A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Megkésve bár, de törve nem érkezik a mai nap első posztja - a hétvégi olvasónapló! (Bizony, ma még számíthattok tőlem egy Blogturné Klubos posztra is - de nem spoilerezek. :))
December első hete nagyszerűen telt olvasásügyileg, ugyanis nem egy, nem kettő, három könyvnek is sikerült a végére érnem!
A héten olvastam
Bizony, bizony! Annyi hónap után végre megjött a kedvem Anthony Ryan: A láng légiója olvasásához, és december első napjaiban be is fejeztem. Nagyon tetszett a kötet, az író olyan irányba vitte el a történetet, amire egyáltalán nem számítottam. Az első részben megismert főszereplők ismét életveszélyes kalandokba keverednek, és szokás szerint minden fejezet függővéges.
Aki nem ismeri Anthony Ryan sorozatát, csak öt szót mondanék: sárkányok, intrika, vállalat, izgalmas mágiarendszer. Hamarosan írok bővebben is erről a kötetről.
Következő olvasmányom az év egyik legnagyobb meglepetése volt. R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő ifjúsági regénye. A történet a II. világháborúban játszódik, főszereplője pedig a Babaországból átkerült Karolina és készítője, akit pár kivétellel végig babakészítőnek hívnak csak. A cselekmény 1939-ben kezdődik, és legalább 1945-ig tart (a pontos dátumot nem határozta meg a szerző itt már). A regény különlegessége, hogy egy csipetnyi mágia is bekerült. Számomra az idei év egyik legkiemelkedőbb műve volt.
Szemléltetésképpen: hazafele jöttem a busszal, és gyanútlanul olvastam ezt a csodát. Hogy is mondjam... egy pont után végigsírtam a buszutat (amit szerencsére senki nem látott, mert begubóztam a sálamba). Sőt, miután próbáltam megszólalni később, hogy miért is sírtam, újra eltörött a mécses.
Az utolsó befejezett olvasmányom Art Spiegelman: A teljes Maus volt, amelynek az első részét már olvastam korábban. Romero regényéhez hasonlóan ez a történet is nagyrészt a II. világháború idején játszódik, és a szerző édesapjának megpróbáltatásait mutatja be. A képregény azonban nem csupán a holokausztot mutatja be, hanem a művész jelenét is, így egyfajta történet a történetben.
Második alkalommal is nagyon tetszett a képregény, sokkal több témát feszeget, mint elsőre gondolnánk, a szimbolizmusa pedig tökéletes. Nem véletlenül nyert annyi díjat.
Aktuális olvasmányok
Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
Haladás: 100. oldal (+36 oldal)
A héten még arra is maradt időm, hogy a másik legrégebb óta olvasott könyvemet folytassam. KSR-t tavaly fedeztem fel magamnak a New York 2140-nel, így alig vártam, hogy ezt a regényét is olvashassam. Egyelőre kicsit vegyesek az érzelmeim. A cím és leírás alapján másra számítottam, mint ami valójában ez a regény. Kicsit olyan "ez az én hibám, nem a tiéd" helyzetben vagyok, mert látom, hogy ismét egy alaposan átgondolt, felettébb racionális jövőképet mutat be az író, de nem köti le annyira a figyelmemet.
Nagyon remélem, hogy megérkezik majd a nagy "aha" pillanat idővel, és legalább annyira megszeretem ezt a regényét, mint a New York 2140-et.
Tervek
Nem is tudom, mit szeretnék jövő héten! Szabadságon leszek keddtől, és úgy szeretnék sokat olvasni ismételten.
Gondolkodom, hogy befejezem a Vörös Holdat, de lehet, az kicsit naiv lenne tőlem, mivel az nem épp gyorsan haladós kategóriába tartozik.
Lehetségesnek tartom, hogy elkezdek egy új regényt, mégpedig J. D. Barker: Az ötödik áldozatát. Nyáron olvastam a sorozat első részét, s instant szerelem volt. Emiatt alig várom, hogy megtudjam, miként folytatódik a sztori.
Emellett, lehet, hogy az utolsó megkezdett olvasmányomat, N. K. Jemisin: Az obeliszkkaput, is folytatom - de még meglátom, milyen kedvem lesz.
Nagyon örülnék, ha jövő héten két könyvet befejeznék, de persze nem akarok túl nagy kihívásokat állítani magam elé.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése