2020. november 7., szombat

Leltár (83) 2020. október

 

A Leltár minden hónap elején jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan...






Októberben olvastam


Októberben 4 könyvet olvastam el - amiért a legújabb függőségemet, Stephen Kinget okolom. 

1. Philip K. Dick: Űrlottó
Olvasási idő: 2020. szeptember 30. → 2020. október 1.
Értékelés: 3,5-4 / 5

Az Űrlottó Philip K. Dick korai regényei közé tartozik, ami érződik is rajta: kissé felejthető. Az alapszituáció, hogy úgy sorsolják, ki irányítsa a társadalmat, illetve hogy sokan azért áldozzák fel a sorsjegyüket, hogy megélhessenek, remek alap. A kidolgozás részét nem éreztem annyira nagy volumenűnek, mint az alapot. Pedig Philip K. Dick komoly társadalmi problémákkal foglalkozik, de hiányzott, hogy arcul csapjon, ahogy a későbbi írásai. (Vagy akkor a Jones szerint a világ, ami a kedvencem a korai művei közt.) 

2. Alice Walker: Bíborszín
Olvasási idő: 2020. október 2. → 2020. október 6.
Értékelés: 5/5

A Bíborszínt olvastam már korábban, ugyanis anglisztikán kötelező olvasmány volt - ha jól emlékszem, American Literature and Culture III-ra olvastam. Az megmaradt bennem, hogy tetszett, és hogy meglepődtem, milyen nyíltsággal írt az írónő, a konkrét tartalmat viszont már elfelejtettem.
Eltelt 9 év, és kijelenthetem ismét, hogy ez kivételes olvasmány. Az írónő nem köntörfalaz, csupasz tényként tárja az olvasó elé, milyen borzalmakon kellett keresztülmennie az egyes szereplőknek. Mivel rengeteg szörnyűség kerül leírásra, így minden apró boldogságnak nagy hatása volt rám. 
(Olvasás közben pedig rájöttem arra is, hogy miért nem tudtam megkedvelni a Frannie Langton vallomásait. Nyomába sem ér sem az Alias Grace-nek, se a Bíborszínnek.)

3. Stephen King: Éjszakai műszak
Olvasási idő: 2020. október 6. → 2020. október 11.
Értékelés: 5/5

És itt kezdődött el a lejtmenet (vagy inkább hegymászás, mert mégiscsak egy pozitív eseménynek tartom). Az Európa kiadós vásáron, ahol a Bíborszínt és a Solarist vettem, beszereztem az Éjszakai műszakot is. Nem is tudom, miért akartam én ezt annyira olvasni, hiszen több éve nem olvastam a szerzőtől, az akkor olvasott rövidprózai kötete pedig már rég kiment a fejemből. Talán vágytam valami ijesztőre októberre, és mindezt novella formátumban? 
Mindenesetre, ahogy elkezdtem olvasni a novellákat, olyan volt, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Nagyon egymásra hangolódtunk King prózájával - imádom az ilyen mesélős, részletgazdag leírásokat, és itt aztán kiélhettem magam. (Hát még az aktuális olvasmányomban mennyire kiélhetem magam!)
A novellák vegyes élmények voltak félelmetesség szempontjából. Hamar rájöttem, hogy nem erőltetem az éjszakai olvasást, mert szeretnék aludni is, napközben viszont mégiscsak világos van, s nincs az az ijesztő csend körülötted. Úgyhogy aki direkt félni akar, annak ajánlom az éjszakai olvasást, akkor meglesz az a hangulat is. Nekem jó volt így is.
Kedvenc novelláim: Jerusalem's Lot, Kamionok, Leszoktató Rt. A Kukorica Gyermekei, Az utolsó létrafok

4. Stephen King: Rémálmok bazára
Olvasási idő: 2020. október 12. → 2020. október 21.

Mint mondtam, beindult a Stephen King-olvasási láz, de én ezt egy cseppet sem bánom. A Rémálmok bazára szintén novelláskötet, 20 novellával, amelyek szerintem kevésbé voltak félelmetesek, mint az Éjszakai műszak történetei. A cím ettől függetlenül nagyon illik a kötet tartalmához, ugyanis valóban más és más rémálmot jelenít meg benne. 
Kedvenc novelláim: A 81-es mérföldkőnél, Ur, Gyengélkedik
A kedvenceim közt azért érdekes, hogy mennyire mások. A 81-es mérföldkőnél egy klasszikus horror egy pihenőről, ahova beáll egy lerobbant autó, az emberek pedig segíteni akarnak rajta. Az Ur egy férfi ismerkedését mutatja be a modern technológiával; csak hogy Kingről van szó, így a modern technológia olyan dolgokat tartalmaz, amit a főszereplőnk nem kívánt volna magának. A Gyengélkedik pedig inkább egy szomorú történet a szeretetről. 

Aktuális olvasmányok


1. Maggie Stiefvater: Call Down the Hawk
Haladás: 84. oldal (+0 oldal)

Októberben ismételten nem haladtam semmit a Call Down the Hawkkal. 
Őszinte leszek, nem annyira fogott meg eddig a könyv, pedig a nagy szerelmeim szerepelnek benne. 
Remélem, inkább abból van a gond, hogy nincs annyira hangulatom hozzá, és nem azzal, hogy nem jó ez a regény.




2. R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
Haladás: 108. oldal (+108 oldal)

A nagy King-láz előtt még elkezdtem olvasni a Sárkányköztársaságot. Azok közé tartoztam, akiknek az első rész nem annyira jött be. Jó volt, egynek elment, de olvastam sokkal kiemelkedőbbet is. Ráadásul mondhatja nekem bárki, hogy milyen brutális, stb.stb., igencsak YA beütése volt. Véres, de YA (mature YA maximum). 
A Sárkányköztársaságra egyfajta utolsó esélyként tekintettem, viszont eddig sokkal, de sokkal jobb, mint a Mákháború volt! Az írónő nem kíméli a karaktereit, viszont itt sokkal inkább pszichés szempontból: Zsinnek például ténylegesen szembe kell nézni a tettei következményével! Milyen világ ez? Olyan rég olvastam olyat, hogy fantasy regényben a karakterek kénytelenek elszenvedni a korábbi döntéseik hatását. Imádom! Zsin persze nem szimpatikus, de egyértelmű, hogy az írónőnek ez is a célja.

3. Stephen King: AZ
Haladás: 766. oldal (+766 oldal)

Október utolsó harmadát Stephen King könnyed 1200 oldalas művével, az AZ-zal töltöttem. Régen azt gondoltam, hogy ez lesz az a könyve, amit sosem fogok elolvasni, hiszen "mi félelmetes van egy bohócban?". 
Azóta megtanultam, hogy a King könyveket nem csak a félelemfaktor miatt érdemes olvasni. Az AZ-t is inkább a történetéért érdemes elolvasni. Természetesen azért belefutottam abba egyszer, hogy éjszaka olvastam, s utána még egy fél órát zenét kellett hallgatnom, hogy ne legyen olyan csendes minden körülöttem. 


Tervek


Na, vajon mennyi King könyvet raktam a várólistám élére? 


Nem tudom, milyen indíttatásból, de abban a hitben éltem, hogy 7 könyvet lazán listára rakhatok, hiszen eddig is úgy olvastam, mint a villám. 
Meg persze nem is egy 1200 oldalas könyv az aktuális olvasmányom, amivel azért nem lehet olyan gyorsan haladni. 

Mindenesetre 7 könyvet terveztem be még novemberre, ebből 3 Stephen Kinget: A Tortúrát, a Mr. Mercedest és a Borzalmak városát. Ezek közül a Borzalmak városának helyszínével, Jerusalem's Lottal már volt találkozásom az Éjszakai műszakban (illetve tudom, miként ér véget a kötet), úgyhogy nagyon izgatott vagyok, hogy többet meg tudjak erről a vidékről. 

A másik 4 kiválasztott könyvet nem annyira hosszúak, cserébe tartalmasak. Gaimantől az Óceán az út végént már olvastam 5 éve, és azóta is kedvencem. Most két okból szeretném főleg olvasni: hogy lássam, milyen extrát ad neki az illusztráció, illetve mert ősszel jó Neil Gaimant olvasni. Ez az ő időszaka.

A Szörnyvidéket és a Piranesit születésnapomra kaptam, és nem sokat tudtam róluk elöljáróban. A Szörnyvidéket már olvastam (majd mesélek róla, van mit), a Piranesit pedig jövő héten szeretném utazós könyvnek használni. 

A látnok régóta, már 6 éve megvan, és mindig halogattam, hogy "majd ősszel elolvasom", de valahogy sose maradt rá ténylegesen időm. Tavaly vagy azelőtt egyszer már elkezdtem, de akkor csak beleolvastam, nem annyira voltam hangulatban egy lassú folyású történethez. 

Nos, ennyi lenne az október havi leltáram. Most megyek is vissza az AZ-hoz - nagyon magával ragadott, s nehéz leraknom hosszú távra. Legyen csodás novemberetek!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése