A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Képzeljétek, jön a Leander Kills Kaposvárra! Az izgatottságom felső fokon van!
Visszatérve a földre, a hét most egyáltalán nem érződött rövidnek. Nagyon fáradt vagyok mára már, így a legnagyszerűbb érzés arra gondolni, hogy itt a hétvége.
Kicsit karakteridegennek tűnik ez a lista. :)
Még szeptemberben fejeztem be Bödőcs Tibor: Addig se iszik művét, amellyel kapcsolatban ellentétes érzelmeim vannak. Látom az értékét, de nálam nem talált be jelleggel. Egyszer majd megpróbálkozom vele, ha több szerzőt olvastam a listából.
Úgy érzem, mintha öntudatlanul is egy olyan projektben lennék, amely során klasszikusokat / kötelezőket olvasok. A Hobbittal kezdődött minden, azóta viszont olvastam Atwoodot és Radburyt is. Októbert is két klasszikussal indítottam.
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása újraolvasás volt, 10 éve olvastam először. Másodszor is telitalálat volt, és megerősítette a helyét a kedvenc regényeim listáján. A regényt az is különlegessé teszi számomra, hogy többrétegű, és más-más aspektusa gondolkodtat el.
És következett Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd, amit az alábbi idézet miatt olvastam el (mert meglett): Everything was beautiful and nothing hurt. Én vagyok az egyetlen szerintem, akinek nem nyerte el annyira a tetszését. A folyamatosan ismétlődő "így megy ez", bár értettem célját, annyira frusztrált (csak a regény második felére törődtem bele, hogy ez így fog menni). Azért értem, miért imádják sokan - a történet kaotikussága csak első ránézésre az, a karakterek jellemtelensége szintén direkt történt. Úgyhogy voltak benne értékelhető elemek, de számomra marad az egyszer olvasós kategóriában.
Kim Stanley Robinson: New York 2140
Haladás: 362. oldal
A bejegyzés címéből kiderült, hogy eljutottam a 99 befejezett regényig. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy a 100. olvasmányomnak a New York 2140-nek kell lennie.
Ez úgy hangzik, mintha kényszerből olvasnám most - de nem. Csak annyira szeretem a könyvet, hogy szeretném, ha ilyen különleges helyet kapna.
A regényt főleg tegnap tudtam olvasni - és ismételten kiemelném, hogy majd leszakadt a vállam, de elvittem magammal a munkahelyre a drágát. Van ebben a regényben valami különleges bűverő, amely következtében amint elkezdem olvasni, azonnal megszűnik a külvilág körülöttem. Tegnap este pont azon gondolkodtam, hogy valamit jól csinálhat a szerző, ha egy talajszippantásról teljes odaadással bírok olvasni.
Emellett már egy ideje beindult a történet is, amely sokkal szövevényesebb, mint elsőre számítottam rá.
Eddig nem áll valami fényesen az aktuális olvasmányaim csökkentése - de ezen igyekszem változtatni. Jövő hétre a fő célom a New York 2140 befejezése. Még 294 oldal van kb. hátra (molyos oldalszám alapján számolva), ami azért pár napot igénybe vesz.
Ezek után szintén igyekszem Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyvét befejezni, főleg, hogy abból jövő héten kezdődik egy blogturné.
Ezek mellett még két jelöltem van - bár már annak örülnék, ha az egyiket elkezdeném - ami azt jelenti, hogy Philip K. Dick: Valis a harmadik könyv, amivel mindenképp szeretnék haladni.
És persze nem felejtettem el az októberi fogadalmaimat. Ha végeztem a New York 2140-nel, a Leviatán ébredése lesz a fő projektem.
Visszatérve a földre, a hét most egyáltalán nem érződött rövidnek. Nagyon fáradt vagyok mára már, így a legnagyszerűbb érzés arra gondolni, hogy itt a hétvége.
A héten olvastam
Kicsit karakteridegennek tűnik ez a lista. :)
Még szeptemberben fejeztem be Bödőcs Tibor: Addig se iszik művét, amellyel kapcsolatban ellentétes érzelmeim vannak. Látom az értékét, de nálam nem talált be jelleggel. Egyszer majd megpróbálkozom vele, ha több szerzőt olvastam a listából.
Úgy érzem, mintha öntudatlanul is egy olyan projektben lennék, amely során klasszikusokat / kötelezőket olvasok. A Hobbittal kezdődött minden, azóta viszont olvastam Atwoodot és Radburyt is. Októbert is két klasszikussal indítottam.
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása újraolvasás volt, 10 éve olvastam először. Másodszor is telitalálat volt, és megerősítette a helyét a kedvenc regényeim listáján. A regényt az is különlegessé teszi számomra, hogy többrétegű, és más-más aspektusa gondolkodtat el.
És következett Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd, amit az alábbi idézet miatt olvastam el (mert meglett): Everything was beautiful and nothing hurt. Én vagyok az egyetlen szerintem, akinek nem nyerte el annyira a tetszését. A folyamatosan ismétlődő "így megy ez", bár értettem célját, annyira frusztrált (csak a regény második felére törődtem bele, hogy ez így fog menni). Azért értem, miért imádják sokan - a történet kaotikussága csak első ránézésre az, a karakterek jellemtelensége szintén direkt történt. Úgyhogy voltak benne értékelhető elemek, de számomra marad az egyszer olvasós kategóriában.
Aktuális olvasmányok
Kim Stanley Robinson: New York 2140
Haladás: 362. oldal
A bejegyzés címéből kiderült, hogy eljutottam a 99 befejezett regényig. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy a 100. olvasmányomnak a New York 2140-nek kell lennie.
Ez úgy hangzik, mintha kényszerből olvasnám most - de nem. Csak annyira szeretem a könyvet, hogy szeretném, ha ilyen különleges helyet kapna.
A regényt főleg tegnap tudtam olvasni - és ismételten kiemelném, hogy majd leszakadt a vállam, de elvittem magammal a munkahelyre a drágát. Van ebben a regényben valami különleges bűverő, amely következtében amint elkezdem olvasni, azonnal megszűnik a külvilág körülöttem. Tegnap este pont azon gondolkodtam, hogy valamit jól csinálhat a szerző, ha egy talajszippantásról teljes odaadással bírok olvasni.
Emellett már egy ideje beindult a történet is, amely sokkal szövevényesebb, mint elsőre számítottam rá.
Tervek
Eddig nem áll valami fényesen az aktuális olvasmányaim csökkentése - de ezen igyekszem változtatni. Jövő hétre a fő célom a New York 2140 befejezése. Még 294 oldal van kb. hátra (molyos oldalszám alapján számolva), ami azért pár napot igénybe vesz.
Ezek után szintén igyekszem Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyvét befejezni, főleg, hogy abból jövő héten kezdődik egy blogturné.
Ezek mellett még két jelöltem van - bár már annak örülnék, ha az egyiket elkezdeném - ami azt jelenti, hogy Philip K. Dick: Valis a harmadik könyv, amivel mindenképp szeretnék haladni.
És persze nem felejtettem el az októberi fogadalmaimat. Ha végeztem a New York 2140-nel, a Leviatán ébredése lesz a fő projektem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése