok az egyetlen ember a világon, aki nem rajong a legfiatalabb Song lányért. Tudom, tudom, bátor, szókimondó, laza… de engem annyira frusztrált.
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, mintha valami borzalomhoz lett volna szerencsém, de nem volt ez egy rossz regény – csupán annyival jobb lehetett volna, hogyha valami ívet kaptak volna a különböző történések. Így azonban hiányoztak azok az elemek, amelyek által átérezhetővé, és ami még fontosabb, teljesebbé vált volna. Jenny Han viszont elérte, hogy éjszakába nyúlóan olvassam a történetet, sőt folytassam is azonnal a következő résszel (pedig nem volt függővég). Valamit tud az írónő, amivel annak ellenére megfogott, hogy egyáltalán nem éreztem különlegesnek, (vagy bármiben is kiemelkedőnek) ezt a részt. Ez lesz az írónő varázsa, amelynek szívesen áldozatul esek.
A folytatás azonban nem tudta már ugyanazt az élményt nyújtani, mint az első rész. Tény, hogy olvastatta magát – egy este alatt végig is olvastam. Ugyanakkor még a könyv felénél is felmerült bennem a kérdés, hogy érdemes-e folytatnom. Végül mégis befejeztem, és bár nem bántam meg a döntésemet (különösen a befejezésnek köszönhetően), mégsem tudok annyira lelkesedni, mint az első részt követően.
Ennek pedig több oka is volt. A legfeltűnőbb és legzavaróbb számomra az volt, hogy a darabos, gyakorlatilag vázlatszerű volt a történet. Nem volt meg az a finom, kidolgozott építkezés, amely az első részt jellemezte, így nehezemre esett átéreznem azt, amit az írónő akart. Pedig annyival hihetőbb lehetett volna, ha adott volna időt az érzelmeknek, és nem csak, mint egy bevásárlólistát, osztott volna meg velünk.
Emellett a történetből hiányoltam a leveleket – tudom, volt egy benne, de már nem ezek álltak a középpontjában. Ez pedig végül is a sorozat különlegessége volt, ami így elveszett. Pedig nem hittem volna, hogy ekkora hatással lesz az élmény pár levélnek a hiánya; viszont így pont, hogy visszaváltozott egy hagyományos középsulis romantikus realista regénnyé, amelyből viszont már van elég.
A regény központjában a romantika mellett ezúttal a régi barátságok álltak. Akkora lehetőség lehetett volna, ha az írónő megtartja az arányokat. Kiválóan felfestette az utóbbinak az alapjait, azonban kiaknázatlan lehetőség maradt. Pedig a legjobb barátnőkből ellenségek, illetve a miként változik meg egy baráti kör, ahogy a tagjai felnőnek, olyan témák, amelyekből már önmagukban regényeket lehetne írni.
A romantika legalább virágzott – szerelmi négyszög, dráma, kavarások. Klasszikus második részes szerkezetet követte ez a kötet is, úgyhogy nagyrészt kiszámítható volt. Egyetlen kérdés maradt csak nyitott végig, mégpedig Lara Jean választása. Személy szerint nem tudom, miért drukkoltam, a végére már elveszett az izgatottságom; illetve itt sem voltak a lehetőségek eléggé kidolgozottak egy komolyan érzelemáradathoz (fangirlséghez).
Végül beszéljünk kicsit a karakterekről. Lara Jean ebben a kötetben finoman szólva is furcsa volt. Értettem, hogy „kedvelte” Petert, ám ez már sokkal inkább hasonlított megszállottsághoz. Mániákusan követte a fiút, fél oldalakat áradozott egy-egy testrészéről, mozdulatáról. Mondanom sem kell, hogy ettől a kettejük kapcsolata nem volt annyira ütős, mint vártam volna.
A szereplők ugyanakkor fejlődésen mentek keresztül a regény ideje alatt – mindannyian tanultak valamit az életről, közelebb kerültek a felnőtté váláshoz (amely kapujába meg is érkeztek a kötet végére). Szeretem követni őket, ugyanis mindannyian egyediek, különlegesek a maguk módján. Ugyanakkor én vagyok az egyetlen ember a világon, aki nem rajong a legfiatalabb Song lányért. Tudom, tudom, bátor, szókimondó, laza… de engem annyira frusztrált.
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, mintha valami borzalomhoz lett volna szerencsém, de nem volt ez egy rossz regény – csupán annyival jobb lehetett volna, hogyha valami ívet kaptak volna a különböző történések. Így azonban hiányoztak azok az elemek, amelyek által átérezhetővé, és ami még fontosabb, teljesebbé vált volna. Jenny Han viszont elérte, hogy éjszakába nyúlóan olvassam a történetet, sőt folytassam is azonnal a következő résszel (pedig nem volt függővég). Valamit tud az írónő, amivel annak ellenére megfogott, hogy egyáltalán nem éreztem különlegesnek, (vagy bármiben is kiemelkedőnek) ezt a részt. Ez lesz az írónő varázsa, amelynek szívesen áldozatul esek.
Könyv adatai
Eredeti cím: P.S. I Still Love You (2015)
Kiadó: Könyvmolyképző (2017)
Oldalszám: 336
Nyereményjáték
Az első részhez hasonlóan a folytatásban is fontos szerepet kapnak a kézzel írt levelek, hiszen Lara Jean még csak most kapja vissza Johntól a szerelmes levelét. A nyereményjátékunk során is a hagyományos levelekre kell koncentrálnotok: minden blogon találtok egy fülszöveg részletet olyan könyvekből, amelyekben fontos szerepet kapnak a levelek. A feladatotok nem más, mint megfejetni, hogy mely könyvekről van szó, és beírni a rafflecopter dobozba a könyv íróját és címét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.
Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül.
További állomások
09.28. Always Love a Wild Book
10.02. Dreamworld
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése